Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-02 / 31. szám

Ezen harmadik iskola felállítását megrendelte már az egyházmegye évek hosszú sora előtt, sürgeti a felállítást jegyzőkönyveiben évenként kétszer is, b presbyterek kapacitálásához hozzájárult már az esperes mellett, egyházmegyénk legtekintélyesebb világi tanácsbirája is. Mindez mégis eredményhez ma sem vezetett, csak olyan alakban sem, hogy egy segédtanítóságot szervezzen legalább a presbyterium. Az egyházmegye elfogadná ezt is nagy valószínűséggel. És ez egy olyan egyházközségben történik így, a hol a lakosok csaknem mind ev. ref. vallásúak s a hol a világi község olyan községházat talált legközelebb szűknek és tovább nem használhatónak, a mely testvérek közt is többet ér a mostani két iskola épületnél s olyan községházat szerzett minden különösebb előkészület nélkül, a mely egymaga löbbet ér, mint a paplak és a két iskolaépület. Nem felhányásként, sőt tiszta örömmel hozom ezt elő. A község előhaladása nem bánt, de felemel engem. Ezt a tényállást csak azért kellett előhoznom, hogy a községi rendszert az egyházi rendszerrel szembe állítsam s amannak előhaladást biztosító életképességét, ennek pedig minden előhaladást megakadályozó életrevalótlanságát szemlélhetové tegyem. A világi megye élén egy főispán áll. (Nincs olyan ev. ref. vallású főispán, a ki igazán nem örül azon, ha az egyházmegye zöld asztala mellett ott ülhet, mint világi tanácsbiró.) íme a főispánnak csak óhajtania kell. hogy a vármegye területén bármelyik község elöljárói s képviselői új községházat, jegyzői lakot építtessenek. Ezt az óhajtást nem is kell magának a főispánnak hozni a község tudomására. Elég ha csak felemlíti azt úgy alkalom adtán a főszolgabíró. (Nincs olyan ev. ref. vallású főszolgabíró, a ki egyházmegyei tanácsbirőságra számítani merne, mert tudja, hogy közte és a főispán közt (a ki már egyházmegyei tanácsbiró) ott van az alispán s ez is vágyakozik a főispán mellett ülni ott az egyházmegye zöld asztalánál.) A főispán óhajtása így is teljesedésbe megy. Legelőször is a biró siet kijelenteni, miszerint örül azon, ha az ő községe kedveskedhetik főispán úrnak valami csekélységgel. Az elöljáróság és a községi képviselet pedig megjutalmazva érezi magát, ha a főszolgabíró úrral kezet foghat annak eltávozásakor, sőt bármelyik is szívesen segít ezek közül a főszolgabíró kocsisának a lovak befogásánál. Ev. ref. egyházmegyéink gondnokai közt egy sincs, a ki főispán ne lehetne s van olyan is, a ki miniszterelnök is volt már. Az esperesek kivétel nélkül jeles, tanult, egyházi férfiak, a kik ha világi pályán haladtak volna, akár a Széli Kálmán méltó utódai lehetendettek. A tanárbirák, úgy világi mint egyházi részről, olyan férfiak, a kik előtt kalapot emelhet bármelyik főszolgabíró, avagy al ispán is . . . És ime, mégis az ilyen férfiakból álló egyház megyei gyűlés határozatát kénye-kedve szerint fitymálja, félvállról veszi, sőt ki is gúnyolja, vagy legalább éveken át nem hajtja végre az a presbyterium, melynek tagjai közt egyetlen tanult ember sincs. És egy-egy egyházmegyei határozat foganatosítására, hiába küldetik ki, maga a főispán világi tanácsbiró is. Mint ilyennek, nem kívánnak kedveskedni semmiféle csekélységgel azok, a kik ugyancsak kedvében jártak már a főispánnak. Micsoda irtózatosan fonák rendszer ez! . . . Ha templomot, paplakot s lelkészt illető ügyekben meghagyható is a presbyterium ilyen jog- és hatásköre,... de az iskolai ügyekben okvetlen nullra redukálandó ez az által, hogy iskolai ügyekben egyesegyedül szakértőkre és ahhoz tudókra ruháztatik át minden jog- és hatáskör, úgy a felügyelet és kormányzat, mint az elbírálás tekintetében. Boldog Isten ! . . . Hiszen van az egyházmegyének »szakértő «-je, van »jogtudó«-ja a tanügynél minden esetre csekélyebb értékű külső és tisztán anyagi ügyek elbírálása s elintézésére . . . s csak a tanügy élén ne állanának szakértők ... és csak a tanítók felett ne ahhoz tudók tartanának ítéletet ? . . . Kezdjük tehát az iskolapolitikát az exámenek eltörlése mellett azzal is, hogy a tanügy élén, fent úgy mint alant csakis szakértők, ahhoz tudók, vagyis kizárólag tanférfiak legyenek immár ... és a mit ők kimondanak, elhatároznak, végeznek mint ilyenek, mindazt hajtassa végre, teljesíttesse az iskolaszék avagy a presbyterium által az egyházmegye; az iskolaszék és a presbyterium pedig a végrehajtást eszközölje minden késlekedés és legkisebb vonakodás nélkül! . . . A késlekedőkkel és vonakodókkal bánjon el az egyházmegye fegyelmi úton kíméletlenül, a legszigorúbban! .. . Hogyan folytassuk és hogyan végezzük az iskolapolitikát : elmondom a jövő alkalommal. Ágya, 1894. július 24. Nagy Sándor, evang. reform, lelkész. Munkakerülés, * lustaság, tunyaság ; kényelmesség, csavargás, henyélés ; lanyhaság. 1. Fogalommagyarázat. Munkakerülésnek nevezzük a munkától való csüggeteg félelmet és visszariadást. A munkakerülő, a hol csak lehet, mellőzi a munkát. A lustaság a lassú és kedvetlen eljárásban mutatkozik ott, a hol serénység és mozgékonyság volna a helyén. A tunyaság annyi mint szorgalmatlanság; a tunya nem akar helyéről elmozdulni s ellenszenvvel viseltetik a munka iránt. A kényelmesség nem más, mint a nehézségtől való félelem. A kényelmességet szereti a lusta, a ki nem akarja magát megerőltetni, a kinek nincs buzgalma s a ki rendesen csak a könnyűt választja, a terheset és megerőltetőt azonban kerüli. Csavargásnak nevezzük a tétlen ide s tova való kóborlást, kószálást. A csavargó egy ideoda kóborló semmittevő. Lanyhaságnak nevezzük azt a * Mutatvány W. Rein: »Encyclopádisches Handbuch der Pádagogik« cimű nagy munkájából. Megjelenik Hermann Beyer & Söhne kiadásában, Langensalza.