Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-02 / 31. szám

potában egymás mellett fáradság nélkül megállhattak, kezdettől fogva serény volt. A magasabb szellemi iránt lusta s egyúttal tunya volt mindaddig, a míg annak hasznát s értékét fel nem ismerte, ez után a saját módja szerint igen szorgalmas lett, de csekély nyereséggel. Itt idegen ösztön — a dicsőség és anyai táplálás — képtelen volt az érdeklődést pótolni s az akadályt legyőzni. M. lustaságát bizonyára az fokozta, hogy olyasmit kellett tennie a mit nem tudott. Csak mathemati kával s ezen kívül egy kis kézimunkával kellett volna foglalkoztatni. — 0. lustaságának oka mindenesetre némileg abban rejlett, hogy őt a tanításban korábban elhanyagolták, azután pedig lustasága erős behatások folytán kifejlődött. A latinnak mindig megvolt RZ clZ időszaka, a mikor a lustaságot kényszerrel kellett legyőzni. Mindenki, a ki a későbbi években bizonyos célból tanul, önmagát ösztönzi, úgy hogy azokra a gondolatcsoportokra, a melyekben a tanulás véghez megy, kényszert gyakorol. Az ember sokszor lusta a kedvetlenség folytán, ha cselekvéseiben nem látja maga magát; magát mint ugyanazt a személyt, a kinek műve egyöntetű, vagy művei legalább is egy tervnek, egy törvénynek felelnek meg. A társadalmi ember pedig a mink-ben él; a virtuóz az én-ben, az egyesben.« Adorján Ferenc. t á r c z a. Budapesttől Londonig. Emlékezés a keresztyén ifjúsági egyesületek XIII. világkongresszusára. V. Az első ülés. A tagok bemutatása. A jelentések. 1400 prédikáció. A keresztyén hitélet hatása az erkölcsiségre. Tartalmas értekezések. Estély a Lord-Mayornél. Dr. Duka Tivadar. Ünnepély az Albert-Hall-ban. Kirándulás Windsorba. Julius 2-án szombaton d. e. volt a kongresszus első ülése, melyet, mint általában minden ülést, ének. ima és rövid bibliamagyarázat előzött meg. Az egész »devotional service< félóráig tartott. Azután megválasztották az elnököt, alelnököket, bizottsági tagokat az internationalis bizottság javaslatai értelmében. Majd bemutatták a küldötteket, természetesen csak úgy általában: Anglia. Amerika Olaszország küldöttei. A mikor Angliát kiáltották, egy egész sereg állott fel, de a nem-protestáns vagy nem-keresztyén országok kevés számú küldötteit szinte még lelkesebb fogadtatásban részesítették. Magyarországnak meg épen viharos éljenzés jutott osztályrészül. Én nem tudom, úgy vettem észre, hogy minket minden nemzet szeret. Vagy talán úgy áll a dolog, hogy csak az evangélium hívei szeretnek, akármely néphez tartoznak is. Annyi bizonyos, hogy az evangélium hívei, ha keveset tudnak is rólunk, azt tudják, hogy a magyar nemzet a reformáció nagy korszakában a tiszta hamisítatlan evangéliumnak lett eljegyezve s azért nagy dolgokat várnak még tőlünk. Viharos éljenzésük azt jelentette, hogy: Isten hozott Magyarország. Világosság és szabadság országa! Örülünk, hogy végre valahára te is elérkeztél! A bemutatások után három remek beszédet hallgattak meg a kongresszus tagjai. Az egyiket Webb-Peploe, londoni pap, a másikat Appia, párisi lutheránus leíkész, a harmadikat Krummacher, elberfeldi szuperintendens. Mind a három beszédnek egy tárgya volt: A Szent Lélek szükségessége az ifjúsági egyesületek munkájában. A közös főgondolatot azután a három szónok a maga különböző egyéniségének megfelelően, de mégis szép összhangzásban fejtette ki. Az angol beszéd mélysége, a francia szellemessége és világossága, a német