Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

csupán a szepességi esperességek csatoltassanak át a tiszai egyházkerületből a dunáninnenibe. Sárhány Sámuel bányakerületi püspök abból indulva ki, hogy az új beosztással a keserűségek és a megrázkódtatások lehetőleg kerültessenek, a bányakerület ismeretes beosztási tervét újította fel, mely szerint maradjon meg mindenben a status quo ante, csupán csak a bányakerületből csatoltassék át négy egyházmegye, nev. a barsi, honti, zólyomi és nógrádi a dunáninneni egyházkerülethez. Ez a javaslat meg azt az elvet tartja szem előtt, hogy a nemzetiségi egyházmegyéket hazafias elemek segélyével majorizálni kell. Baltik Frigyes a »békesség« jelszavát hangoztatva, arra kéri a zsinatot, hogy ne bolygassa az egyházkerületek mostani határait, szorítkozzék csupán az esperességek helyesebb beosztására. Ilyen értelemben külön indítványt tesz le a zsinat asztalára. E felett a négy javaslat és indítvány felett beható tanácskozás folyt egész nap, mind a délelőtti, mind a délutáni ülésen. A bizottsági javaslat mellett Laszlcáry Gyula, Szentiványi Árpád, Szontagh Pál (nógrádi), báró Prónay Dezső, Radó Kálmán, a Sárkány-féle javaslat mellett Farbaky József, Zsilinszky Mihály, báró Podmaniczky Géza érveltek. Baltik indítványa mellett Csipkay Károly és Kmetty János emeltek szót. A Szentiványi indítványa nem talált támogatóra. Külön véleményeket nyilvánítottak Zelenka Pál, Thébusz János, Gyurátz Ferencz stb. A szónokok legtöbbje nemcsak érezte, de világosan ki is emelte, hogy az új beosztást főként a nemzetiségi tekintet sürgeti. De a tapasztaltabbak, különösen b. Prónay Dezső, azt is kifejezték, hogy a pánszlávizmus első sorban államellenes baj lévén, egyházi úton csak enyhíthető, de meg nem szüntethető. A baj enyhítésére nézve a megosztás és a majorizálás eszközei között volt a választás, s e körül forgott a szónokok érvelése is. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a zsinat a bizottság javaslatát nagy többséggel elfogadta. Harmadik nap, junius 9-én Fabinyi és Zelenka elnöklete alatt részleteiben tárgyalták az egyházkerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Módosítás csaknem minden ponthoz adatott be; meglátszott, hogy a kipécézett esperességek nem szívesen mennek át a dunáninneni »nemzetiségi* egyházkerületbe, s hogy a dunáninneni kerület pánszláv megyéitől irtóznak a szomszédos egyházkerületek. Ezért a dunántúliak nem mutattak kedvet a fehér-komáromi esperesség átengedéséhez, a bányaiak nagy hévvel küzdöttek Turócznak hozzájok csatoltatása ellen. A többség azonban nem tágított, következetesen védte a javaslatot, mely a szó teljes értelmében szétdarabolja a pánszláv esperességeket. Az egész délelőtti ülést betöltött részletes tárgyalás eredménye az lőn, hogy a többség a fennebb közölt bizottsági javaslatot részleteiben is elfogadta. A »divide et impera« elve többséget nyert s a nemzetiségi egyházmegyék három egyházkerület között akként osztattak meg, hogy Trencsén és Nyitra megmaradt a dunáninneni, Liptó és Árva átcsatoltátott a tiszai, Turócz pedig a bányai egyházkerületbe. A délutáni ülésnek két fontos tárgya volt. Az egyetemes gyámintézet és az egyházi nyugdíjintézet ügye. Az egyetemes gyámintézet, mint tudva van, régi és áldásosán működő intézménye a lutheránus egyháznak. Az