Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-19 / 29. szám

nemcsak támogatni s elősegíteni, de az ev. ref. vallásúak érdekében azokat még fejleszteni és fokozni.® (27. §. 7. p.) 5. §. Minden egyház presbyteriuma gondoskodjék arról, hogy az egyházközség kebelében rövid idő alatt egy szegény-árvaalap létesüljön, akár önkéntes adakozás útján, akár az által, hogy e célra évről-évre bizonyos meghatározott összeg vétessék fel az egyház költségvetésébe, akár a templomi perselypénz egy részének ez alapra leendő fordításával, akár végül mindezen és más, célszerűnek mutatkozó módok és eszközök felhasználásával. 6. §. A mely egyház anyagi körülményei lehetővé tennék, kisértse meg a szegény- és árva-ügynek hathatós felkarolását, egyik vagy másik szeretet-intézménynek (kórház, menház, árvaház) felállítása és állandó fentartása által. 7. §. A keresztyén szeretet munkájának mentül nagyobb mérvű kiterjesztése és sikeresebbé tétele céljából felette kívánatos volna, ha a lelkész és presbyterium kezdeményezése és ösztönzésére, minden gyülekezetben valamely jótékony noegyesület (Tabitha-, Fillér-egylet) alakulna, mely míg egyfelől az egyház és annak tagjai részéről a kellő erkölcsi és lehető anyagi támogatásban volna részesítendő, másfelől a keresztyén szeretet áldásos munkáját a helyi lelkész és a diakónus közreműködésével önállóan intézhetné. 8. §. Az anyaszentegyház belső építésének mindezen munkájában a kezdeményezésre és vezetésre az egyház leli, ipásztorai lévén hivatva legelső sorban: ismerjék magasztos kötelességüknek e tisztüknek a lehetőséghez képest meg is felelni. 9. §. Az egyházmegyének a zsinati törvény értelmében (41. §. 7. pontja) ugyancsak kötelessége levén »az elhagyatott árvákról, szegényekről való keresztyéni gondoskodás «: ebből kifolyólag az egyházmegye 1. felhívja esperesét, hogy az egyházak látogatása alkalmával gondoskodását és figyelmét terjeszsze ki a szegények és árvák ügyeit illető kérdésekre is. (165. §. a) pont.) 2. Az egyházmegye egyik magasztos feladatául tűzi ki: az egyházmegyebéli szegények és árvák számára idővel egy egyházmegyei szegény- és árvaházat állítani fel. Eddig a javaslat. Indokolása majdnem fölösleges; legalább e becses Lap hasábjain, úgy hiszem, szükségtelen; elmondotta azt itt igen szépen, nem is oly rég, a Krisztus kicsinyeinek gondjáról értekezvén, egyik buzgó lelkésztársunk. Én csak annyit teszek még hozzá e tervezethez: Nem várok tőle sokat, ha még oly alapos módosításon megy is keresztül, ha meg nem lesz bennünk, Krisztus szolgáiban, a megelevenítő lélek: a krisztusi hit és az odaadó szeretet! Lévay Lajos. A keresztyénség mint társadalmi erő. A tél folyamában jeleztem röviden a Chicagóban tartott vallási parlament lefolyását. Az ekkor tartott beszédek és felolvasások azonban csak most jelentek meg két vaskos kötetben. E forrásból közlöm wisconsini egyetem tanárának, Ely Richárd úrnak: > A keresztyénség mint társadalmi erŐ« című felolvasását. A keresztyénség — így szól Ely Richárd — mindenekfelett társadalmi erő. Ez a keresztyénség megkülön böztető jellemvonása. Más vallásokban is rejlik társadalmi erő, de nékem úgy tetszik, hogy ez a keresztyénségnél lényeges sajátság. A ki a keresztyénséget érteni akarja, a judaismussal is kell foglalkoznia. A judaismus is társadalmi erő vala, csakhogy csupán nemzeti határok között működött, s arra törekedett, hogy oly társadalmat alakítson, a melyben plutokratia és pauperismus ismeretlenek. Izráel nemesen gondolkozó fiai ugyan sohasem tévesztették ezt szem elől, de e törekvést megvalósítani képesek nem valának. A próféták társadalmi reformátorok voltak, a kik igazságos társadalmi viszonyokat sürgettek a nemzet fiai között. A zsidó törvény sánc vala a gyengének, erősség az elnyomottnak, vár a megtámadottnak. Mózes törvényhozása szem előtt tartá a nemzet fiai között a testvériességét, s ennélfogva minden széthúzó társadalmi osztály képződését meg akarta akadályozni. A gazdasági téren való szélsőségektől rettegett minden izraelita. Mózes társadalmi intézkedései között a földbirtokra és a kamatra vonatkozó a legfontosabb. A föld az Istené, a ki azt egyes családok fentartására rendelte. Ezen elv mellett nem volt szabad a földbirtokkal való nyerészkedés-A kamatot meg egyenesen megtiltja Mózes. A kölcsön arra való, hogy segítsünk valakin, nem pedig nyerészkedésre. Meg is parancsolja, hogy »Örömest megnyissad kezedet a te atyádfiának, a te szegényednek, és a te koldusodnak a te földeden*. Kettős célja vala a kamat megtiltásának: elkerülése az egyenlőtlen vagyoni állapotnak egyrészt, másfelől félő volt, hogy a kamatszedés a pénztulajdonost elszoktatja a munkásságtól. Megvolt ugyan Izráelben a rabszolgaság is, de ez aránylag nem volt oly kegyetlen állapot, mint más népeknél, sőt felszabadításukról is gondoskodtak. Mindez azonban csupán az izraelitára vonatkozik, az idegennel szemben semmi elnézést nem gyakoroltak. Jézus két dologra határozá el magát: megsemmisíteni a szertartási törvényeket és általánossá tenni Mózes törvényeinek jótékony intézkedéseit. Erről a törvényről értette azt, hogy egy jóta se múlhat el belőle. Jézus nem Ábrahám fiának proklamálta magát, mert ez nemzeti testvériséget jelentett volna csupán; ő az ember fiának vállá magát, a mi egyetemes testvériséget jelent. A keresztyénség tehát, mint társadalmi erő a zsidók socio-economikus törvényeit óhajtja általános érvényre juttatni. Meg kell azonban mindjárt jegyeznünk, hogy a betű megöl, de a lélek, az meg megelevenít. Mert pl. Mózesnek a földbirtokra, kamatra vonatkozó intézkedését nem lehet alkalmazni a modern társadalomban. A ki azonban Krisztusénak vallja magát, a törvény lelke kötelező rá nézve. Az egyház a szegénység elleni egyetemes társaság s ha nem az, akkor hűtlen megalapítójához. Reménylem, nem fognak félreérteni, ha azt mondom, hogy az egyház a millomosok ellen is irányul, mert az ilyes szélsőségek az általános testvériség ellen vannak. A keresztyénség másrészt kedveli a különféle tár-57*