Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-10 / 19. szám
azl lehet következtetnünk, hogy fájó sebe nem gyógyult be soha, s attól csak a békéthozó halál mentette föl. Bessenyei korának s a kor előítéleteinek áldozata volna. Ha későbbi időkben születik vala s ugyanazon eszmékkel lép föl: meglehet, törekvéseit siker koronázza A ratio educationis nem lehet volna az a botránykő, melyben elbukott, de sőt dicsőséges diadalának talpkövévé változott volna. Ily szempont vezérelt minket is bírálatunkban. Ez lebegett Széli F. előtt is, midőn ez oknyomozó tudós egészen üj világításba hozta az annyira gyanúsított Bessenyei jellemét. Kétségtelen igaz marad mindamellett is, hogy szenvedélye helytelen útra terelte, de vegyük figyelembe, hogy ő is ember, gyarló ember volt s midőn látta, hogy mindenki elhagyja Őt az övéi közül, habár százszor megsiratta is, oda tereltelett, honnan aztán többé visszatérés nem lehetett. Az irodalomtörténet múzsája köszönettel tartozik Széli Farkasnak, hogy e nagy érdemeket szerzett magyar írót kitisztázta s úgy állította elénk, mint olyat, a kit nem elítélni, de bizonyos tekintetben szánnunk kell. A jövő prófétáját a jelen mindig megkövezi. Végül megjegyezzük, hogy a Debreczen városi nyomdának dicséretére szolgáló műnek előállítási költségeit Bessenyei Lászlóné szül. Hegyessy Lujza úrnő viselte. A példányok közforgalomba nem bocsáttatnak, de mindazon nyilvános tanintézeteknek, hol a magyar irodalom taníttatik, megküldetnek. Meg vagyunk győződve afelől, hogy a ki e müvet figyelemmel átolvassa, velünk együtt érez. Könyves Tóth Kálmán. BELFÖLD. Az országos lelkészi gyám intézet a konventen. A konvent a bizottsági jegyzőkönyv kapcsán felterjesztett s már indokolásával együtt ismeretes gyámintézet alapszabály-tervezetét általánosságban elfogadta és haladéktalanul részletes tárgyalás alá vette. Az 1 §. részletes tárgyalásánál Fejes István az utolsó mondatban említett s az országos lelkészi nyugdíjintézet megalkotásának tervét, mint nem zsinati végzésen alapulót, az egész tervezetből kihagyandónak vélte. A konvent azonban e kiváló fontosságú ügynek elejtésébe semmi szin alatt bele nem egyezhetvén, az 1. §-t ismert szövegében fogadta el. A cím (2. §) elfogadtatott. A 3. §. trágyalásánál felolvastatott Szőts Farkas theol. tanárnak már a bizottságban megtelt s most részletesen indokolt indítványa, mely szerint a lelkészi gyámintézetbe permissive a theologiai tanárokat is vegye fel, akik csak olyan rendes, felszentelt lelkészek, mint az eldézsiás papok, s akik épen ezért az országos tanári nyugdíjintézetnek nem lehetnek tagjai. Szász Domokos nem emel elvi kifogást e kérelem ellen, csak azt javasolja, hogy az egyházkerületek, mint a theol. tanári állásokat fentartó testületek a 24 § 3. pontja értelmében a fizetés 1°/0 -ában megállapított fentartói járulekok fizetése iránt megkéredztessenek. iíf^rovics Gyula ellenzi a theol. tanárok kötelező, de helyesli a permissiv felvételét s egyszersmind kimondatni szeretné, hogy ezzel a gyámintézeti ellátással a theol. fentartó testületek még nem tesznek eleget azon kötelességöknek, hogy a tanároknak nyugdíjintézetet tartoznak állítani. Fejes István a theol. tanárok érdekében kéri az indítvány elejtését, mivel az által csak a theol. tanárok károsodnának, a kik számára már pl. a tiszáninneni egyházkerület nyugdíjintézet alkotását tervezi, mely nvgdíjintézet jóval nagyobb gyámösszegeket nyújthatna, mint a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslat. A konvent mindazonáltal elfogadta a theol. tanároknak a gyámintézetbe permissive — nem kötelezőleg — való beléphetését. A 4--18 ig terjedő §-ok minden változtatás nélkül hagyattak. A 18. §. 