Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-24 / 21. szám

azért nekünk, mint tetszik néked: kell-e adót fizetnünk ?« 13 a mester után az ő tanítványai ily értelmű választ adott: »adjátok meg mindeneknek a mivel tartoztok, a kinek adóval, adót, a kinek vámmal, vámot, a kinek félelemmel, félelmet, a kinek tisztességgel tisztességet« (Róm. XIII. 7.) s ugyancsak a nagy nép barátnak ezen kitűnő apostola ekként int a törvényes hatalom s az elöljárók iránti magaviselkedésre: »Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, ha nem Istentől«. Sőt az Isten fia oly nagy súlyt helyezett a törvényes eljárás iránti tisztelet, a társadalom nyugalmának megőrzésére, hogy midőn a hevesvérű Péter, ki az önvédelem adta jognál fogva az ártatlanság mellett fegyvert rántott, ezen csillapító szavakkal csenedesíté le a heveskedő tanítványt: »Tedd hüvelyedbe a te szablyádat!* vagyis engedj szabad folyást az igazságszolgáltatásnak. A mi ev. ref. hitfelekezetünkben, de egyszersmind a társadalomban is, még egy nagy horderejű és fontos tényezőről kell habár csak röviden is megemlékeznem, ez a népnevelés, az elemi oktatás ügye, melynek előbbvitele és biztos alapra fektetése nemcsak mint protestánsoknak, de mint hazafiaknak is hathatós tevékenységünket és gondoskodásunkat követeli, e téren már oly forduló pontnál állunk, a hol a leglelkiismeretesebb körültekintéssel kell számot vetnünk hitfelekezetünk jól felfogott szellemi és anyagi érdekével és az igaz magyar hazafiság kívánalmaival, a melyek azonban szerintem a jelen viszonyok között nem állanak merevül egymással szemben s összeegyeztetésük nem sorozható a lehetetlenségek közé. Azt szükségesnek tartom, mint egyéni felfogást és törekvést jelezni, hogy én a valláserkölcsi nevelésnek a mostaninál alaposabb és nagyobb mértékben való alkalmazását óhajtom, minthogy pedig az érvényben levő modern iskolai tanrendszer minden más téren sokkal inkább fejleszti és irányítja a növendékek érzelmi és értelmi világát, az ily módon háttérbe szorított valláserkölcsi nevelést az iskolán kívül a család és lelkipásztorok kiváló gondjának tárgyául tartom. Család, iskola és lelkipásztor, ha e három tényező közül csak egy is elhanyagolná vagy könnyedén venné e tekintetben feladatának megfelelni, úgy a már nagyon is meglankadt vallásos buzgóság s felületessé vált erkölcsi érzés még inkább aláhanyatlanék, ezen szomorú eshetőségnek, még szomorúbb következménye nemcsak pusztán hitfelekezetünk, de az egész társadalmi életet is halálosan sebezné meg. További részletezéssel, a mélyen tisztelt közgyűlés már eddigelé is erős próbára tett türelmét fárasztani annálinkább felesleges volna, mert azon részletek, melyek egy esperesi székfoglaló beszéd keretében szerepelni szoktak, az általam feltüntetett főbb irányelvekben vagy bent foglaltatnak, vagy azoknak természetes és elmaradhatlan folyományai. Ünnepélyesen tett s rám nézve kötelező kinyilatkoztatásaimat röviden összefoglalva, Pál apostol emez utasításában látom magam elé írva: »Kövessed az igazságot, a hitet és békességet«. (II. Tim. II, 22.) Hogy mindezekre való törekvésem, némi sikerhez juthasson, én gyarló szolgája Krisztusnak s töredékeny edény az Urnák kezében vajmi kevés reménynyel támaszkodhatom a magam erejére; szivem, lelkem forró szeretetével s odaadó bizalmával kérem az egyházmegyei tisztikart, lelkész és tanító testvéreimet, az egyházak presbyteriumával egyetemben az egyes híveket sőt a társadalomnak, az evangéliumi eszmék megvalósításáért lelkesülő más tényezőit is, jöjjenek jóakaratommal nem versenyző erőimnek támogatására, hogy ugyanazon egy zászló alá sorakozván, legyünk mi egyenlő akarattal, hadd valósuljon meg általunk és közöttünk az egyetemes papság fenséges eszméje, mely Isten országának e földön való tovább fejlesztésében nem ismer fáradságot, kizár minden személyes vonatkozást s emberi hitvány érdeket. Igen, építsük mi egy szívvel, lélekkel az evangéliumnak ama templomát, melynek vérrel is megszentelt oltárán ott ragyog a szabadság, testvériség és egyenlőség csillaga, felettük mint örök fényű nap Isten és haza. Isten és haza, e két szóban olvadjon együvé minden érzésünk és munkálkodásunk; ha volt félreértés, volt elhidegülés, meggondolva, hogy már egy pogány bölcs Pythagoras tanítványai is, ha megesett, hogy egyik a másikat megsértette, a nap lemente elölt jobb kéz adással kibékültek, hát mi a békesség fejedelmének választottai tehetünk-e másként ? Nem és ezer nem ! Erőnek és kegyelemnek örök forrása szent Isten, add, hogy mindezek ekként történjenek, hogy ékesen járjunk és nem versengésben. A te áldásod nyugszik az igazakon, a békességet kedvelőkön és a szeretet fiain. Ezért a te áldásodért könyörgök lelkem egész buzgóságával, engedd kiérdemelnünk azt, hogy ez áldást szentelje meg és tegye boldoggá az egyes híveket, gyülekezeteket, egyházmegyénket, hitfelekezetünk egyetemét és ezekben és ezek által szeretett hazánkat. Hallgasd meg szolgád alázatos de bizalommal teljes esedezését és teljesítsd be is nagy irgalmasságodból. Amen, Sütő Kálmán, beregi esperes. Felirat az egyházpolitikai javaslatok mellett. A gömöri ág. evang. esperesség Kubinyi Géza felügyelő indítványra, melyet a tiszai egyházkerület f. hó 16-iki közgyűlése is magáévá tett, egyhangúlag állást foglalt és a miniszterelnökhöz feliratot intézett a kormány egyházpolitikája mellett. A felirat többek között ezeket mondja: Nagyméltóságú miniszterelnök úrí A magyar kormány által beterjesztett — és még mindig tárgyalás alatt lévő egyházpolitikai törvényjavaslatok az egész ország közvéleményét felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül foglalkoztatták. És méltán, mert az 1867-ik évi törvények megalkotása óta nem volt még javaslat, mely az országban létező magán- és közintézményeket, hatóságokat társadalmat, az egyházat, de különösen és legfőképen magát az államhatalom integritását annyira érintette volna, mint a szőnyegen lévő törvényjavaslatok. Az egyházpolitikai kérdés hazánkban nem pillanat szüleménye és nem is erőszakkal avagy taktikailag előrántott ügy, hanem egy egész ezredévnek veszedelmes rákfenéje. Ott burjánzott már az az Árpáházi királyok Irónja körül is, midőn a keleti és róm. kat. egyház versenygett egymással az uralomért. Majd a mohácsi vész lezajlása után ádázabb és vészteljesebb lett a harc, midőn nem az egyik felekezet hatalmi állásának biztosításáért, hanem a gyermek korát elő, de hazánkban szabadelvű eszméiért gyorsan terjedt protestáns vallás lételéért folyt a küzdelem. A történelem lapjaira véres betűkkel vannak felírva őseink ama szent küzdelmei, melyeket a vallásszabadság 42