Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-12 / 28. szám

mában Pokoly József azt állítja róla. hogy valóságos nadálya volt a prépostsága alá tartozó lelkészeknek. Hát az igaz, hogy ő mindenféle alkalomkor és sok címen pénzt kivánt a lelkészektől és nem is mindig a leggyöngédebb módon. De kicsoda nem fordult akkor pénzért a szepesi lelkészekhez, kik a dézsma birtokában, nagy gazdagsággal rendelkeztek. A király úgy mint tábornoka, a várúr úgy mint kapitánya, az ellenség úgy mint jó barátok: könnyű lelkiismerettel és bármily ürügy alatt a papok töltött erszényéhez folyamodtak. Különösen a várurak nem igen bántak kíméletesen akkoriban itt Szepességen a lelkészekkel. 1540-ben szűk aratás lévén, Szepesvár kapitánya Pauschner György a 11 el nem zálogosított város lelkészeire rá kényszeríti ökreit, hogy azokat takarmányon jól tartsák. Nem bánt kíméletesebben Lubló vár kapitánya, Gmitto lengyel király tábornoka a XIII elzálogosított város lelkészeivel; 1541-ben Lubló várra kénytelenek voltak beállítani 300 mérő rozsot, 100 mérő árpát és 40 mérő borsót. És ily sarcolások majdnem minden esztendőben ismétlődtek. 1

1543. Bornemissza Szepesvár kapitánya a 11 el nem zálogosított város lelkészeitől 11 hordó sört kivánt, melyet az illetők kénytelenek voltak a várba szállítani. Már most ha tudjuk, hogy a prépost 1530 óta Nedecz vár birtokában volt és mint várúr is szerepelt, nem menthető-e némileg ki, ha ő annak nem tudott ellenállni, mit más várkormányzóknál látott és mindennap tapasztalt és ha az el nem zálogosított 13 város papjaitól szintén sört kivánt, mit Bornemissza collegája a más városoktól is követelt. És^ilyen viszony állott fenn a pénz-és gabonaküldeményeket tekintve is. Felmerül továbbá a gyanú, hogy csak azért kedvezett a prépost a reformáció terjedésének, hogy a 24- várostól a 60 aranyból álló censust könnyebben megkaphassa. Én Jánost e gyanú alól felmenteném, mert az utána következő kath. prépostok is még élvezték e jótéteményt és sok adat és körülmény a mellett szól, hogy őszintén rokonszenvezett a terjedő protestántizmus tanaival. Már 1536-ban tűri, hogy Kerl András vibornai lelkész, úgy szólván, szeme előtt törvényesen házasságra lépett. Két gyermekével, Orbán és Katával nem éppen dicsekedett, hanem őszintén és töredelmes szívvel 1538-ban bevallotta hibáját és emlékezetbe hozta a Dunavetz várában összegyűlt papoknak, hogy ők ugyanazon hibában szenvednek: > Yr Pfaffen verberget ewer Kynder, ich verberge meinen nicht, seht ich will euch nicht gestatten Ehebrecherey, oder dass etliche bei ihm habén sollen zwei Köchin, sunder so ym jemant eyn jong Medleyn helt, Kann ich leyden« ... és 1539-ben egyenesen megadta az engedélyt a házasságra a lelkészeknek: »Ecce do Vobis Auctoritatem, Accipiendi vobis uxorem*.2

Épen így ígéri a durándi lelkésznek, hogy miután maga sem tartja már a böjtöt, hogy azt a jövő zsinaton egészen megfogja szüntetni.3

Hogy az első prot. papot a Szepességen Leudischer Györgyöt 1542-ben julius 13-án már elismeri hivatalában, ez szintén egyházunkat nem üldöző hanem azzal rokonszenvező indulatra és jó akaratra mutat. Egész őszinte és már szilárd a vallomása a mühlenbachi lelkész előtt 1543-ban: »lutheranorum doctrinam esse vere evangelicam et apostolicam*.4

A következő évben történt házasságával prot. hitét minden kétségenfelül bebizonyította. Én semmi keserűséggel, inkább hálával 1 Matricula Moleriana p. 244. 263. 318. 2 Matr. Mol. 202. Szep. tört. évkönyv 1890. 69. 1. 3 Szep. tört. évkönyv 1890. 69. 1. 4 Fabó : Monumenta 254. emlékszem vissza Horváthra, ki az ő kora hibáitól ugyan nem ment, de a protestántizmus terjedésének a Szepességen inkább használt mint ártott.1 Weber Samu. irodalom. ** A »Hajnal* 5-ik száma, Szabó Aladár szerkesztésében ismét bő és tanulságos tartalommal jelent meg. Első cikk képen közli a budapesti ref. ifjúsági egyesület választmányának felhívását »evangéliumi ifjúsági egyesületek* szervezésére, majd Szabó Aladár hívja fel a lelkészeket az evangélizáció három irányban való gyakorlására. Szép cikkében sürgeti a vallásos iratok terjesztését, a vallásos összejöveteleken az evangélium erőteljes hirdetését s ifjúsági és legény egyletek szervezését. Maszák Viola a francia Mac'All-féle misszió működését ismerteti; Agrippa a segédlelkészek helyzete felől mondja el sok tekintetben jogos panaszait; Biberauer Richárd a földi és mennyei hivatásról szól; Hamar István Talmage után két prédikáció-vázlatot közöl; a Tárcában Buday Jánosnak Dévayról írt s a Prot. írod. Társ. népies kiadványai közt megjelent munkája olvasható. A tartalmas füzetet a missziói mozgalmakról s az irodalomról szóló értesítés zárja be. Ajánljuk a füzetet olvasóink figyelmébe. ** Kármán Lajos s. lelkész egy kis füzetben kiadta Kölcsey Ferencnek, Balogh Jánosnak s báró Wesselényi Miklósnak az 1834-ki országgyűlésen a vallás sérelmei, az ország sérelmei s a kolozsvári katonai erőszakosságok orvoslása tárgyában mondott beszédeit, a melyek eddig még nem voltak kiadva s a melyeket Kármán Lajos nagyatyjának Kármán Pálnak iratai között talált. A kis füzet, mely a korviszonyokra élénk fényt vet, méltó az elolvasásra. Kapható Berkovits Márknál, Kulán. Ára 20 kr. ** Előfizetési felhívás a »Magyar tanítók és tanítónők ezredéves albuma« című műre. A magyar tanítók és tanítónők ezrédeves albuma a jelenleg élő tanítóvilág kiválóbbjainak fénynyomatú arcképeit és tárgyilagos életrajzait fogja tartalmazni. Ehhezképest két részből fog állani, ú. m. 1. a fénynyomatú arcképek és 2. az életrajzi szöveggyűjteményből. E mű célja a következő pontokban foglalható röviden össze: 1. Az ezredéves nemzeti ünnepélyen egyik bizonyítéka legyen a magyar tanítóság intelligenciájának, erkölcsi és szellemi erejének, hazafias törekvéseinek és modern képzettségének s mint ilyen a tanítóság tekintélyét a társadalom előtt emelje. 2. Maradandó emléke legyen e haza különböző részein működő egy célra, az össztanítóság javára törekvő kortársaknak. 3. Adattár legyen a késő utókor előtt is. melyben feltalálhassa a ma élő nemzedék nevesebb tagjainak arcképét és tárgyilagos hűséggel irott életrajzát. A »Magyar tanítók és tanítónők ezredéves albuma* nagy quart alak-1 Lásd arról bővebben Weber S.: Nedeczvár, a tört tárban 1893. III. füzet.