Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

bizonyos divatos módon kizárólag csak az evangéliumi tudományról, krisztusi tanokról szeretnek beszélni, mint világmegváltó elvekről. Ezek összehasonlítgatják Krisztust — hallani ilyen prédikációkat — a régi világ nagy bölcseivel, egy Socratessel, Platóval (nagy ámulatára az egyszerű népnek) s bár az összehasonlítás rendszerint a Krisztus utolérhetetlen nagyságát igazolja, mégis beszédjük­ből az látszik ki, mintha ők Krisztusnak csak oly értelem­ben volnának tanítványai és követői, mint a socraticusok és platonikusok Socratesnek és Platónak. S mert a tudo­mánynál rendesen nem az a fő, hogy ki adja, hanem hogy mit ad, könnyen érhető, hogy ők Krisztus személyét következetesen eléggé háttérbe helyezik. A Krisztus hirdetése a prédikátorra és a hívekre nézve nem foglal magában semminemű kolátozást, sőt ellenkezőleg, benne van — mint ép az imént láttuk — minden, a mire a keresztyén embernek, mint Isten országa reménybeli tagjának szüksége van. Benne van az Istennek legtiszább alakban való ismerete és imádása, a legmaszto­sabb világnézlet és erkölcsi törvény, a váltság és örök élet legbiztosabb záloga, reménye s a legteljesebb lelki béke. Az ő hirdetése nem zárja ki, sőt feltételezi az ó testamen­tomban, az egyház és az emberiség életében végbemenő örök kijelentést. Röviden : a Krisztusban valóban az Isten kegyelmét prédikáljuk. Mások az orthodoxia ellenkező túlzásával minden súlyt a Krisztus vére hullására, tehát áldozatára, helyez­nek s a váltság munkáját ebben látják végrehajtva. Nagy hibának tartom e két szélsőséget és azt kér­dezem Pál apostollal: Vájjon részekre osztatott-e a Krisztus. (I. Kor. I, 13.) Azok, kiknek Krisztus tudománya kell, elfeledik, hogy ha leszakítják gyökeréről a virágot, egy­két napig talán él s megtartja színét és illatát, de aztán elszárad. Azok pedig, kik Krisztus halálában találják csak a váltságot, még mindig csak a zsidó áldozat fogalmánál vannak, melyet ha végig kifejtünk, egyszerűen képtelen­ségre jutunk. Ha ez irányok hívei a bibliában keresnek támogató helyeket nézeteik erősítésére, kétségtelenül fognak találni egyes alkalmas lokusokat, mert a biblia épen nincs egy egységes rendszer szerint feldolgozva, hanem az eszmék és gondolatok az élet tarka viszonyai és változatai sze­rint következnek, miként egy hímes mező virágai. Ámde vessük össze ezeket a verseket az egésznek szellemével, akkor az előbbi túl-modern irány azonnal elveszti alapját s a levegőben lóg, az utóbbi tán valamivel erősebben áll, de végre ez is megdől. Erőssége ennek, hogy Pál apostol és a Héber levél írója rendszerök középpontjává tették a Krisztus halálát. Ámde ne feledjük egyfelől, hogy Pálnak s minden zsidó­ból lett keresztyénnek az útja a zsidó áldozati oltártól vezetett a Krisztus keresztjéhez. A ki ezt az útat közülök nem tudta megtenni, arra nézve Krisztus nem is lőn Messiássá, az nem is lett a Krisztus követője, hanem megmaradt a zsidóságban. De mikor egy Pál elhitte azt, hogy Krisztus a Messiás, akkor halála előtte nem is volt többé botrány, mint a zsidók-, vagy bolondság, mint a pogányok előtt, hanem egy szükséges üdvtény. A halál a bűnnek zsoldja, de a Messiásnál ez nem lehetséges, mert ártatlan, s ha mégis meghalt, úgy ez a halál csakis áldozat lehet a mások bűneiért s így jut el az apostol az oltártól a Krisztus keresztjéhez. Úgyde ezt az utat nekünk megtenni többé nem kell s nem lehet, s így a Krisztus halálának kiélesített áldozati fogalmán lágyítha­tunk, sőt az újszövetség más helyeivel való egybehason­lításunk és történeti kutatásaink eredményeként lágyíta­nunk is kell. Mi meg tudjuk Krisztus halálát érteni abból az elvi ellentétből, mely az ő világa és a való világ kö­zött fennállott, melyeknek összeütközésénél az ő szemé­lyének áldozatul kellett esnie, hogy az ekként vérkereszt­séget is nyert isteni szellem meggyőzze a bűnös világot. Másfelől ne feledjük, hogy Pálnál, a Héber levélben és sehol a bibliában oly túlságig nincs hajtva a kérdés, hogy minden súly csak a Krisztus halál-áldozatára volna fektetve, tanításai, élete, tettei pedig egészen figyelmen kívül hagyatnának. Sőt inkább nagyon is kínálkoznak az összekötő kapcsok ezek között. Csak röviden utalok né­hányra. A zsidó főpapi áldozat fogalmához legközelebb jár a Héber levél, határozottan párhuzamba állítván vele Krisztus halálát. Az előbbire nézve azonban azt mondja: lehetetlen dolog, hogy a kosoknak és bikáknak vére elve­gye a bűnöket (X, 4.\ míg az utóbbira nézve kiemeli, hogy a Krisztus vére, ki az örökkévaló Lélek által önma­gát, ártatlan lévén, megáldozta az Istennek, megtisztítja a ti lelketek esméretit a megholt cselekedetektől (9, 14.). Tehát az örökkévaló Lélek által. Úgyde ez a lélek nem­csak halálában vezérelte őt, hanem tanításaiban, tetteiben, melyekre a Héber levél hivatkozik is (II, 17—18; IV, 15; V, 8—9 stb.), s életének minden mozzanatában. Követ­kezőleg ezek is épen úgy a váltság művéhez tartoznak, a melynek azonban ránk csak akkor lesz hatása, ha igaz szívvel és a hitnek bizonyos bizodalmával járulunk Krisz­tushoz (X, 22.). Ez utóbbi gondolat még élesebben van kifejezve Pálnál. Ő minduntalan hivatkozik a Krisztus halálára, de ezzel kapcsolatban feltámadására is, ezekben váltságunk és idvességünk vagyon, de csak az által az erős hit által, mely képes meghalni és újjászületni a Krisztusban. Úgyde a hit meg hallásból vagyon, a hallás pedig az Istennek igéje által (Róm. X, 17.). Ekként kap­csolódik össze Krisztus áldozata igéjével. A korinthusi első levélben pedig a krisztusi szeretet nyer kellő mél­tatást. L. I. Kor. 13, 2. Péter is, míg egyfelől arra int, hogy drágalátos véren, a Krisztusnak vérén váltattunk meg (I. Péter I, 19.), addig másfelelől azt mondja: az élő Istennek beszéde által szü­lettünk újjá, mely megmarad mindörökké (I. Péter I, 23. 25. v. ö. Ján. 14, 68-at). Még inkább idevezet a János szeretet-theologiája, mert a mikor az isteni szeretet jelent meg a Krisztusban, lehetetlen azt csupán halálában látni, beszédében s cselekedeteiben pedig nem. Az evan­géliumokban, melyek pedig a legközvetlenebb forrást képezik, mindenütt ezt a kellemes harmóniát találjuk

Next

/
Thumbnails
Contents