Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-12 / 28. szám

belföld. A csoportosítás kérdéséhez. — Egy pár észrevétel ... i ... r úr cikkére. — Szégyen, nem szégyen, megesett rajtam, hogy e becses Lap egy száma teljesen kikerülte figyelmemet, s ha egy lelkésztársam nem figyelmeztet reá, hogy a 22. számban cikkemmel hosszasabban foglalkoztak, máig sem tudnám. Ugyanis május 30-tól junius 7-ig tartó körúton voltam, az egyházmegye egyrészében nt. esperes úr megbízása folytán az évi egyházlátogatást teljesítendő, mely foglalkozásom arra se adott időt, hogy a lapokba betekinthessek. Hazajővén pedig oly halmazra gyűltek a legizgalmasabb kérdésekkel telt lapok, hogy . . . i , . . r úr sem csudálkozhatik, ha figyelmet keltő cikke ismeretlen maradt előttem. A vitatott kérdést pedig oly fontosnak tartom, hogy egy ily tüzetesen foglalkozó cikkel szemben hallgatásba burkolózni, a t. olvasó közönség iránt való tiszteletlenségnek, önmagammal szemben pedig mulasztásnak kell tartanom. . . . i . . . r úr megegyezik velem abban, hogy a terhek csaknem elviselhetetlenek; helyesli az affiliációnak nt. esperes ur által concrét indítvány alakjában felvetett eszméjét, egyezik velem abban is, hogy egyházaink önállóságukról lemondani nem hajlandók, magukat csoportosíttatni engedik-e ? kérdés előtte is. Egyezünk abban is, hogy a lelkészi fizetések rendezése, a hívek teber-könnyítése a csoportosítással együtt keresztülviendő, végül — kárhoztatja az én tervezetemet, mely vele egy elv alapján áll ugyan, de ideális, levegőben járó ! Nagyon röviden csak elvi alapon kívánok pár észrevételt tenni. A ki az én tervezetemet megértette, vagy megakarta érteni, az tudhatja, hogy az általam minden statisztikai adat alapja, nélkül (mert hiszen első lépésnek épen ez adatok statisztikai összeállítását kívánom) hozzávetőlegesen felvett adó-számok korántsem fix összegek és azoknak változása az általam felállított elven mitsem változtat. Megjegyzem továbbá, hogy azt. hogy mit adandna segélyül állam és egyházkerület, sem én, sem cikkíró nem tudhatja, de a mily joggal nevezi ő az általam felvett összeget pium desideriumnak, olyannal én az ő 4—5000 forintját vastag pessimismusnak nevezhetném, s különösen hangsúlyozom, hogy a számokkal játszani is lehet; ha én a fizetésben mérséklem az én igényeimet — teszem csak a kárpótlékot hagyjam ki számításomból — csábító képet tudnék rajzolni; de nem akartam a levegőbe építeni. Cikkíró határozottan nem értett meg engemet. Azt hiszi, hogy előttem a fizetés emelés célja lebegett; azt állítja, hogy a lelkészi fizetés terheit súlyosítom; merem állítani, hogy ha dolgozatomat komolyan áttanulmányozta, ezt nem állította volna. Nálam a fizetés rendezés csak eszköz egy magasabb eszme »a vallás-erkölcsi nevelés oktatás* int.ensivebbé tétele érdekében. Mint veres fonál húzódik át egész igénytelen dolgozatomon ez a kérdés, ez általam régen újra meg újra, egy vagy más név alatt felújított jajkiáltás: »vallást és erkölcsi nevelést népünknek!