Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-28 / 26. szám

szalonoktól a nagy Magyarország nem tud eltanulni. Rimaszombatnak szentelvén életét, a mit írt, mind Rimaszombatra vonatkozik. A város története, a gimnázium története, a kaszinó története, a nőegylet története. Történetek, melyeknek tanuja és tényezője volt. Még a szünidőt is csak névből ismeri. Míg mások vakációznak, ő azalatt is készül történeti előadásaira. Tanulmányutakat tesz a hazában és a hazán kívül. Melyiket mikor, azt ő maga nem mondja meg, de elárulja az útitáskája. A kisebbik Brassót vagy Fiumét, egy szóval természet- vagy történettudományi társulati kirándulást jelent. De a nagyobbikra (az is csak akkora, hogy nem kell neki hordár) már összedugja fejét a két Rima, s találgatják, hogy London-e, vagy Konstantinápoly ? Suttogják, hogy Szent-Pétervárott is megfordult már, csakhogy ezzel nem mer dicsekedni itt — Tiszolcz szomszédságában. Mert ő — a történelem tanára —• miként merne szólani a Sullákról és Aetiusokról, Dantonokról és Stuartokból, ha elébb személyes tapasztalatból meg nem győződik róla, hogy fórum és Catalaunum, Páris és London csakugyan vannak a világon? — Van rá pénze? Bizony az ő ötven esztendeje alatt nem ült össze olyan zsinat, a mely napirendre tűzte volna azt a kérdést, hogy van-e a professzoroknak pénzük ? De Pista bácsinak volt egy dédapja ezelőtt kétszáz esztendővel, kit Baksav Mátyásnak hívtak s késő vénséget ért. Ez végső esztendeiben maga elé parancsolta a két unokáját, élemedett papi ember volt már az is mind a kettő: Mátyás az idősebbik és János a fiatalabb, és azt mondta nekik: »Jó fiaim! Külön-külön parancsolatot hagyok nektek : Mátyás fiam, te szórjad a pénzt, ha lesz, úgy sem sokáig veszed hasznát, mert nem léssz hosszú életű. De te, János fiam, minden forintból élire verj egy hatost, neked szükséged lesz rá, mert hosszú ideig élsz e földön.« Okos törvény! Kár, hogy a nagyobbik unokának is ezt nem hagyta meg átok alatt áz öreg. Pista bácsi, már csak igy nevezzük, a rimaszombati asszonyok máskép nem is tudják, kiről van szó, — Pista bácsi a János lineáján származik le és az ősi rendelkezést házi törvénynyé tette. Minden forintból egy hatost! Többet soha semmi szin alatt, de egy hatost mindig élire verni! így aztán telik minden szépre és jóra — Konstantinápolytól Londonig. Az említett dédapa papi diplomája 1680-ban kelt, utolsó levele pedig 1599-ben; mindkettő Abaujmegye levéltárában őriztetik. A két szám összevetéséből kiviláglik, hogy Baksay Mátyás 70 évig lelkészkedett, s így élete legalább 94 esztendőre terjedt. Kívánjuk most jubiláló unokájának, érje meg dédatyja esztendeit lelkének mostani friss elevenségében. Ötven évig tanár, s még hozzá huszonöt évig nőegyleti titkár is! Meg kell neki érni a kilencvennégyet! Baksay Sándor. könyvismertetés. Luthardt, Kompendium der Dogmatik 9. verb. Aufl. Leipzig 1893. 410 1. Ára 7 márk, s Gandert, Verzeichniss der im Kompendium der Dogmatik von Dr. Chr. E. Luthardt IX. Aufl. 1893 citirten Bibelstellen. Leipzig (Dörffting & Francke), 1893. 32 1. Ára 1 márk. Nem sajátképi dogmatikával, vagy egy modern hittan! rendszernek a vázlatával, hanem az annak tanulmányozásához szükséges történet-dogmatikai tananyagnak felette gondos összeállításával van itt dolgunk, a melyből a rendszeres hittani alapgondolatok összefüggő rajza csak kidomborodik. E nemben méltán sorozható a mű Hase »Hutterus redivivus«-a (1828. 