Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-26 / 30. szám

az egyházak a közművelődós terjesztésében, a szószék ós iskola utján a népre való nevelő hatásban nemcsak társtényezők az állammal, hanem sok tekintetben első ós a legbefolyásosabb tényezők. Tudvalevő, hogy hazánkban az egyházak még mindig több elemi és középiskolát tartanak fenn, mint maga az állam. A közművelődés nemzeti irányban való fejlesztésénél tehát a nemzeti egyházakat, mint az állam természetes szövetségeit és főmunkatársait istápolni, erősíteni, segíteni: a magyar államnak első rendű érdeke. Ennek a nemzeti politikának egész erővel való erkölcsi és anyagi támogatását egyházban ós iskolában sürgősen várjuk és erélyesen sürgetjük a fejében megújított vallási és közoktatási kormányzattól. A nemzeti vallási politika közelebbről azt kívánja, hogy a nemzettel együtt érző hazafias egyházak iránt szűnjék meg végre-valahára a magyar állam eddig tanúsított mostohasága. Az a visszás helyzet, melyet Eötvös Károly méltán »bolond állapot«-nak nevezett el, hogy t. i. míg az országban a Rómából dirigált uralkodó egyház, meg a nemzetiségi tendenciáknak hódoló gör. kath. és különösen görög kel. egyház papsága nemcsak tanügyi, de vallási célokra is milliókra menő állami javadalmazást élvez: addig a minden ízőkben magyar prot. egyházak nemcsak speciális egyházi szükségleteik dolgában semmi állami támogatásban nem részesülnek, hanem még az állam helyett végzett kulturális céljaik előmozdítására is csak nehezen megnyerhető ós csekély mérvű állami segítségben részesülnek. A nemzeti politika nevében s a magyar faj megerősítése érdekében sürgetjük, sőt követeljük a közművelődés új kormányzatától, hogy tegye vallás-politikájának egyik sarkpontjává a hazafias egyházak állami megerősítését. Financialiter ez a legelőnyösebb (mert az államosítás húszszorosán többe kerülne), társadalmilag ez a leghálásabb (mert az érdekelt egyházak közérzetével és bizalmával találkoznék), nemzetileg ez a legbölcsebb vallás-politika (mert a magyar faj erősödésével ós assimiláló képességének növekedésével járna.). Konkrét formában ez a vallási politika azt jelenti, hogy az állam törvény által biztosítva adjon a prot. egyházak közalapjainak legalább másfél millió frt állandó évi dotációt; hogy a lelkész-képzést segítsen egyetemi színvonalra emelni ezekben az egyházakban, pl. úgy, hogy a theol. akadémiákat vigye be az állami egyetemekre stb. A nemzeti tanügyi politika, melyet a közoktatás új vezetőitől várunk, egyrészt a félben maradt tanügyi kérdések végleges elintézésében, másrészt a sürgősebb iskolai reformok megcsinálásában kell hogy álljon. Itt is, ott is elég sok a teendő, mert az előtérbe nyomult egyházpolitikai reformok miatt a közoktatás fejlesztése az utóbbi években meglehetősen stagnált. A félben maradt ügyek főként a középiskolai és az elemiiskolai oktatás terén számosak. Nincs még teljesen végrehajtva az 1883-iki középiskolai törvény. Még számos egyházi és községi középiskola nem áll a jelzett törvény által követelt színvonalon. A felekezeti gimnáziumok állami segélyezése még nincs befejezve. A középiskolák helyesebb területi beosztása csak épen megkezdetett. A nem-állami tancirok nyugdíj ügyének rendezésére vonatkozólag még csak épen a törvény készült el, magának az intézménynek megalkotása a legközelebbi jövő feladata. Csak a legkezdetlegesebb előkészítés stádiumában van az egységes középiskola kérdése, mely a görögpótló tanfolyam ügyével kapcsolatosan sürgős megoldásra vár. A népoktatás terén revíziót követel az 1868-ik évi népiskolai törvény. Csak az előkészítés stádiumáig jutott az 1893-ik évi nagyfontosságú törvény a néptanítók fizetésének 300 frtra való kipótlásáról és korpótlékkal való ellátásáról, melynek keretében a legsikeresebben lehet érvényesíteni a nemzeti iskola-politikát. Végrehajtás alatt áll a kisdedóvó törvény, melynek üdvös rendelkezései szintén várják azt a bölcs és tapintatos szervező kezet, mely a törvényből élő intézményeket formáljon. Ezek és más félben maradt ügyek mellett számos tanügyi reform is vár a közoktatás új vezetőire. Ott van mindjárt a főiskolai oktatás reformja, melyben a harmadik egyetem kérdése, a jogakadémiák törvény útján való újjászervezése, a budapesti és kolozsvári egyetemeken sürgőssé vált építkezések ügye, a szakférfiak által régóta sürgetett tancirképzés reformja stb., előbb-utóbb megoldásra várnak. Sőt a nemzeti iskola-politika keretébe, a mi sajátos nemzetiségi viszonyainknál fogva, be kellene vonni a lelkész-képzés, valamint a tanítóképzés reformját is, abban az irányban, hogy a lelkész-nevelő és tanítóképző intézetekkel szemben hatályosabb legyen az állami ellenőrzés. Mert amíg Karloviczán és Balázsfalván, Nagy-Szebenben és Gyula-Fehérvártt a nemzetiségi egyházak papjai és tanítói úgyszólván tervszerűleg államellenes ós hazafiatlan szellemben neveltetnek, addig a nemzetiségi izgatások sem közigazgatási, sem birói uton meg nem szüntethetők, meri a pópákban és dászkelekben a nemzetiségi sovinizmus mindig újabb ós újabb apostolokat nyer. Ha gyökeresen akarjuk orvosolni a nemzetiségi bajt, a nemzetiségi szemináriumokba ós preparandiákba