Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-31 / 22. szám

adva a bizottságnak, hívja fel, hogy a kerületek évszázados viszonyainak tekintetbe vételével a kitűzött céloknak meg felelőbb munkálatot készítsen. A mennyiben az egyetemes gyűlés mégis halaszthatlannak tartaná az arányosítás tervét már most tárgyalás alá venni, a közgyűlésnek egyhangulag kifejezett óhajtása, hogy ez arányosítás kérdése a százados történeti viszonyoknak a közigazgatás, a közoktatás könynyítésének és a vallásos erkölcsi élet emelésének megfelelően adassék meg * Nagy alapítvány a debreceni főiskolára. Özv. Hegyi Mihályné szül. Józsa Eufrozina úrnő gazdag pünkösdi ajándékban részesítette a debreceni kollégiumot. A főiskola egyetemmé fejlesztésére negyvenezer korona alapítványt tett, mely az alapítólevél értelmében egy tanszék alapjául szolgál. Az alapot, mihelyt a kellő összegre megnő, a kollégium kormányzósága azon fakultás erősítésére fogja felhasználni, a melyiknek kiegészítése azon idő szerint a legsürgősebb, vagy legkívánatosabb. — A hitbuzgó urnő ez újabb áldozatkészsége fokozatos folytatása azoknak a korábbi 10—10 ezer frtos adományoknak, melyekben e lelkes hitfelünk a debreceni leányiskolát, valamint az országos ref. közalapot részesítette. Kívánjuk, hogy sokáig élvezhesse azt a boldogságot, mely a jótékony sziveknek egyik édes jutalma! * Az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot május 22-én kezdte tárgyalni a képviselőház és két napi általános, egy napi részletes vita után általánosságban és részleteiben érdemleges módosítás nélkül elfogadta. A javaslat előadója Jellinek Arthur volt. A nemzeti párt ellenző szavazatát Kovács Albert azzal indokolta meg, hogy előbb a közigazgatást s különösen a községeket kell reformálni. A függetlenségi és 48-as párt nevében Szacsvay Sándor szólott a javaslat ellen, különösen azért kifogásolva azt, mert a választás helyett a kinevezést hozza be adminisztrációnkba. A javaslat ellen még Szapáry Gyula, Polonyi Géza, Issekutz Győző, Vajay István, Batthyány Tivadar, Sághy Gyula, Apponyi Albert (ki hibáztatja a kormányt, hogy a lelkészek kárpótlására nincs tekintettel) és Andreánszky Gábor szólt. A javaslatot a támadások ellen Hieronymi K. belügyminiszter védelmezte, a lelkészek kárpótlására vonatkozólag azt jegyezvén meg, hogy erre nézve annak idején a miniszterelnök részletesen nyilatkozott. A részletes vitánál Madarász Imre az anyakönyvi kerületek nagyobb decentralisatióját, Tóth János az anyakönyvvezetők választását, Veress József pedig azt sürgette, hogy a lelkészek is alkalmaztassanak anyakönyvvezetőkül. A miniszter s utána a többség a módosításokat mellőzte s a javaslatot eredeti szerkezetében fogadta el. * A nem-állami tanárok nyugdíjintézete. A képviselőház pénzügyi bizottsága május 21-én tárgyalta a nem állami tanárok nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot. Fenyvesy Ferencz előadása és Csáky gróf miniszter felvilágosításai után a bizottság általánosságban s részleteiben érdemleges módosítás nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. * Kit illet a kegyelemév. A dunántúli ref. egyházkerületnek a kegyelemévre vonatkozó szabálvrendelete két gyűlési határozatból (1875: 230. p.; 1877:'138. pontja) összevonva így szól: »a kegyelemév a halálozási csonkaévet követő egész év, ennek jövedelme az özvegyet és a neveletlen árva gyermekeket illeti«. E szabályrendelet szerint világos, hogy 1-ször. ha marad a lelkésznek özvegye, de kiskorú (a szabályrendelet szerint neveletlen) árvája nem: akkor magát az özvegyet illeti a kegyelemév. 