12. kiad. 1883.), Schmid »Ev. luth. egyházi dogmatikája* (1843. 6. kiad. 1876.), Hoppé »Ev. ref. egyházi dogmatikája* (1861.), Schweizer »Centraldogmen der ev. ref. líirche« (1845. s következő) című műve, s nálunk Masznyik E. »Evang. dogmatikája« (1888.) mellé, mely müveknek tanulmányozása nélkül a modern hittani rendszerek megértése s egy már fejlettebb és szilárdabb prot. hittudat szerzése lehetetlen. Luthardt az evang. egyházi dogmatika történeti rajzának az előadásában az újabb irodalomra való folytonos tekintettel egészen helyesen Quenstedt és Hóllas-oX, az óprot. luth. hittani rendszer e typikus képviselőit követi. Irodalmi teljesség tekintetében csaknem páratlanul áll Luthardt műve az újabb hittani irodalomban, úgy hogy itt egy egész theol. ismerettárházzal van dolgunk. A tananyag beosztása a szokásos keretben mozog. A »prolegomenák« (1—33. 1.) tárgyalják a főbb hittani alapfogalmakat, ú. m. a theologia, vallás, keresztyénség, katholicismus és protestantismus lényegét és történeti kifejlődését, a melyekre aztán »a dogmatika története* (33—77. 1.) következik az ősker. időktől kezdve egészen napjainkig. E részt általános vagy alapvető résznek is lehetne nevezni, a melyet a szokott mederben és modorban a kifejtő rész követ. Ennek főbb fejezetei: a) Az Istennel való közösség megállapítása Isten örökszeretetakaratában — theologia (77—131. 1.); b) A világ és az ember, mint az isteni szeretetakarat történeti valósulásának kezdete = kosmologia, anthropologia (131—'160. 1.); c) Istennel való eredeti közösségünk megszakadása a bűn által s annak helyreállítására való előkészület — hamartologia (160—185. 1.); d) Az istennel való eredeti közösségnek helyreállítása a Jézus Krisztusban — christologia (185—254. 1.); e) A Krisztusban helyreállított üdvközösség személyes és az egyházban való elsajátítása — soteriologia (255—375. 1.); f) Az üdvközösség teljessége — eschatologia (375—393. 1.). A mű végén található magyarázatok némely scholastikus-dogmatikus terminusokhoz (p. o. circumscriptiva praesentia, concretum, connexa, connotata, distinctio rationis ratiocinantis, essentialiter, accidentaliter. forma, habitudo, habitus, qualitas, relatio, subsistentia, substantia completa stb.), a nagy gonddal készített tárgymutató s Gandert bibliai » Verzeichniss*-a nagyon megkönnyítik e felette tartalmas dogmatikai kompendium kezelését. Szerző tudvalevőleg a modern luth. confessionalismusnak erős híve, annak az erlangeni Frankkal egyetemben legiskolázottabb és legrendszeresebben gondolkozó feje. Erősen lutheri hitvallásos ízű álláspontja főleg az újabb hittani rendszerek s a főbb hittani fogalmak és kritikai kérdések megítélésében tűnik ki egyoldalúnak, sőt kizárólagosnak. A részleteket mellőzve itt csak azon általánosabb természetű bevezető, történetdogmatikai és cliristologiaikritikai kérdésekre szorítkozunk, a melyekben Luthardtnak, mint rendszeres dogmatikusnak álláspontja erősebben domborodik ki. Az egyes hittani kérdések tárgyalásánál egészen helyesen ismerteti a bibliai-theologiai alapot, az egyházi-hitvallásszerű felfogást s a rendszeres-dogmatikai kifejlődést. Innen a műnek rendkívül nagy tárgyi gazdagsága bibliai és egyházi tekintetben egyaránt. A dogmatika fogalmáról, tárgyáról s a dogmatikai rendszer módszeréről a >bevezetés« szól, a melyben az újabb hittanok (p. o. Lipsius, Borner, Frank, Bothe és