Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-19 / 29. szám

Szeptember elsőbb napjaiban eljutván hozzám a cs. k. Nyiltparancs és miniszteri rendelet az új szervezet ügyében, tüstént Pestre mentem értekezni és minden áron közgyűléstartást sürgetni; de tizenegy ember gyűlés ellen, én magam gyűlés mellett nyilatkozván, háttérbe szoríttattam. Több színlett okokat mondtak uraink, de az igazit eltitkolták, ezt: hogy gyűlésen a pátens mellett nyilatkozni nem akartak, ellene nem mertek, nehogy veszély érje őket; hanem nekem ezt mondták: »mivel az elnök szavának, iratának legtöbb hatása van, írjam meg tüstént, hogy én a kormánynak semmi ebbeli rendeleteit nem fogom teljesíteni. Consilium. non modo affectu easens, sed ad perniciem quoque mortales devocano! Én ezt nem tettem, nem tehettem, hanem húztam ezen ügyet. Uraink látván, hogy a protestáns szuperintendenciák sorban gyűléskednek, a pátens ellen nyilatkoznak, ők mint tónust adni kívánók in centro hallgatnak: szégvenlvén e dolgot és a más szuperintendenciabeliektől piszkoltatást, most magok sürgették energice a gyűléstartást. December 12-ike, Pestre, határul kitüzetett s ez a hírlapokban kikürtöltetett. Ennek következtében a fő kormányzótól tiltó rendelet jött hozzám. Én erre egy ívnyi nem bátor, hanem vakmerő replikát írtam. Reá a felelet tüstént megérkezett; a kormányzó főherceg nevében tiltatik a gyűléstartás, mindenről én tétetem felelőssé és oda utasíttatom, hogy a gyűlést tüstént hívjam vissza. Ezen rendeletet nekem a helybeli szolgabíró úr maga kézbesítette, reversalis mellett, melyre a. vétek minimumát is reá kellett tenni és szóval nyilatkozni, fogom-e a rendeletet teljesíteni vagy nem ? Feleltem: rögtön indulok Budára és ott a kormányzatnak nyilatkozom. Oda érvén, mindent elkövettem, hogy a gyűléstartásra az engedélyt kieszközöljem. De ez merőben lehetetlen volt, mert a kormány azt terjesztette előmbe, miszerint a legbiztosabb tudomása van arról, hogy agitáció útján 12,000 ember van felszólítva a gyülésrei megjelenésre, ily jelszóval: »vallásunkat el akarják venni; pápistákká akarnak tenni bennünket; vérünket, életünket adjuk hitünkért*, és hihetőleg vérontás lesz; és mindezekért egyedül én fogok lenni felelős, ha a gyűlést vissza nem húzom; és magamat nagy veszélynek teszem ki. Én ezen hallottakat, az ugyanaz nap estve tartott konferencia tagjainak híven előbeszéltem; kértem, hogy hagyjanak fel a gyüléskedéssel, mely hitfeleinknek kárt, önszemélyemnek pedig végveszélyt okozhat. Gyakran megújított kérelmem merőben sikeretlen volt; ezt felelték: itt nem egy ember lételéről, existentiájáról, életéről, hanem elvről van a kérdés : két vagy három évi börtönt kaphatok ; ha szépapáink szenvedtek a nápolyi gályákon, szenvedhetek én is; a kormány ellen nagyszerű demonstratiónak, oly publicum scandalumnak kell történni, hogy annak híre Európában elterjedjen. Későn estve szétoszoltunk s én ezt mondám: mivel én vagyok egyedül felelőssé téve, az éjszaka gondolkodom e tárgyról és megállapodásomat vagy szóval vagy Írásban közlöm. Semmit nem aludtam, midőn elől emésztő tüzet, hátul fulasztó vizet találtam körültem; arra határoztam magam, hogy a gyűlést visszahívjam. Az illető visszahívó leveleket elkészítettem, postára tettem s erről a bizottmány tagjait levélben azonnal értesítettem. Nemsokára négyen szállásomra jöttek, velem