alapossága által tünt ki. E beszédek után Barde genfi tanár az internationalis bizottság jelentését olvasta fel, a mely nagy melegséggel emlékezett meg a magyarországi ifjúsági egyesületi mozgalmakról. A jelentést tudomásul vették s azután néhány órára felfüggesztették az ülést s a tagok a Themse partján emelt óriási sátorba mentek lunch-re. A míg a kongresszus tartott, e nagy városban hol egyik, hol másik előkelő úr vagy úri nő látta szívesen a kongresszusi tagokat 1 órakor lunchre, d. u. 5 órakor pedig theára. A szombat délutáni és esti ülésen a különböző országok képviselői terjesztették elő jelentéseiket. Ez alkalommal jutottam szóhoz én is. Rövid beszédben elmondtam, hogy mi is megindultunk már. Még ugyan eddig kevésre mentünk. Nincsenek hatalmas egyesületeink. Nincs Exeter-Hall-unk. Nincsenek alkalmas helyiségeink. Nincsenek Williams Györgyeink, a kik szóval, tettel, imával, pénzzel s egy egész munkás élettel törekednének arra, hogy az ifjak a Krisztusnak határozott, öntudatos s az Isten országában munkás hívei legyenek. De van hitünk a Jézus Krisztusban s azt hiszszük, hogy az Isten majd minket is meg fog segíteni. Soha életemben nem beszéltem még oly elfogultan, annyira felindultan, annyira megalázva s oly fájdalommal. Úgy éreztem magam, mintha én volnék a magyar nemzet lelkiismerete s az előttem és utánam elhangzó beszédek, a melyek oly sok és fényes eredményre tudtak rámutatni, mintha mindmegannyi vád lennének ellenem. A mikor még Japánban is 15 felsőbb intézetnek van külön evangéliumi ifjúsági egyesülete, a mikor már Indiában is 65 ifjúsági egyesület van 3500 taggal, akkor nekem azon kellett kezdenem, hogy Magyarország, a mely a XVI. században majdnem egészen át volt hatva az evangélium kovászától, most küld először képviselőt az evangéliumi ifjúsági egyesületek kongresszusára. Különben nem a mult szomorított el annyira, mint inkább a jövőre vonatkozó eme kérdés: Vájjon ezután is csak azt teszszük-e, a mit feltétlenül »muszáj« tennünk, vájjon ez a csúnya német szó uralkodik-e rajtunk vagy pedig az Isten kegyelme! Igazán, a kétségek közt ide-oda hányatva, különös szükségét éreztem a vasárnap félemelő hatasának. A londoni vasárnap, meg kell vallani, nem olyan szép, nem olyan csendes, nem olyan ünnepélyes, mint a skót vasárnap. De azért Londonban is zárva van vasárnap minden bolt, vendéglő és korcsma, a közlekedés sem oly nagy, mint köznap, az isteni tiszteletek idején meg ép úgy szünetel mint Skóciában az egész vasárnap, s a közönség csak úgy tódul a templomokba. Bizony az 1700 küldött, mint csepp a tengerben, úgy tünt el a templomokat látogató sokaságban. Hiszen majdnem minden küldöttre egy templom esett. Már szombaton d. u. óriási falragaszok hirdették, hogy július 3-án 1400 helyen hirdetik az ifjaknak az evangéliomot. A falragaszokon közölve volt, hogy hol és ki prédikál ? Én egy Mr. Ilead nevű lelkész beszédét hallgattam meg, a ki a keresztyének hivatásáról beszélt. Ez a beszéd volt azután igazán biblikus beszéd. Textusát I. Kor. I, 26-ból vette s az így hangzott: Látjátok a ti hivatástokat, atyámfiai. Azután először is kifejtette, hogy az igazi keresztyének a »Jézus Krisztus hivatalosai« (Róm. I, 6.), a kiket >a tökéletes és igaz Isten az ő Fijának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak társaságába hívott eh (1. Kor. I, 9.), azután megmagyarázta, hogy a Jézus Krisztus hivatalosai világosságra (I. Péter