Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-26 / 30. szám
Hogy megakadás ez, még pedig komoly megakadás azon nagy és nemes célok útján, melyek szemeink előtt lebegnek, azt tagadni hiába való volna; de a helyzetet a »Tanítók Háza* eszméjének megbukásaként tekinteni: az több volna a kishitüségnél. Lehetetlen az egészet másnak, mint intésnek a Gondviselés végzete részéről tekintenünk, hogy a tanítóság az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel és akaraterővel karolja fel az ügyet. Eszmék, nagy célok történetében szüntelenül ismétlődő eset, hogy a kisebb és nagyobb akadályok végeredménye csak az, hogy az általunk támasztott kettőzött akarat és hatványozott erély csak sietteti az eszme valósulását, a célok elérését Nemcsak erős hittel hiszszük. de egész meggyőződéssel látjuk, hogy a mi elénk gördült, nem remélt akadálynak is az lesz az eredménye. Mert bízunk a magyar tanítóság kipróbált lelkesedésében, bízunk az egész magyar társadalomnak a nemes célok nehéz pillanataiban soha meg nem ingó nagylelkűségében, hogy célunk megvalósítása felé most tízszeres erővel fogunk haladhatni. A »Tanítók Háza* fel fog épülni. Ha telket ingyen nem kapunk, szerezni fogunk pénzért. Mert a gyámoltalanság netovábbja volna tőlünk, mindnyájunktól, ha ilyen célokat egy telekérték akadályán el tudnánk ejteni. Erről hát szó se jöjjön senki ajkáról se. De hangozzék fel a lelkesedés szava; hangozzék fel az akadályt nem ismerő akarat szava: »Tanítók Háza* lesz, mert lennie kell, mert akarjuk, hogy legyen. És lesz. És hirdetni fogja a mai tanítónemzedék dicsőségét, kötelességtudását, emberszeretetét, hazafiságát. És hirdetni fogja tetteink által utódainknak azt az örök igazságot, hogy: » »Vállhoz a vállat! s a nap alatt Nincs, ki ledöntse e sziklafalat.* Budapesten, 1894. julius hó 9-én. Szabó B. László, Béterfy Sándor, jegyző. elnök. tárcz a. Budapesttől Londonig. Emlékezés a keresztyén ifjúsági egyesületek XIII. világkongresszusára. IV. Népek, nyelvek ágazatok. A párisi alap. Az internationalis bizottság. Öreg ifjak. Bernadotte herceg A népek, nyelvek és ágazatok jönnek Budapestre. A Westminster-Abbev. A megnyitó istenitisztelet. A küldöttek fogadtatása. The venerable Archdeacon, Sinclair beszéde. Mr. Perin. It must be a reality. Találkoztam is. De nemcsak a franciákkal találkoztam, hanem úgy tünt fel előttem, mintha Londonban valami az újtestamentomi jelenések látójának csodás látomásaiból valósult volna meg, a ki azt irta egykoron: azután tekinték és ímé vala nagy sokaság, melyet senki meg nem számlálhatna, mindet, nemzetségből, ágazatból, népek és nyelvek közül és állanak vala a szék előtt és a Bárány előtt, fehér ruhákba öltözve és kezeikben pálmaágak és kiáltanak vala nagy szóval, mondván: >Az idvesség a mi Istenünktől vagyon, a ki a székben ül és a Báránytól«. Már junius 30-án nagy volt a tolongás az óriási Exeter-Hall-nak, a londoni keresztyén ifjúsági egyesületek egyik palotájának csarnokában és termeiben. A kongresszus főorganizátora, Mr. Pultewill járt-kelt mindenfelé s váltott szót száz meg száz emberrel, teljesítve minden kérést, nem felejtve el egy megbízást sem. Sokan azt tudakolták, hol kell a megbízó leveleket átadni? Erre nézve tudni kell, hogy a keresztyén ifjúsági egyesületek kongresszusain csak azoknak az evangéliumi ifjúsági