Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-05 / 27. szám

t á r c z a. Budapesttől Londonig. Emlékezés a keresztyén ifjúsági egyesületek XIII. világkongresszusára. I. Az amsterdami határozat. Jubileumi kongresszus. Készülődések. Hát a magyarok? Szőts Farkas indítványa. Az ifjúsági egyesületek története. Közös énekeskönyv. A keresztyén ifjúsági egyesületek XII. világkongreszszusa, mely Amsterdamban 1891-ben tartatott, elhatározta, hogy a XIII. világkongresszus színhelye London és ideje az 1894-ik év legyen. E határozat voltakép az angol ifjúsági egyesületek szives meghívására való felelet volt. Tény ugyanis, hogy az első keresztyén ifjúsági egyesületet 1844-ben, junius 6-án alapította Londonban egv egyszerű kereskedősegéd, Williams György. Akkoriban még az angol ifjak is nagyon el voltak hanyagolva. Az angol egyházi élet, a mely oly annyira megmerevedett a mult században, a jelen század elején nagy fellendülést vett ugyan, de mégis inkább csak az öregebbeket, térítgették, meg a gyermekeket oktatták, az ifjakat pedig engedték tévelyegni a bűn utain vagy szenderegni a közönyösség párnáin. Ekkor Williams György kimondá a mentő szózatot: az ifjúságot kell megnyerni az evangéliomnak, a Krisztusnak és pedig az ifjak által, az ifjaknak egyesületi tevékenysége által. Bezzeg, volt gúny, csúfolódás, a mikor a fiatal kereskedősegédek a biblia tanulmányozására összegyűltek s életük folyását a Jézus Krisztus akarata szerint igyekeztek intézni. A gúny azonban nem tarthatta vissza azokat, a kiket az Idvezítő lelkesített. Különben, hogy gűny kisérte Wiliiams-ék kezdeményezését, meg sok más jóravaló munkát is Angliában, az azt bizonyítja, hogy az angol virágzó egyházi élet sem úgy pottyant az égből alá, hanem egyes buzgó lelkek küzdelmének, kitartó fáradozásának eredménye az. Az első keresztyén ifjúsági egyesület tagjainak is sokat kellett tűrni s harcolni; de az Isten megáldotta őket, mint megáldotta mindazokat, a kik az első keresztyének példáján okulva, kicsiben kezdették a jó munkát s félre vetve minden hangzatos mondást, de félretéve minden hitetlenséget is, megindultak, hogy a kiket csak lehet, a kegyelem Istenéhez vezéreljenek, a ki az ő irgalmasságát a megfeszített és feltámadott Krisztusban megmutatta-A londoni ifjúsági egyesület alakítása ugyanazt a helyet foglalja el az ifjúsági egyesületek történetében, a mit Luther fellépése a reformáció történetében. A mint az 1517. okt. 31 ke előtt voltak már reformátorok s mutatkoztak itt-ott szétszórva reformátori törekvések, úgy voltak az 1844. jun. 6-ka előtt Báselben, Németország egyes városaiban, sőt Skócziában is ifjúsági egyesületek, a melyek olyan célokat tűztek ki, a milyeneket Williams György. De mégis csak az 1844. év igazi dátuma a keresztyén ifjúsági egyesületeknek épúgy, mint 1517. a reformációnak. 1844 óta tett .igazán bámulatos haladást a keresztyén ifjúsági egyesületek ügye. Azt lehet mondani, hogy az angolok s utánok az amerikaiak találták el a módját. Míg egyfelől merészen oda állították a Krisztus alakját az ifjak elé, másfelől a mennyire csak lehetett, tekintetbe vették az ifjúság jogosult vágyait. Határozottan megkövetelték, hogy az itjú szentelje életét az Idvezítőnek, a kiben az Isten megjelent, de nem hosszadalmas fejtegetéseket zúdítottak az ifjak nyakába, hanem rövid, lelkes, életteljes beszédekkel, azután meg szivreható énekekkel igyekeztek őket megnyerni s megtanították őket szívből, buzgón imádkozni. É mellett tornaórákat is tartottak számukra, meg kivitték őket a szabad levegőre s