kemény szóvitába elegyedtek, rágalmaztak, gyanúsítottak s midőn újabban láttam, kikkel van dolgom, szóval nékik kijelentettem, hogy helyettes szuperintendensi hivatalomat leteszem s mihelyt hazaérek, irásba foglalandom lemondásomat s Pestre felküldöm; a mit december 10-dikén teljesítettem is. Nehogy pedig főjegyzői és főesperesi hivatalaimnál fogva, több bonyolódásba kevertessem, ezen hivatalaimat is leköszöntem. Más nap centralis uraink Pesten három esperest, tán négy gondnokot s egynéhány ülnök hozzájárulásával konferenciát tartottak, lemondásom felolvasták, mely alkalommal némely dühösök engem hitehagyottnak, katholikusokkal cimborálónak, kormánynyal szövetkezőnek gúnyoltak s ugyanakkor a gyűlés leendő megtartását elhatározták. Mely meg is történt háborítatlanul azért, mert istenitisztelet alakjában, templomban, éneklés és imádkozás kíséretében tartatott. Lemondásomat a kormány is kénytelen volt elfogadni, mert világosan megírtam, hogy ez másolhatatlan és visszavonhatatlan elhatározásom Láthatod ezekből kedves barátom, hogy én, a demonstratio pruritusától szaturált emberek miatt a korszellemnek lettem önhibámon kívül áldozatja. Visszahívó levelemben ézen szavak állottak: minthogy a magas kormány két tiltó rendeletet bocsátott hozzám, hogy a gyűlés meg ne tartassék, minthogy mindenekről engem tett felelőssé, végre minthogy szorosan megparancsolta a gyűlésnek rögtöni visszahívását; ez az oka, hogy a december 12-dikére általam összehívott gyűlés meg nem tartathatik. Látnivaló hát, hogy micsoda mysztilikáció akár a Budapesti Hírlap 1859. dec. 13. 294. sz., akár a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1350-ik lapján lévő azon előadás, hogy a gyűlés visszahívása, általam a pátensre való hivatkozással történt, holott abból egy betű sem volt említve; hiszen a gyűlés összehívása maga pátensellenes volt, mert én a régi nyolc esperességeket hívtam össze, a dunamelléki egyházkerületet, nem pedig a még nem létező pesti szuperintendenciát. Többet nem irok e tárgyról, csak arra kérlek, hogy midőn a dolog állását érted, tudod, légy szíves a balvéleményeket, hatásodhoz, körödhöz képest oszlatni. Mindnyájatokat, mindnyájan ölelünk rokonilag; Istentől minden jókat és szerencsét óhajtva az uj évben, vagyok változhatatlanul Nagy-Kőrös, 1860. január 5. Neked kedves barátom szerető barátod Báthori Gábor. * * * Az eredetiről másolta Révész Imre, 1872. november 19. E másolatról közli Révész Kálmán. irodalom. ** Az 1848/49 iki magyar szabadságharc története című illusztrált vállalatból most jelent meg a 16-ik füzet, a melyben Gracza György az utolsó erdélyi országgyűlésnek lefolyását és unió-törvény elfogadását írja meg élénk színekkel. A füzet illusztrációi is igen érdekesek. Ismét több olyan képet hoz, a mely eddig még sehol sem jelent meg. A képek a következők: A Würtemberghuszárok hazaszökése Gácsországból. Gaal Sándor, a székely honvédség szervezője. Gróf Bethlen Gergely. Határőrvidéki katona. Gróf Vécsey Károly honvédtábornok. Gábor Áron honvédeket toborz Kézdi-Vásárhelyen. Az osztrák hadsereg főbb szereplői. Bónis Samu kormánybiztos. A forradalmak idején megjelent gúnykép. Elsőrendű vitézségi honvéd érdemrend. Gáspár András honvédtábornok. Dessewffy Arisztid honvédtábornok. ** A számolástanítás alapja. Böngérfi János és Orbók Mór számtani vezérkönyvének most jelent meg a