egyesületeknek megbízottai bírnak határozati joggal, a melyek az úgynevezett párisi alapot elfogadták. Az első kongresszus ugyanis, mely Párisban 1855 ben tartatott, kimondatta, hogy távol minden szűkkeblű felekezetiességtől, de egyúttal távol minden kétesértékű latitudinárizmustól is, mindazokat az ifjúsági egyesületeket kebelébe fogadja, a melyeknek tagjai a Jézus Krisztust, az isteni Megváltót hitük alapjának tekintik s hitöket határozott keresztyén élettel igyekeznek megbizonyítani. E határozat alapján a keresztyén ifjúsági egyesületek kötelékéből ki vannak zárva azok az egyesületek, a melyek, mint pl. a baptisták, csak egy felekezet köréből toborzzák tagjaikat s így exclusiv felekezeti jellegűek. De egyúttal ki vannak zárva azok az ifjúsági körök is, a melyek a positiv evangéliumi keresztyénséget szégyenlik s inkább szórakoztatni, mint a Krisztusnak megnyerni akarják az iíjakat. A kongreszszus összejövetelein azonban szívesen látnak mindenkit, a ki, ha nem megbízott is. érdeklődik az ifjúsági egyesületek nagyszerű munkája iránt s egyik vagy másik evangéliumi ifjúsági egyesületnek tagja. így lehet aztán megérteni, hogy a londoni kongresszuson több, mint 1700 ember vett részt, de csak körülbelől 700 birt szavazati joggal. Ez a 700 ember valami fél millió ifjút képviselt, olyan ifjút, a ki hisz a megfeszített és feltámadott Krisztusban s a ki munkás az Isten országában! Még csak azt kell megjegyeznem, hogy a keresztyén ifjúsági egyesületek internationalis bizottságának minden tagja, mint ilyen, szavazati joggal bir a kongresszuson. E bizottság tartja kezében az ifjúsági egyesületek fővezetését. Nem valami uralkodó testület, hanem inkább arra való, hogy a gyengébb, szegényebb egyesületekre a gazdagabbak figyelmét fölhívja, a nem-protestáns országokban az evangélium ügyét ifjúsági egyesületek alapításával előmozdítsa, a hanyatló, visszaeső egyesületeket erősítse, a kongresszusokat előkészítse s azok határozatait végrehajtsa. E bizottság székhelye Genf s tagjai is fele részt genfiek, kálvinisták és lutheránusok. A genfi tagok képezik a központi bizottság végrehajtó osztályát. E tagokon kívül minden országnak van egy képviselője a központi bizottságban s a képviselők a tanácsadó osztályt alkotják, levélben érintkeznek a genfiekkel, azonban a bizottság ülésein, ha azokon részt vehetnek, szavazati joguk van. Mondhatom, az ifjúsági egyesületek vezetőinek nagy tapintatára vall, hogy e központi bizottság székhelyét egy kis semleges ország nagy történeti múlttal biró városába tették s ezáltal emberi természetünkhöz tapadó sok féltékenységnek elejét vették. A londoni kongresszust e bizottság ülése nyitotta meg. Július 1-én, péntek d. u. 4 órakor gyűltek össze a tagok az Exeter-IIall egyik kisebb termében. Az elnök Tophel, genfi református lelkész. Szikár, száraz arc. Beteges testben erős lélek. Valamikor hallottam egy prédikációját. A genfi tón, Ouchy mellett, egy hajó kazánja szétrobbant s a forró gőz valami negyven utast tett tönkre. Ez történt, ha nem csalódom, szombaton s már másnap Tophel, megragadva az alkalmat, egy igazán a vesékig és velőkig ható prédikációban azt fejtegette, hogy ily borzasztó szerencsétlenségek nem az Atya akaratából vannak, hanem az emberek bűnei miatt, az emberek könnyelműsége miatt, azok miatt, a kik soha nem kér-