biztatták őket, hogy csak gyakorolják magukat kerékpározásban, cricketezésben s a mi a fő, építettek számukra pompás palotákat, a melyekben az ifjak kedélyes szórakozásra, újság- és könyvolvasásra is összegyűlhettek, meg a hol olcsón kaptak ebédet, vacsorát s felvilágosítást nyerhettek földi előmenetelük nevezetes kérdéseire nézve is. Természetesen az ifjak szivesebben siettek ilyen helyekre, mint oda, a hol a keresztyénség nevében hitcikkek magyarázataival s részletes fejtegetéseivel, vagy mindenféle theoriák s a bibliai könyvek meg a Megváltó személyére vonatkozó képtelennél-képtelenebb hypothesisek előadásával untatták őket s azután kilökték őket a nagyvilágba vagy holt orthodoxiával vagy kételyekkel telve, hogy ügy, nyomorultan, biztos iránytű s szilárd hit nélkül küzdjenek meg az érzékiséggel s az élet gondjaival. Ezrek és százezrek siettek a keresztyén evangéliomi ifjúsági egyesületek kikötőibe, leendő lelkészek, ügyvédek, orvosok, kereskedők és iparosok egyaránt. Az 1894-ik év január havában Nagy-Britanniában már 658 egylet volt 87.464 taggal, Észak-Amerikában és Canadában együtt véve 1439 egylet 245.809 taggal, Németországban 1129 egylet 64.362 taggal. Hollandiában 785 egylet 17.629 taggal, Svájcban 390 egylet 6420 taggal s az egész világon összesen 5109 egylet 456,142 taggal. íme, mily nagyszerű eredmény. Erre az eredményre akartak rámutatni az ifjúsági egyesületek tagjai. Ezért tartották meg a XIII. világkongresszust s azért tartották azt Londonban, hogy hálával eltelve Isten iránt, rámutathassanak arra, hogy az Isten ma is élő Isten, hogy a Szent Lélek ma is indítja a szíveket a Jézus Krisztushoz való megtérésre s hogy a mennyei Atya ma is tud terepélves fát növelni a kis mustármagból s meg tudja áldani azokat, a kik alázatosan meghajolnak az élet Fejedelme, a Krisztus előtt. Épen azért az amsterdami gyűlésen szívesen fogadták az angol testvérek hívását s elhatározták, hogy az ifjúsági egyesületek 50 éves jubileumát Londonban ülik meg. A készülődések nagyban folytak mindenfelé. Az angolok a genfi központi bizottság titkárával és többi tagjaival együtt megállapították a változatos programmot. Az a gondolat, hogy most jubileumi kongresszus lesz, vonzotta is az ifjakat és azok barátait, pártfogóit. Az egyes nemzetek vezérférfiai lelkes felszólításokat intéztek az ifjűsági egyesületekhez s ezeknek tagjai közül, a ki csak tehette, készült a jubileumi kongresszusra. Még Magyarország is megmozdult. Az eddigi kongresszusokról hazánk még csak tudomást sem vett. Nem azért, mintha a külföld iránt nem érdeklődnék. Hiszen bizonyos külföldi szavak, a miket még eddig lefordítani sem sikerült (skíz, tarokk, fárbli), ismeretesek a Kárpátoktól az Adriáig. A hány selejtes francia vigjáték van, azt, mind lefordították, a hány képtelen német elmélet van, annak mindnek akadt követője, sőt ha az angol komédiások valami tararaboom-féle nótát hoztak ide, az is villámgyorsasággal terjedi el mindenfelé, de az evangéliom diadalmenetéről az ifjak közt hallani sem akartunk, pedig az evangéliom nem is külföldi, hanem mennyei. Ki tudna arra megfelelni, bűnnek nagyobb-e vagy szerencsétlenségnek, hogy míg chinai falat huztunk magunk körül, annak kapuin minden rosszat, rossz könyvet, rossz törvényt, rossz szokást, nemzetiségi izgatást beeresztettünk, a gyakorlati, határozott és életteljes keresztyénség előtt sikeresen tudtunk zárva tartani minden ajtót?! Azonban akár bűnünk nagyobb, akár nyomorúságunk, az Isten szerelme irántunk nagyobb mindkettőnél. Még ugyan nagyon sokra nem haladtunk,