2-or. Ha özvegy és árva marad: akkor ezeket. 3-or. Ha csak árvák maradnak: akkor meg ezeket illeti a kegyelemév jövedelme. A két első pontra nézve nincs eltérés; szerintem a harmadik is, úgy a szabályrendelet szellemét, mint betűjét, valamint azt a tisztán emberbaráti szempontot tekintve is, hogy a kiskorú árvák apa, anya nélkül talán még inkább rá vannak utalva, hogy ne mondjam szorulva a kegyelemév jótéteményére, mint ha legalább anyjuk van: világos és felre nem magyarázható. És mégis egy közelebb fölmerült esetnél az illető egyházmegye esperese kétesnek találta a kiskorú árvának a kegyelemévhez való jogát s arra utasította, hogy kérje meg az egyház presbyteriumát s ha az megadja neki a kegyelemévet: akkor majd az egyházmegyei közgyűlés elé kerül a dolog s talán ott is megadják. Az egyház presbyteriuma dicséretes kegyeletességgel megadta az árvának a kegyelemévet. Most aztán az egyházmegye elé kerül e dolog. Semmi kétségem, hogy az egyházmegye jól tudva a föntmondottakat is, méltányolva a gyülekezet szép kegyeletét is, helyben fogja hagyni az illető egyház presbyteriumának egyedül törvényszerű határozatát. Dunántúli. (A kiskorú árvának anya nem létében is joga van a kegyelemévhez, mind a hivatkozott szabályrendelet, mind a dolog természete, mind a más egyházkerületekben fennálló usus alapján. Szerk). * A beregi ev ref egyházmegyéből örvendetes békehangok hallhatók, mióta a megválasztott esperes, Sütő Kálmán b.-somi lelkész, lapunk régi munkatársa sok huza-vona után a tiszántúli egyházkerület legutóbbi közgyűlése által megerősíttetett. Az új esperes Beregszászban az egyházmegye minap tartott közgyűlésén foglalta el székét azzal a beszéddel, mely mult számunkban volt olvasható. Az egyházmegye közönsége szives rokonszenvvel fogadta régi kipróbált bizalmasát, kit még a társ-elnök, a volt ellenfél is lovagiasan és elismeréssel üdvözölt. Mi is szeretettel köszöntjük derék elvtársunkat s munkájára áldást, megyéjébe egyetértést kívánunk az áldás és béke Urától! * Egyházpolitika a leányiskolában. Győr város közigazgatási bizottsági ülésén szóvá tették, hogy az állami polgári leányiskolában a hitoktató lelkész a hittani óra alatt egyházpolitikát űz, a polgári házasság kérdését feszegeti a serdületlen leányok előtt, persze ultramontán és klerikális világításban, sőt ezeket a tételeket, mint valami cikória-katekizmust, kérdésekben és feleletekben bemagoltatja a leánykákkal. A tanfelügyelő rögtön válaszolt is a kérdésre és bemutatta a vallás- és közoktatásügyi miniszternek átiratát a győri püspökhöz, a mely épen a tanfelügyelő felterjesztésére történt. Az átirat így hangzik: »A »Győri Hírlap« folyó évi ápril hó 15-iki számát, melyet a győri állami polgári leányiskola róm. kath. hitoktatójának a vallásoktatás körének túllépése által elkövetett s a kir. tanfelügyelő folyó évi ápril hó 21-én 586. sz. alatt kelt jelentésében valóságnak mondott, nagyfokú tapintatlanságáról »Egyházpolitika a leányiskolában« című közleményében tesz említést, tisztelettel oly felkérés mellett van szerencsém Címednek megküldeni, hogy a visszaélést elkövető hitoktatót saját hatáskörében kérdőre vonni és engem bölcs intézkedéséről értesíteni méltóztassék. Kívánatos volna, hogy az állami polgári leány-iskolában a