Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-17 / 20. szám

Miután tervezetünk minden egyház szükségleteiről gondoskodik, a szükséglet egyházmegyeileg állapítandó meg. Számításunk szerint az affiliáció teljes keresztülvitele s a korpótlékok leljes igénybe vétele esetén igényelnénk: 32 lelkésznek 1800 írtjával — 57.600 frt; 15 segédlelkésznek 900 írtjával — 13,500 frtot, melyhez üti átalányok fejében mintegy 10,000 frt igényeltetnék. Az egyházmegye szükséglete egy összegben körülbelül 81 ezer frt. Ez azon összeg, melyről az egyházmegyének, kellene gondoskodni, amennyiben a nevezettek fizetéseiket előleges évnegyedi részletekben az egyházmegye pénztárából kapnák. De honnan ? Ez a kérdés, melyre gyakorlati feleletet, akarunk adni s mely értekezésünk legfontosabb III. részét képezi. A gyakorlati megoldás alapja a következő eljárás lehet: 1. Táblás kimutatásban összeiratni a lelkészi hivatalok birtokában levő földbirtokokat, azok kataszteri és helyi használati jövedelmeit E két tételből képezett középár tenné a lelkészi (illetve s-lelkészi) állás jövedelmének első tételét. Természetesen ez az egyházmegyei költségvetésben is első tétel lenne, azt hiszszük kiadna 12-16 ezer frtot. 2. Táblás kimutatásban összeiratni a fizető lelkek számát (fizetők közé vétetvén a 16 évet meghaladott minden lélek) minden egyázból, továbbá a református hívek egyenes állami adójának kimutatását minden egyházból egy összegben. E kimutatás alapján vettetnék ki a vallásadó és pedig: a) személves adó, ü. n. fejadó, mely szegényre, gazdagra egyaránt kiterjed, mely alól senki magát ki nem vonhatja, melynek összege azonban 1 (egy) koronát meg nem haladhat, ebből bejön mintegy 18—20 ezer korona, vagyis 9—10 ezer frt; h) aránylagos adó, mely az állami egyes adó 15 és 25°/0

át képezhetné s e szerint 24—38 ezer frtot jövedelmezhetne nagyobb megterheltetés nélkül. A fedezet tehát nagyobb veszély nélkül 36—64 ezer forintban lenne megállapítható, a mely esetben 44 illetve 16 ezer forint hiány mutatkoznék e számítás szerint, melynek fedezéséről egyházkerületnek, konventnek s a mi fő, az államnak kellene gondoskodnia, a mit az állam a vallás-erkölcsi oktatásért szívesen megtehet és meg is teend, természetesen e számítás is csak hozzávetőlegesül tekintetvén. Ez összegek akár a gondnok által, akár a község elöljárósága útján szedetnek be, mindenkor az egyházmegyei közpénztárba folynának s onnan adatnának ki évnegyedenként. Természetesen minden névvel nevezhető köteles tartozás és fizetés bárminemű lelkészi funkcióért azonnal besziin tettetnék. Még csak a gyakorlati életbeléptetésről kívánunk szólani. IV. Ám határozná el egyházmegye s kerület azonnal az affiliációt, azt csak fokonként s kellő sorrenddel lehet végrehajtani. E végre átmeneti intézkedésül a következőket ajánlanám : Mihelyt az affiliáció fennebbi, vagy más célravezető módozata megállapíttatnék, azonnal elhatározandó, hogy bármely csoportozatban történt halálozás esetében az affiliáció, tekintet nélkül arra, hogy a székhely lelkésze maradt-e életben vagy nem, az affiliáció életbe, az elő pap az így előállott jövedelem élvezetébe lép, valamint az ezzel járó kötelességeket apostoli buzgósággal teljesí teni tartozik. Az ő halála után lépne a társ-egvház a szabad választás jogának birtokába. Ott, hol a társ-egyházaknak filiájok is van, az egyik társegyházban történt, üresedés ott segédlelkész vallástanító alkalmazását tenné szükségessé (az affiliáció minden következményeivel), a mikor is az anyaegyház lelkészével egyetértve vezetnék a filia vallás-erkölcsi gondozását is. Ekként minden lelkészi hivatal üresedése egy-egy csoport affiliálására nyújtana alkalmat. Önálló egyházak, ha netalán az előirt módon való megadóztatásuk útján oly összeget mutatnak föl, hogy nemcsak segélyt nem igényelnek, sőt a minimumot meghaladják, az összeget teljes egészében a lelkész javadalmazására és pedig egyébre nem is fordíthatják. Igy ha kevés is, mégis lenne olyan egyház is, mely a nemesen törekvőkre nézve promociót képezne. Azt hiszem, hogy nem vonja kétségbe senki, hogy ily rendezésből a szigorú felügyelet s fegyelemgyakorlás sem maradhatna el, mely a kényelemszeretet vagy hamis kötelességérzet háta mögött állván, a hü munkásokra buzdítólag, a rest napszámosokra félemlítő serkentéssel hatna. De a mely testület a hű munkások illő jutalmazásáról gondoskodik, méltán elvarhatja és megkövetelheti, hogy a ki dolgozni, tenni, buzgólkodni nem tud, vagy nem akar, adja át a tért munkabiró, munkát szerető erőknek, senkit mást mint önmagát okolván, mert a közönség érdeke mégis csak több és nagyobb lesz mindig, mint egyesek érdeke. Im ezekben foglaltam össze nézeteimet az affiliáció kérdéséről Számoltam azzal a körülménynyel, hogy népünk szerzett jogait teherkönnvítés nélkül nem adja fel és az arányosításhoz is csak úgy járul, ha az a gazdagokra sem jár érezhető teher-emeléssel. Valamint azzal, hogy a szaporított jövedelemért megfelelő több munkát méltán vár, sőt követelhet. De ha Ő nem, követeli szeretett egyházunk fenmaradásának jövendő virágzásának érdeke. Mindnyájan foglalkozunk e kérdésekkel, álljanak elé a különféle tervezetek, melyek azonban ne a levegőben, hanem a földön legyenek felépítve. Én ez utóbbira törekedtem. Sikerült-e, azt nem tudom; de azt az egyet tudom, hogy hittem: és azért szólottam. Morvay Ferencz, ref. lelkész. iskolaügy. A tanítói fizetésekről szóló törvény végrehajtása. (Folytatás.) 23. §. Ha a törvény életbelépésétől 1894. évi június hó 25-ig terjedő időben valamely községi vagy felekezeti iskolai tanítói állomással összekötött illetményekben oly elháríthatatlan csökkenés állott volna be, hogy a fizetés a törvényszerű minimumot el nem éri vagy ha ezen idő alatt valamely községi vagy felekezeti iskolánál újonnan rendszeresítendő tanítói állomással összekötött fizetés nem éri el a törvényszerű minimumot, akkor a szükséges államsegély engedélyezése végett a hitfelekezeti iskolai hatóságok, községi iskolákra nézve pedig a közigazgatási bizottságok 1894. évi szeptember hó 25-ig tartoznak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulni és beterjeszteni a 17. §-ban említett okmányokat.