Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-17 / 20. szám

papok építtetnek a vakon hívő nép által. Mily kimeríthetetlen kincsforrása van ennek az egyháznak, s mily kiapadhatatlanok kegyelemeszközei, mert mindenik reliquiához van egy, hogy úgy mondjuk — árjegyzék csatolva, hogy mely bűnöket törli el. Mily szegény ehhez képest a mi rideg, kopár protestáns egyházunk! De menjünk tovább ! Annáról, a Mária anyjáról sem az evangélium, sem az apokryph irodalom mit sem tud, még csak nevét sem említi, de az első keresztyéneknek gondjuk volt reá, hogy reliquiáit ne nélkülözzük. Teste a bethániai Lázár, Mária Magdolna és Mártha a hajón Marseillebeszállíttatott. A vaucluse-i departement prépostságában van egész teste, Chiry-ben déli Franciaországban fej Többi reliquiái Németországon, nálunk Magyarországban, Itáliában Bécsben és Rómában, sőt ez utóbbi helyen annyi, hogy X Pius 1858-ban Eugénia császárnőnek kérésére kész volt belőlök neki ajándékozni. Anna egyik legfontosabb reliquiáját lába képezi, mely Nápolyban meddő nőkön bámulatos csodát mivel. Hogy Anna testének fennebb említett kisérői saját reliquiáikat szintén Franciaországban hagyták, önként érthető. így M. Magdolna teste a franciaországi új ultramontanizmus részéről nagy tiszteletnek örvend. Nagy az apostoli reliquiák száma is. Az első helyet Péter és Pál foglalják el. Biztosan tudják Rómában azt a helyet, hol a két apostol martirhaiáit szenvedett, Pál az Ostia kapunál, Péter a Janiculuson, vagy de-Waal szerint a Néró kertjében, s rnost Péter csontjai a Szt. Péter templomban feküsznek (az előtt a Szt. Sebestyénben), a Páléi pedig a Szt. Pál templomban; ugyanitt van Pál lánca és vándorbotja, az apostolokpedig a Lateránban, 1368-ban V. Orbán vitette őket oda. 1527-ben a német V. Károly katonái számos apostoli reliquiát dobtak a Tiberisbe, de a fontosabb ereklyék az ilyen katasztrófát könnyen kiállották, mint ezt az argenteiul-i köntös példája is mutatja. Pál karja a római »St. Paula alla Regola«-ban van. ujja a Szentlélek templomban, egyébb részei St. Paulo favori le muraban, sőt Burtscheidben is, Péter láncánali egy része Rómában, két szem Trierben, a többi része Achenben, s több helyütt. A rajnai hivő népnek óraláncokat árusítanak el, melyek magas árát azzal indokolják, hogy érintették vele Péter római láncát, mint ezt magamnak is volt alkalmam látni s hallani. Longpontban őrzik Péter övét; botját és miséző oltárát Nápolyban. Természetes, hogy az apostolok mindezen dolgokat római útjok alkalmával használták. Péter római miséző oltára a Lateránban van, kathedrája a Szent-Péter templomban püspöki székével együtt, mely utóbbival csak azon kis kellemetlenség történt, hogy egy renoválás alkalmával feltalálták rajta Herakles 12 munkájának faragványait. Honny sóit qui mai y pense! Hát nem használhatott Péter egy olyan széket, mely a görög pogányságtól ered?! De még rosszabbul áll a dolog a velencei Péter-székkel, mely antiochiai prédikációi korából datálódik. 