Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

A 6. §. rendelkezését kiegészítőnek találta a bizottság abban az irányban, hogy a kir. leirat által törvényesített gyermekek és az atya által elismert gyermekek minő vallást kövessenek. E részben az 1868. évi LIII. t -c. a kir. leirat által törvényesített gyermekek vallására nézve nem rendelkezik, az atya által elismert törvénytelen gyermekekre nézve pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok a törvényes gyermekekkel egyenlő elbánás alá esnek. Minthogy azonban a kir. leirattal való törvényesítés és az atya által való elismerés a gyermekek szülői között nem létesít családi kapcsolatot: a bizottság helyesebbnek találta a törvényjavaslatba oly irányú intézkedést felvenni, hogy a királyi leirat által törvényesített gyermekek és az atya által elismert gyermekek is rendszerint anyjoknak vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek; de ha a törvényesítéstől vagy elismeréstől számított hat hó alatt az atya az 1. §-ban a megegyezésre előirt alakszerűségek között kijelenti ebbeli kívánságát, a fiúk —• a mennyiben a törvényesítéskor vagy elismeréskor életök 7-ik évét még be nem töltötték — anyjok vallásában neveltessenek. A 7 éves korukat már elért fiúgyermekek vallásos nevelésének változtatása a bizottság nézete szerint elismerés vagy kir. leirattal való törvényesítés eseteiben az atya kívánságára sem engedhető meg. A 10. §. rendelkezése a bizottság nézete szerint módosítást és kiegészítést igényel; mert egyfelől az 1868. LIII. t.-c. 14. §-ának az a rendelkezése, hogy ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a 7. évét még be nem töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet, nem helyezhető hatályon kívül, hanem tekintettel a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak rendelkezéseire s illetőleg az igazságügyi bízottság által e törvényjavaslatra vonatkozólag indítványozott módosításokra, ezen 14. §. rendelkezése kiterjesztendő a bevett vagy törvényesen elismert bármely vallást követőkre; az 1868. LIII. t.-c. 16. g-ának rendelkezése pedig, tekintettel a jelen törvényjavaslat 6. §-ának fentebb indokolt kiegészítésére, hatályon kívül helyezendő. Ezen felül s ugyancsak a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatra s ennek az igazságügyi bizottság által ajánlott módosítására való tekintettel kiterjesztendők a bevett és törvényesen elismert bármely vallást követőkre az 1868. LIII. t.-c. 13., 15. és 18. §§-nak rendelkezései is; sőt a 13., 14. és 15. §§. rendelkezései kiterjesztendők a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókra, illetőleg az ezek által felfogadottakra nem lehet kiterjeszteni, hanem e részben, tekintettel a törvényjavaslatnak ama helyes álláspontjára, mely szerint a felekezeten kivül állók gyermekei is vallásos nevelésben részesítendők, oly tartalmi rendelkezést kellett felvenni, hogy ha az, a ki lelencet, vagy általában ismeretlen szülőknek gyermekét felfogadta, a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik, a felfogadott gyermek vallásos nevelésére a jelen törvényjavaslat 2-ik §-a második és negyedik bekezdésének rendelkezései megfelelően legyenek alkalmazandók. Ezekre való tekintettel az igazságügyi bizottság a törvényjavaslat 8. és 9. §§-ai közé a fent jelzett tartalommal egy új szakaszt vett fel. a 9-ik, most már 10-ik §-ból pedig az 1868: LIII. t.-c." 14-ik §. hatályon kívül helyezését kihagyta és a 16. §. hatályon kívül helyezését beiktatta. külföld. Külföldi szemle. A jezsuita-rend eltörlésére benyújtott centrumpárti javaslat harmadszor is megszavaztatott 168 szavazattal 145 ellenében a német birodalmi gyűlésen. A második felolvasásnál 173 szavazattal ment keresztül 137 ellenében. Mellette szavaztak: a centrumpártiak, a lengyelek, elszásziak, a néppártiak, délnémetek és szociáldemokraták; ellene: a nacionálliberálisok, szabad konzervativek, a szabadelvűek s a balpártiak egyes képviselői. A konzervatív pártiak legnagyobb része ez alkalommal is tüntetett a maga távollétével. A javaslatnak a Bundesrath-ban való elfogadása közvetlenül érintené magát Poroszországot, míg a német birodalom egyéb részei különleges törvényhozás útján védekezhetnek a rend tagjainak beözönlésével szem ben. Azonban maga Beysehlag sem hiszi, hogy a birodalmi tanács többségének összetoborzott szavazatait a jezsuiták visszahívása tekintetében a szövetségi tanács elfogadhatná. Hisz' ezzel — a nagy Döllingerrel szólva — az örökös sorvadás magvát oltaná belé az ifjú német birodalomba ! Az agenda revíziójának kérdése még mindig lázas izgatottságban tartja a porosz tartományegyház híveinek kedélyét. A protestánsegyletnek s az evangéliumi középpártnak a főegyházi tanácshoz több ezer aláírás kíséretében benyújtott petíciójához újabban a rajnai gyülekezetek petíciója is csatlakozott, a mely a vasárnapi liturgiának kötelező jellegű szubstanciája s annak tágabb értelemben vett fakultatív elemei közötti különbségeket hangsúlyozza. Khmert tanár, az ágendabizottság előadója, igen ügyes apológiát készített a javaslathoz, a melyről az egyformaságra és egységesítésre való törekvései miatt méltán mondották, hogy az a szigorúan felekezeti álláspont igényeit is teljesen kielégíti, de nem veszi tekintetbe azt, hogy ma már nem lutheránusok és kálvinisták vagyunk a XVII., hanem evangéliumi prot. keresztyének a XIX. században. A javaslat eredeti szövege csak annyiban javult, hogy az apostolicumnak kötelező recitálása a fölszentelésnél elhagyatott. Különösen Stöeker az. ki hevesen küzdött a javaslat javítása ellen. »Der Agendensturm* című cikkében az általa szerkesztett. »Deutsch-Ev. K.-Ztg.«ban sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy az ágenda revíziójának kérdésében még az evang. középpárt is segédszolgálatokat teljesített a protestánsegyletnek. A hannoverai tartományegyháznak is megvan a maga ágendavitája. A keresztségnek és konfirmációnak a consistorium által a zsinat elé terjesztett javaslata teljesen azonosítja az evang. ker. hitet az apostolicummal, s a göttingai theol. fakultás által e hitvalláskényszer ellen benyújtott aggodalmakat a legmerevebb alakban visszautasította. Az új theol. iskola elleni küzdelem, mely már Ritschl életében is oly nagy tért foglalt el Hannoverában, Uhlhorn apát kezdeményezésére indult meg az egész vonalon, a miért is e betűbiróság ellen a tartományegyházi kormányzat fejéhez, a császárhoz fordultak menedékért, így kisérti a német protestantismust lépten-nyomon a XVII. század betüorthodoxiája ! Hogy mennyiben szenved aztán alatta a hitélet, azzal e papirospápás irányzat kép viselői keveset törődnek. Az ókath. reformmozgalom ügye az »Alig. Ev.-Luth. K.-Ztg.« tudósításai szerint is örvendetes módon halad az egész vonalon. A Bonnban alapított kisebbszerü ókath. theol. konviktus immár az állam által elismert és gazda-