Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-19 / 29. szám

az egyesület férfi és női támogatóinak legkiválóbbjai. Mr. Twyeffort elmondta, hogy az épület 800 000 frc-ba került a minek felét James Stokes adta, egy amerikai ember, csakhogy a hitetlen Páris közepén bizonyságot állítson a Krisztusban való hit erejéről. Azután Mr. Twyeffort is bemegy a terembe. Buzgó ének hallatszik, s a »párisi ifjak* buzdítják egymást, hogy a Krisztusért mindig többet tegyenek és áhítatos imában kérik az Istent, hogy áldja meg a keresztyén ifjak nagy gyülekezését Londonban. De most már nyugodtan mehetek magam is a kongresszusra. Legalább a franciák miatt nyugodtan.— Azok már megragadták a mentő eszközt. Új utakat törnek az evangéliumnak. Azok bizonyára új életre keltik nemzetüket s megmutatják a vakhit híveinek, hogy a Krisztusban való hit biztosít az erkölcsi pusztulástól, nem pedig a vallási despotizmus s megmutatják a hitetleneknek, hogy a Jézus Krisztus adja az igaz világosságot is, az igazi szabadságot is. Isten veletek, francia barátim! Londonban találkozunk. (Folyt, köv.) Szabó Aladár. belföld. A szatmári egyházmegyei lelkészek értekezlete. Julius hó 5-ik napján egy jelentőségteljes lelkészi értekezlet tartatott a szatmári egyházmegyei lelkészek által a zsinatáról történelmi nevezetességű Óvári község határában levo. Óvári gyógyfürdőben, hol nem csak a szatmári egyházmegye lelkészei, hanem a szomszédos nagy-bányai és nagy károlyi egyházmegyék papjai, úgy szintén az érdeklődő világi férfiak közül is számosan jelentek meg, hogy részt vegyenek az értekezleten. Kiváló súlyt és érdeket kölcsönzött az összejövetelnek az a körülmény, hogy a tiszteletre méltó öreg Kiss Áron püspök is eljött Debrecenből ez értekezletre régi hivei közé; a kit a megjelent lelkészek élén Szarka Boldizsár esperes fogadott a fellobogózott fürdő bejáratánál s vezetett fel az ezen alkalomra gyűlésteremmé átváltoztatott fürdői étterem lépcsőin. Az Ötven éves szép mult emlékei ujultak fel az ősz patriarcha könyező szemei előtt, midőn a megjelenteken végig tekintett s ismerőseivel szívélyesen kezet szorított. Az értekezlet d. e. 10 óra tájban vette kezdetét, a midőn is Szilágyi József sálvi-i lelkész, mint az értekezlet elnöke, meleg szavakkal üdvözölve a püspököt s a három egyházmegyéből megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. Ezután következett a napirend első tárgya, a > tiszavidéki lelkészi körnek« két rendbeli, az egyetemes értekezlethez át tett indítványa. Mindkét indítvány referense Gönezy Sándor tyukodi lelkész s értekezleti jegyző volt. Az első indítvány szerint határozatba ment, hogy ezután minden kebelbeli lelkész írja meg önéletrajzát s megőrzés végett küldje be az egyházmegyei levéltárba. E határozat főként azzal lett indokolva, hogy úgy az esperesnek a szolgálati bizonyítványok kiállítása tekintetében, valamint annak, a ki jövőben, vagy bármikor az egyházmegye történetét megírni, illetve folytatni akarja, szerfelett nagy könnyebbsége lesz, ha az adatokat együtt találja. A másik indítvány a prot. papi congruáról szólt. Előadó örömmel üdvözli a most már elfogadott egyházpolitikai törvényjavaslatokban a protestáns eszme diadalát az ultramontán reakcionárius áramlat fölött. Kérdi, hogy mi az oka mégis annak, hogy bizonyos félelemmel gondolunk arra az időre, midőn azok hatályba lépnek ? Semmi más, mint az a körülmény, hogy mindannyian érezzük, hogy úgy a lelkiek, mint főleg az anyagiak rendezése körül nagyon el vagyunk késve. Utal arra, hogy a vallás-erkölcsi téren tőlünk