Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-07 / 23. szám

tartandó felolvasások és eszmecserék; továbbá a vallásos olvasmányok, iratok és lapok terjesztése, valamint a népkönyvtárak szervezése. Az egyesületi tevékenység a szükség szerint több oldalú lehet; melyek felölelhetik a közművelődést és az anyagi boldogulást is, de fődolog a vallás-erkölcsi szellemnek, a jótékonyság és ker. szeretet lelkének felébresztése és megszilárdítása, hogy az egyház valódi hit- és szeretet-közösséggé alakuljon, melyben Istenországa terjedést, az inség és nyomor enyhítést, a beteg lélek gyógyulást, s az árva gyámolítást nyerjen. íme a jövő egyházának képe — nagy körvonalakban megrajzolva. Vonzó, életteljes, de mindenekfelett evangéliumi keresztyén vonásokból álló kép. Ebben az egyházban a lelkész nem anyakönyvmásolással, nem kivonatok és statisztikai kimutatások készítésével, nem katona-, árvailleték-, adó- stb. ügyi adminisztratív teendőkkel vesződik, hanem igazi Jézusi küldetést, lelkipásztori hivatást teljesít, hitet éleszt, szeretetmunkát vezet, lelkeket nevel és tart meg Istenországa számára. Az ily egyházban a presbyterek és gondnokok nem csupán kormányoznak és külsőleg építkeznek, hanem mint diakonusok, mecenások vagy munkások, kiki a neki adott talentum szerint, tényleg részt vesznek a gyülekezet vallás-erkölcsi fejlesztésében, a belmiszsziói tevékenység különböző ágaiban, tehát az egyház belső építésében is. Az ily gyülekezetben a Krisztus lelke él és uralkodik, ker. közszellem képződik ki, mely az evangélium örökifjú erejével növeli a jót, irtj 3. cl gonoszt, enyhíti a nyomort, s a szivekben megszilárdítj a a békét ós boldogságot. A sok érdekes vonás mellett különösen két dolog ragadja meg a figyelmes olvasó lelkét ebben a Görömbey-festette képben. Egyik az az erős hit, melynek szilárd meggyőződése, hogy ezek a dolgok kitartó munkával lassanként nálunk is megcsinálhatok. Bel- és külföldi analógiák és találó példák egész sorával illusztrál és bizonyít a mellett, hogy a jövő egyháza nem képzeleti utópia, hanem elérhető valóság. S ezt a hitét G. is arra az erőre építi, melyre az apostoli és reformáló lelkek minden időben támaszkodtak, s melyre a ki épít, szilárd alapon épít, t. i. az evangélium isteni erejére. G. hiszi s minden szavából kiérezni, hogy az evangélium Isten hatalma minden hivő üdvösségére. E hittel és e hitből van megrajzolva a jövő egyházának a képe, s ép ezért helyesen van megrajzolva; mert a vallás-erkölcsi ós egyházi életet ma is csak az az isteni erő fogja megújítani, a mely Jézus Krisztus által megállapította, az apostolok által elterjesztette, a reformátorok útján megjavította, mikor elfajult. Ez az isteni gyökérből nőtt s ezért diadalt remélő, heroikus hit a jövő egyházának felépítő ereje. S ez az egyik, a mi megragadta figyelmemet a G. fejtegetéseiben. A másik az egyházépítő erőnek az eszközei. Egyszerűek és természetesek ezek is, s ép azért biztosak is. A jövő egyházának építő eszközei G. szerint egyfelől az egyháztársadalmi tevékenység, az egyházi sajtó s a vallás-erkölcsi nevelés, másfelől az egyházi élet anyagi szervezése. Lényegileg tehát kétféle eszköz: a lelki regeneratio és az anyagi reorganisatio eszközei. Mindaz, a mit a vallás-erkölcsi élet megújítása végett a családi és iskolai nevelés által, a gyülekezeti és egyetemesebb egyesületi úton, a belmisszió különböző nemei, valamint a sajtó által elérni akarunk: végeredményében egyazon célt, a lelkek vallásos megújítását, az egyéni és keresztyén szellem megújulását célozza; s viszont mind az, a mit a gyülekezetek anyagi rendezése ós fejlesztése érdekében, az egyházi tisztviselők fizetésének javítása végett az adózás reformja, gyám intézet szervezése, lelkészfizetés minimuma stb. nevek alatt sajtóban és tanácskozásokban szellőztetünk: mindez végeredményében ama másik nagy cél érdekében, t. i. az egyház anyagi organisatiója érdekében történik. Végül az is figyelemre méltó »A jövő egyházai írójánál, hogy ő az egyházépítés belső és külső eszközeit, igen helyesen, nem elkülönítve, hanem együttesen, mondhatnám párhuzamosan kívánja működésbe hozatni. Nemcsak regenerálni, hanem organizálni is akar; nemcsak a lelkiekben való megujulást sürgeti, hanem az anyagi rendezkeclést is. Tudja, látja, hogy e kettő összetartozik, miként a lélek és a test; tudja, látja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. Ez a ker. eszmékben gyökerező reálizmus állandó vonása »A jövő egyháza« írójának. Mi midőn e korszerű kis füzetben vázolt eszmékre rámutatunk, azt szeretnők ezzel elérni, hogy ezekkel az eszmékkel, tervekkel, törekvésekkel minél többen és minél behatóbban foglalkozzanak. Mert két dolog előttünk teljesen bizonyos. Egyik az, hogy egyházunknak mind belső, mind külső élete gyökeres javításra szorul s ez a munka immár halaszthatatlan. Másik az, hogy a javításhoz szükséges erkölcsi ós anyagi erők abból a kimeríthetetlen erőforrásból merítendők, mely Istennek hatalma minden hivők üdvösségére. A kik ebből az erőforrásból merítenek, azok biztosan építenek az egyháznak mind lelki, mind testi életében. Vajha minél többen merítenének, hogy minél többen és minél többet építhetnének! Sz. F.