Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-12 / 28. szám

gonosz indulatok, majd mardosnak, égetnek s hála fejében, hogy oly féltve őriztük és gondoztuk, utóbb csaknem megemésztenek. Azonban mit nem talál ki az emberi furfang vádló lelkiismeretének megnyugtatására ? Egyszer más ember nagyobb bűnére mutat reá, bogy szépítse saját hibáját, másszor szőrszálhasogatásig menő pontossággal bizonyítja, hogy ez a kegyes ember ép úgy él, mint akárki; s ha ez sem volt elég nyomós argumentum, tudományos úton védelmezi a bűnt. Kimutatja, hogy azon anyagnál fogva, mely az emberben van, nem lehet az más, mint a milyen tényleg. A természet ellen semmit sem tehetünk. A szeretet vagy gyűlölség, az önmegtartóztatás vagy iszákosság természeti szükségből folyó tünemények. Ha még ez a modern bölcseség se hatna, akkor hirtelenében eszébe jut valakinek, hohó! hiszen ördög is van ám még a világon s bámulatos gyorsasággal neki tulajdonít minden bűnt, saját magának pedig semmit sem, úgy vélekedve, hogy valamire csak jó az ördög is. Szinte nevetségesnek tűnhetnék fel előttünk ez a fűhöz, fához kapkodás, ha nem volnának oly szomorúak a. következményei. Azért nem szabad felednünk, hogy a bűnt ugyan eltakarhatjuk, önérdekből semmisnek nyilváníthatjuk, a bűn büntetését is elodázhatjuk, de a bűnt magát soha, de soha Krisztus nélkül meg nem semmisíthetjük. Vagy nem bizonyítja-e eléggé a bűn létezését — csak nagyjában szólva — egyik másik városnak, sokszor egész vidéknek erkölcsi sülyedése, a népek alsóbb osztályainak elégületlensége, forrongása, a gyakran előforduló gyilkossági és öngyilkossági esetek, a nemzetközi összeesküvések stb. Bizony, talán ha nem nyilatkoznék a bűn oly rémes és elijesztő módon, könnyen hajlandók lennénk továbbra is azt hinni, hogy Isten nélkül is boldogulhatunk. Pedig hát Isten nélkül, Krisztus s az ő evangeliuma nélkül nem mehetünk semmire sem. Ezért van evangélizációra szükségünk, ezért kell megtérnünk, könyörögnünk, imádkoznunk, ezért kell kérnünk az aratás urát, hogy bocsásson ki aratókat. Hadd támadjon minél több oly lelkész, ki a léleknek fegyvereivel felruházva, többé nem bágyadtan, lankadó hittel, hanem örömmel megy ki a küzdtérre: az életbe, tűzzel és szent lelkesedéssel téve bizonyságot arról, a mit a legdrágábbnak és legfenségesebbnek ismert fel e világban, a Krisztus evangéliumáról. Oh de buzgó lelkészekkel egyedül még nem elégedhetünk meg, mert utóbb azt gondolná valaki, úgy is a lelkészeknek való a hit, a Jézus Krisztus, és az ő dolguk az evangélizálás. Nem ; oda kell eljutnia társadalmunknak, hogy a legkülönbözőbb rangú és hivatású emberek között legyenek olyanok, a kik térdet hajtanak az Úr előtt, a kik nemcsak ismerik a Jézust, hanem be is ismerik a világ előtt, hogy szeretik és hisznek benne. Az evangélium nem ellenkezik se a földműves vagy tudós, se a kereskedő vagy tanító foglalkozásával. Ha a családanyák gyermekeik nevelésében, a tanítók a tanításban, a mesteremberek a mesterséget tanulókkal szemben, jómódú földmíves gazdáink szolgáik és szolgálóikkal, a gazdag gyártulajdonosok gyári munkásaikkal való bánásmódban az evangéliumot tartanák szem előtt és a szerint járnánk el, akkor kiki a maga körének lehetne evangélizálója. így azután nem sokára ütne az óra, a mikor a reformáció egyháza újból diadalmaskodnék, a mikor a krisztusi eszmék testet öltenének, valósulást nyernének. Kérjük hát az aratás urát, hogy küldjön aratókat: evangélistákat, embereket, a kik az Ür lelke által szorongattatva beállanak a többi munkások sorába, ez lévén jelszavuk: Krisztusomért és hazámért. Biberauer Richárd. iskolaügy. Az országos középiskolai tanáregyesület közgyűlése. Az országos középiskolai tanáregyesület f. hó 3-án és 4-én tartotta meg XXVII. közgyűlését Tátrafüreden, hogy a hasznost a kellemessel, a munkát a nemes élvezettel összekösse. A jelen évi közgyűlésnek legfőbb tárgya lett volna az egyesület reformját keresztül vinni s tárgyalás alá venni azt a reformmunkálatot, melyet a mult évi közgyűlés megbízásából egy 12 tagű bizottság dolgozott ki. A reform teljes keresztülvitelét és életbeléptetését azonban kénytelen volt a közgyűlés a jövő évre hagyni fenn, a miatt a sajnálatos körülmény miatt, hogy az egyesület tagjai nem jelentek meg oly számban, a mennyi az alapszabályok megváltoztatásához szükséges. De ha a reformot egész teljességében nem léptethették is életbe, annak egyes javaslatait, a melyek az alapszabályokba nem ütköztek, már most elfogadta s életbe is léptette az egyesület. Főleg kettő fontos az újítások közül. Kimondta az egyesület, hogy a vidéki körök autonómiáját szélesbíteni kell, s arra kell törekedni, hogy minél több ily vidéki kör szerveztessék. Továbbá határozatba ment, hogy a választmányi ülésekben a vidéki tagok részvétele jobban biztosíttassék, mint eddigelé, mert hogy a vidék oly kevéssé érdeklődik az egyesület ügyei iránt, annak egyik oka, hogy a választmányi ülésekben a vidéki tagok igen csekély számban vannak képviselve. Az ülés előtt való napon a közgyűlés megjelent tagjai Nagy-Szalókra rándultak ki, hol egy igen egyszerű, de megható ünnepély folyt le. Nagy-Szalókon született Hunfalvy Pál és János s a tanáregyesület emléktáblával jelölte meg a két nagy tudós szülőházát s az emléktábla leleplezését ez alkalommal tartották meg. Az ünnepi beszédet Hófer Károly főigazgató mondotta, méltányolva a nagy nyelvész és a kiváló geográfus érdemeit. Utánna Kullmann országgyűlési képviselő beszélt a nagy számban s ünnepi díszben összesereglett lakosság előtt, ügyesen vázolva a két nagy férfiú életét, kiemelve különösen azokat a mozzanatokat, a melyek által a nagy közönség hazafias érzelmeit ragadhatta meg. A megható kis ünnepély után Tátrafüredre ment a társaság, hol este történt meg a kedélyes és barátságos ismerkedés. A 3-án és 4-én tartott gyűlés lefolyását röviden a következőkben ismertetjük. Beöthy Zsolt, az egyesület elnöke megnyitván az ülést, első sorban üdvözölte a kormány képviselőjét Leövey Sándor min. tanácsost s egyszersmind tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy Eötvös Loránd báró kultuszminiszter, méltányolva a tanáregyesület fontos hivatását, távirati