az új helyzetben megfeszített munkát kívánnak, de az illetékes forumokon az anyagiak rendezését kevésbbé hangoztatják. Pedig minden idealizmusunk mellett is, melyben nevelkedtünk, vagyunk oly praktikusak, miszerint tudtuk azt, hogy a vallás-erkölcsi téren is mindaddig, mig híveink az anyagiakat előbbre teszik a szellemieknél, — ha az evangélizáció terén sikerrel akarunk működni, azt a vallásierkölcsi csatát, melyben a hívek közönyét megtörni, kebléről a jégkérget felolvasztani s vastag nyakát a szellem fensége előtt meghajlítani akarjuk, meg kell előzni az anyagi dolgok rendezésének. Az anyagiak rendezése körül különösen három nagy kérdés domborodik ki, ú. m. 1-ször a helyes és keresztyéni elvekre fektetett adóreform, és pedig nemcsak a szociális egyházi, hanem a lelkészi járulékra nézve is; 2-szor a papi congrua, 3-szor a lelkészeknek fizetésökre nézve a hívektől való lehető teljes függetlenítése. Míg e nagy kérdések a kor kívánalmainak megfelelőleg meg nem oldatnak: addig csak sisifusi munkát végezünk, melynek végén ott áll a sikertelen harcnak leverő s elkedvetlenítő érzete. Fájdalommal constatálja, hogy e nagy kérdések megoldásával el vagyunk késve. E késedelemért a fensőbb egyházi forumokat okolja, a hol a sok teendő dacára is jutni kellett volna annyi időnek, hogy évtizedek során, ezen kérdések, ha meg nem oldattak is, legalább megérleltessenek. Ha tehát illetékes egyházi fensőbb hatóságaink nem foglalkoznak e kérdésekkel, magunknak kell azt tenni s magunknak kell az agitációt e téren megtenni. Ezért a kongrua rendezésének felvetett eszméjét helyeselve indítványozza, hogy mondja ki az értekezlet, hogy a ref. papi kongrua rendezését óhajtja, annak keresztülvitelére nézve minden lehetőt megteszen s javaslattétel végett egy háromtagú bizottságot küld ki. A felszínre vetett kérdésben — élénk eszmecsere után — azt határozta az értekezlet, hogy mivel a kongrua nagy kérdésének megoldása nem a lelkészi értekezletek teendője, bizottságot ez ügyben nem küld ki, hanem egyhangúlag kijelenti, hogy a ref. papi kongrua rendezését óhajtja s az egyházmegyei közgyűlést megkeresi s felkéri, hogy ezen a lelkészek egész életére s működésére kiható nagy fontosságú ügyben indítson mozgalmat s tegyen lépéseket a fensőbb egyházi hatóságok előtt. Hosszas és nagyon tanulságos vitát provokált Kiss Lajos csaholci lelkész »Belmissziói teendőink« című értekezésével, melynek végén, utalva az új viszonyokra, 16 tétel alatt sorolja fel a lelkésznek belmissziói teendőit, indítványozván, hogy az elfogadtassék s kötelezővé tétessék. Értekezlet hosszas és beható eszmecsere után azon megállapodásra jutott, hogy — tekintve azt, miszerint, a lelkészi belmissziói teendőket paragraphusokba szorítani nem lehet, mert az nem egyéb, mint a benső hivatással biró lelkipásztornak a földi viszonyok s az emberi lelkek sokfélesége szerint gazdag változatban alakuló s nyilvánuló bölcsesége az istenországának építése körül — az indítványt úgy, a mint az javasolva van a 16 pontban, kötelező határozattá nem teszi; de mivel mélyen érzi értekezlet is, hogy a lelkek gondozására s a prot. hittudat fejlesztésére minden kínálkozó eszközt és alkalmat meg kell ragadni: ennélfogva a belmissziói tevékenység az értekezlet minden tagjának gondos figyelmébe ajánltatik s egyúttal értekezőnek köszönet szavaztatik. F. Varga Lajos majtisi lelkész ezután a szatmári prot. irodalmi kör tevékenységét, jobban mondva tevéketlenségét vette hosszas birálat alá, kifejtve, hogy ez idő szerint sem maga a társaság, sem különösen a társa-