« Én nem fizetés javítást, hanem munkát, apostoli hivatást akartam adni a papoknak és az én legleverőbb tapasztalatom épen az, hogy ... i ... r úr, ép úgy mint az előbbi cikkezők, kik dolgozatomra reflektálni így, vagy úgy szívesek voltak, épen ezt a »punct.um saliensW hagyják teljesen érintetlenül. Az előttem alárendelt jelentőségű fizetés emelést tűzik ki fő-elvül, annyira hogy ... i ... r űr pl. ki is mondja, hogy: »több kisebb fontosságií, kevésbbé jelentékeny kérdések* volnának, de — elégnek tartván a főbb elvek érintését — azokat mellőzi. Hát, ha a vallás-erkölcsi oktatás nevelés az affiliáció kérdésénél még elv számba se kerül, akkor az én kis dolgozatom pusztába kiáltott szó; mert kijelentem nyíltan és férfiasan, hogy a csoportosítás eszméjét a nélkül el se tudnám fogadni, mert abban imminens nagy veszedelmet kellene látnom. Ebből megértheti, a ki akarja, hogy az általam tervezett csoportosítás (melynél csak a főbb elvekhez, de a részletekhez nem ragaszkodom) határozottan nem a papoknak, hanem a gyülekezeteknek válnék előnyére. Ezt nyíltan ki kell mondanom, hogy elejét vegyem ama ferde nézet terjedésének, mit magán űton hallottam, hogy a felemelendő fizetés reményében a csoportosítást szívesen elfogadják, de a vallás-tanítás kötelezettségét nem, mert tanítók nem. hanem csak lelkészek (áldozó papok ?) akarnak lenni. Arra, hogy az állami adó után, vagy az osztály szerint való kivetés igazságosabb-e — ez úttal reflektálni nem akarok, mert ha az arányos adózásra a kedv meglesz — a mi Baranyában még nincs meg — a gyakorlat férfiai ki fogják mutatni a helyesebb módot. De kétségbe kell vonnom azt. hogy a lelkésztartási jog elvesztéseért a kötelezettség kevesbedése egyenértékül elfogadtatnék, hogy ez alapon a csoportosítás keresztülvitele nemcsak remélhető, de várható is lenne. Az egyházi törvény 10. §. szerint: >társ-egyházak, melyek együtt tartanak fenn egy önálló rendes lelkészi hivatalt«. — . . . i . . . r lelkésztársam azt mondja, hogy ebbe a mostani anva-egyházak könnyen bele egyeznek. Azonban meg kell mondani, hogy értsük e viszonyt ? Úgy, hogy a lelkész, teszem fel. Sellyén lakván, a kákicsiak odajárjanak isteni tiszteletre ? belenyugosznak-e ezek ebbe, nem fogják-e kívánni, hogy náluk is naponta szóljon a harang? (ha szinte templomba nem mennek is). Hiszen ime a 103 lélekből álló Monos-Okor, mely 800 méternyire (tehát annyira mint a társ-egyház másik utca vége) fekszik a számára is épített okorági templomtól, a legrosszabbal is fenyegetőzik, ha minden második vasárnap nem lesz isteni tisztelet. A csoportosítás kérdése ezen fog megfordulni. Én azt hittem, hogyha a lelkész a társ-egyházakban felváltva végzi az isteni tiszteletet vasárnaponként, hétköznap viszont két-két nap, a midőn aztán naponként négy órán át vallás-erkölcsi oktatás és neveléssel foglalkozand, a teher lényeges könnyítése mellett, talán közelébe jutok annak a módnak és űtnak, melylyel és melyen népünket az affiliáció — nálunk különben is indokolt — eszméjének megnyerhetjük. Sajnálom, hogy intenciómat félre értették, legjobb szándékon alapult tervezetemet feltétlenül elitélték. Ámde én nem saját eszméimet, hanem az ügyet magát, melynek érdekében azokat kifejtém. szeretem és szolgálom. A megoldásnak minden módját, mely az óhajtott célhoz (s ez nem a fizetés emelés) vezérel, elfogadom, pártolom, ellenben oly egyoldalű törekvéseknek, melyek egyedül a fizetés emelését tűzik ki célúi: pártolója, ajánlója soha sem leszek. Egyébként örömemre szolgál, ha gáncsnál egyébre nem találok is, mert végre is az ügy maga azért szőnyegen marad, s a vele való foglalkozás olyan formán tűnik föl, arra enged kilátást, mintha a Bethesda mozogni kezdene. Hátha meg is mozdul ? Gyógyulás lehetne még abból! Morvay Ferencz, ref. lelkész., 56