Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

ÍSTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: ÍJ, kerület, Pi/tu ulra 23. szám, hová a kéziratok ciinzeiidök, Kiadóhivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elüfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. — 9

Előfizetési ára : Félév ffi&SO'kr; egész évre: » frt. • * • Egyes szám ára 20 Jer. Református szegények és árvák. II. A mikor arról beszélünk, hogy a szegényeket és árvákat segélyezni akarjuk, az első kérdés az : miért s a második az : hogyan ? Egyik kérdés a másikkal, egyik kérdésre adott felelet a másik kérdésre adott felelettel függ össze. Sokan az első kérdésre azt felelik, hogy azért segélyezzük a szegényeket, mert divat, mert kiteszik nevünket az újságba, mert igen tetszetős ürügy a mulatozásra. A református egyház most azelőtt a veszély előtt áll, hogy azt a feleletet adja : azért segítem a szegényeket és árvákat, mert „muszáj". Mert kivételek lehetnek ugyan, de azt senki nem mondhatja, hogy egyházunk tagjainak csak nagy többségében is meg volna a szegények segélyezésének igazi, keresztyén indító oka. Ha meg volna, akkor azok, a kiknek nagyon sok van, sőt még azok is, a kiknek bőven meg van az elégséges, nem várták volna a szabályrendeletesőt, a mely az egyházi élet felvirágoztatására nézve rendesen annyit szokott használni, mint a mennyit, teszem, a rendjeleső használ az államóletben, a mikor arról van szó, hogy a nép nagyon szegény, elkedvetlenedett ós elkeseredett. Bizony, ha a szivek ós lelkek el nem száradtak volna, ha a modern élet árja el nem ragadta volna a reformátusokat is, ha a hitcikkek által alkotott külső keretből a keresztyén hit ós könyörületesség ki nem veszett volna, ha a finom kétely durva kételylyé nem változott volna, mely nemcsak nem hisz a Krisztusban és a mennyben, hanem kárpótlást is kór, s követel földi gyönyörűségek ós élvezetekben az elveszett boldogságért: óh akkor ezren és százezren indultak volna a szegények, árvák, özvegyek, siketek ós vakok keresésére és azt mondták volna nekik : Ti szegény éhezők, jertek, majd megelégítünk! Ti ruhátlanok, majd felruházunk! Ti betegek, majd ápolunk ós gyógyítunk. Ti utonjárók, majd menhelyet adunk ! Ti vigasztalanok, majd hirdetjük nektek az evangéliumot! Hiszen akármennyit fáradunk is értetek, akármennyit megvonunk is magunktól, akármennyit vesződünk is veletek, az mind semmi ahhoz a csudaszeretethez képest, mely abban lakozott, a ki elhagyta érettünk a mennyet, hogy nekünk oda utat készítsen, a ki szegónynyé lett, s az ő fejét nem volt hova lehajtani, hogy minket gazdagítson, a ki meghalt, hogy minket megszabadítson. Hiszen, ha ezt a csudaszeretetet még az angyalok is csudálják, mennyivel inkább késztet ós kötelez az bennünket, a kikért az Idvezítő szenvedett, hogy az ő nagy gondolatait megvalósítsuk s a szegények ós gyámoltalanok gondját felvegyük, nem azért, hogy e munkánkért haszontalan, múló élvezeteket várjunk jutalmul, hanem azért, mert nekünk boldogságot, erőt s gyönyörűséget ád az a tudat, hogy mi a földre szállott Isten munkatársai lehetünk. De fájdalom, kevesen éreztek és szóltak így. Épen azért a református jótékonyság sem volt eddig oly erőteljes, oly őszinte, oly szeretetteljes, mint a milyennek, lennie kellett volna, hanem magán hordta a jelenkori divatos jótékonyságnak minden kárhozatos jelét. A jótékonyság is sporttá lett a kezeink között. Jótékonykodtunk, ha a nyomor elibénk tolakodott, mert tetszett a keresztyénség csilláma, de nem mentünk utána a szegényeknek, nem kerestük fel azokat, a kiknek rossz, piszkos lakásuk van, a kiknek gyermekei félrongyban járnak s a kik nem jutottak még annak tudatára, hogy nekik is joguk van a jóléthez, mert a Krisztus szerelme nem szorongatott. Alamizsnát adtunk a koldusoknak, de nem segítettünk a kis embernek s nem akadályoztuk meg, hogy el ne adósodjék, tönkre ne menjen, mert nem volt bennünk hit, a mely szeretet által munkás. Részt vettünk a szegények javára rendezett táncvigalü7