önkénytes adakozás keresztyén elvére van alapítva. Most hogy az evang. egyház is alapított egyházi közalapot, önkényt fölmerült a kérdés, mi történjék a gyámintézettel. A bizottsági javaslat, melyet Perlaky Elek előadó ismeretetett és indokolt, a gyámintézetet eddigi szervezetében tovább is fentartandónak véleményezi, s hivatásául oly egyházi célok önkénytes adakozás útján való támogatását tűzi ki, melyek az egyházi közalapból kellő istápolást nem nyernek. A közalap a vagyonhoz és keresethez mért kivetésen alapuló, a gyámintézet önkénytes adakozás alapján nyugvó intézmény. A zsinat báró Prónay és Stettner Gy. módosításaival elfogadta a javaslat elvi dispositióit, kimondván, hogy a gyámintézet az egyetemes közgyűlés közvetlen felügyelete és rendelkezése alatt áll, szervezeti szabályzatát az állapítja meg, működésére az ügyel fel. Az egyetemes nyugdíjintézetre vonatkozó javaslatot, melyet szintén Perlaky Elek terjesztett elő és indokolt, gyökeresen átdolgozta a zsinat. Glauf Pál esperes módosítvánvai értelmében a nyugdíjintézetnek csak elvi dispositiói állapíttattak meg, a részletes kidolgozás az egyetemes gyűlésre bízatott. Az elfogadott elvek nagyon íigyelemreméltók, s ekként hangzanak: 1. A magyarországi ágost. hitv. evang. egyház egyetemes nyugdíjintézetet alapít s azt a zsinati törvény 805. §. d) pontja értelmében fentartja, 2. Ezen nyugdíjintézet a rendes lelkészeknek, önálló vallástanítóknak és énekvezéreknek (kántorok): továbbá a theologiai és önálló vallástanároknak munkaképtelenné válásuk esetére nyugdíjat, elhaltuk után pedig özvegyeik és árváik részére ellátási díjat biztosít. 3. A nyugdíjinézet fentartásához a közegyház, a fentartó testületek és az érdekelt tisztviselők szabályrendeletileg megállapítandó arányban kötelesek hozzájárulni. 4. Ezen nyugdíjintézet berendezésére, kezelésére és felügyelésére nézve, úgyszintén a felvételre és nyugdíjaztatásra vonatkozó részletesb intézkedéseket az egyetemes közgyűlés szintén szabályrendeletileg állapítja meg. 5. Ezen nyugdíjintézet 1897. január hó első napján lép életbe. íme ezt a három fontos törvényt készítette az ág. hitv. evang. egyház utózsinatja, mely junius 10-én a törvény-szövegek harmadszori felolvasása után a szokásos módon berekesztetett. Isten áldása legyen a szép alkotásokon! Dr. Rusticus. Püspöki látogatás a missziói egyházakban. A szelistei misszió megvizsgálására május 25-én érkezett Szász Károly püspök úr Szabó Péter esperes kíséretében Bród felől Eszékre át, hol Cseh Ervin főispán és egyházmegyei gondnok, gróf Pejacsevics Tódor verőczei főispán csatlakoztak a kísérethez. Eszéken Kelecsényi Zádor kir. ügyész üdvözölte püspök urat, kinek tiszteletére a polgármester vezetése alatt az intelligentiából s a nép közül is sokan megjelentek. A szívélyes fogadtatás megköszönése után tovább utazott püspök úr és megszaporodott kísérete, s este 10 órakor Nasic városába ért, hol a város részéről a polgármester és nagyszámú uri kísérete, a szelistei missziói egyház részéről pedig az elöljáróság élén Tóth Lajos m. lelkész üdvözölte püspök urat, ki a szívélyes fogadtatást megköszönve, Nasic és Szeliste földesurának, Pejacsevics László grófnak fogatán Cseh Ervin gondnokkal Nasicba, 'Szabó Péter esperes pedig a szelistei m. lelkészhez hajtatott. Másnap, május 26-án reggel 9 órakor már Nasicon