1787-ben ugyanis Assemani abbás Paduából, s vele egyidejűleg a német orientalista Tychsen ezen az antiochiai Péterszéken Koránból vett mondásokat, s egy a keresztyének elleni harcban elesett férfiú síriratát találták bevésve. Assemani irata a censura által konfiskáltatott, s a szék mai napig is tiszteletben áll. Az époly népszerű, mint tragikus végű Ker. Szent Jánosnak is számos reliquiája ismeretes. Achenben mutogatják a kendőt, melyen feje levágatott, a tálat, melyben a főt Heródeshez vitték. Teste Lukács által Sebasteből Antiochiába vitetett, honnan később kerülő utakon, Konstantinápolyon át jutott el Rómába. Achenben van haja is, s különféle reliquiái Burtscheidban, így nyakcsigolyája, karcsontja; gerince és jobb keze Sienában, feje Konstantinápolyban, vére a nápolyi »San (íregorio Armeno* kolostorban, mely azelőtt évente folyékonynyá vált. Máté teste egy apáca álma folytán Salernóban találtatott fel, karjainakegyikeSt. Maria Maggiore-ban, ugyanitt van Mátyás apostol teste is, Simoné és Judásé a Szent Péter templomban, Sant C.roceban őriztetik Tamás mutatóujja, melyet Jézus sebeibe mélyeszteti, két foga Achenben, karja Maastrichtban. János apostol reliquiái Kómában, Nápolyban s Achenben, Bertalané Achenben, Burtscheidben. Nagy figyelembe részesült István vértanú teste, mely eleinte Afrikában volt, hogy vájjon a vandalok hozták-e Konstantinápolyba, biztosan nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy I. Pelagius pápa 557-ben csontjait a római San Lorenzóba hozta. Lukács teste 356 körül vitetett Konstantinápolyba. Karja a Santa Maria Maggiore-ban van, talán naiv bizonyítékául az általa festett s ugyanott levő eredeti Máriaképnek?! Titus feje Krétában volt, honnan a velelenceiek hozták el. Egyéb evangéliumi személyek s dolgok közül felfelemlíthetők még : az öreg Simeon karja, melyen Jézust tartá, Achenben, Salome csontjai Veroliban, a betlehemi ártatlan gyermekek csontjai Rómában, a keleti bölcsek s a három királyok maradványai Kölnben. Érdekes róma régiségek még a makkabeusok testei, a szövetségláda Mózes botja. Ábrahám áldozati kése, a lámpás, melvlye Júdás a Megváltót kereste az Olajfák hegyén stb. stb. íme a római egyház reliquiahalmaza, melyben mint egy keresztben fényesen tündöklik a trieri köntös konkurrensével az argenteuli-vel. Nem célom ezek hitelességét vagy valódiatlan voltát bizonyítani, csak rá akartam mutatni azokra, melyek a római egyházban bűnbánat nélkül is bűnbocsánatot eszközölnek. Nem rekeszthetem be azonban cikkemet a nélkül, hogy ide ne iktassam a »Deutsche BeichsposU című németországi lap 1888. évfolyamának következő szavait: » . . . Itáliában, a reliquiák hazájában, ereklyék dolgában már jóval előbb vannak. Különféle kolostoraiban, templomaiban s kápolnájában szent Hieronymus 63 újját, Pongrácnak 1600 csontját, Istvánnak 13 karját őrzik, de a legpáratlanabb szent ebben a tekintetben mégis csak szent Jgnácz, antiochiai püspök, kinek három teste, hét lába, tizenhét karja őriztetik szent ereklye gyanánt, megjegyezvén, hogy orthodox legenda szerint antiochiai Ignáczot megették az oroszlánok!« Ehhez sem kell kommentár! Farkas Kálmán, s. lelkész. könyvismertetés. Praeparatio Cicerónak de imperio Gr. Pompeji című beszédjéhez. Kiadta és praeparatióval ellátta liácz Soma gymns. tanár. Singer és Wolfner Budapest. 1894. Pár éve indult meg a Singer és Wolfner-cég kiadásában Szilasi Móricz szerkesztése alatt a latin praeparatiók újabb vállalata. Már az első füzetek azt a megyőződést keltették a szakkörökben, hogy e vállalkozással bizonyos tekintetben örvendetes javulás köszöntött be, s van remény, hogy a schlendriánságnak és conpilatiónak vége szakad. S valóban, az eddig kiadott praeparatiók között alig van egy, a mely kevésbbé mondható derekas munkálatnak. A most megjelent három füzet (XX—XXII.) abból a fajtából való, melyet teljes joggal tudok nevezni lelkiismeretes, gondolkozó fő munkájának. Szinte ezt kell