2. pontja, melynek értelmében az árvák évjáradéka megszűnik, ha olyan egyházi vagy iskolai segélyben részesülnek, melynek összege a neveltetési segély összegét meghaladja, Tisza Kálmán indítványára töröltetett, mert nem méltányos dolog, hogy az árvától az apja által szerzett jótétemény megvonassék, ha a saját szorgalmával valamely ösztön- vagy jutalomdíjra tette magát érdemessé. Az 10—24. § ok eredeti szövegezésűkben fogadtattak el. Hosszú és tartalmas vita fejlődött a III. szakasz tárgyalásánál, mely a gyámalapjövedelmét határozza meg. A 24 §. 3. pontja kimondja, hogy minden lelkészi állomást fentartó egyház köteles a gyámintézet részére papja fizetésének 1%-át fizetni, de ha valamelyik egyház kerület más e célra felhasználható alapokkal (államsegély stb.) rendelkezik, ezen 1%-nyi fentartói illetéket az eklézsiák helyett az egyházkerület fizetheti. Többek hozzászólása után meghagyatott az eredeti szöveg, kibővítve Tisza K. indítványára azzal, hogy az egyházmegyék is fedezhetik a szegény eklézsiák járulékát. A 4. pontnál Mocsáry Lajos soknak találja a közalapnak a gyámintézet tőkéjéhez 100 ezer forinttal való hozzájárulását, mivel ez az összeg a közalap vagyonának mintegy ötödrészét teszi. Elég nagy összegnek tartana 50 ezer forintot is. A konvent többsége e pontot is meghagyta gróf Degenfeld József talpraesett felvilágosító szavai után az eredeti szövegben, rnelyszerint a közalap 4 év alatt 25 ezer frtos részletekben 100 ezer tőkével, az eddig félretett 44 ezer frt gyám intézeti tőkével és évenként a közalap tiszta jövedelmének 10%-val segíti a gyámintézetet. A gyámintézeti alap kezelésének módjára nézve a következő két kérdés körül forgott: vájjon a gyámintézeti alapot, az alapszabály-tervezet által említett módon a konvent által megbízandó valamelyik egyházkerület mintegy házilag kezelje-e, vagy pedig valamelyik jóhírű magyar pénzintézet. Ezen elvi kérdésekről már a bizottság ülésein is volt szó, s akkor a bizottság elnöke és előadója megbízattak, hogy tudják meg a földhitelintézettől, milyen feltételek alatt volna hajlandó a gyámintézet vagyonát kezelni. E megbízatásban eljárván a bizottság elnöke, Szász Domokos előadja, hogy a földhitel intézet szívesen vállalkozik a gyámalap kezelésére, de kiköti, hogy az intézetnek minden befolyó jövedelme, pénzei, tőkéje az általa kibocsátott 4%-al kamatozó záloglevelekbe féktettessenek. Szász Domokos e feltételekre azonnal el is mondta a maga megjegyzéseit. Szóló nem tartja célravezetőnek és hasznosnak a gyáminfézet vagyonának 40 /0 -os földhitelintézeti záloglevelekbe való elhelyezését akkor, mikor 41 /2°/o"o s záloglevelekbe is elhelyezhető vagy pedig jelzálogkölcsönök alakjában még 41 /2 °/0 -nál is nagyobb előnynyel és minden kockázat nélkül gyümölcsöztethető. Hivatkozik az erdélyi egyházkerület példájára, mely kerületnek 1 millió 200 ezer forintja van elhelyezve jelzálogkölcsönökben, s ez az elhelyezés mintegy 12.0C0 frt jövedelmi többletet eredménye zett már az egyházkerületnek. A földhitelintézet 4°/0 -os kezelése mellett a gyámintézetnek nagy kamat és jövedelem vesztesége, illetve »lucrum cessans«-a támadna. Kéri a konventet, hogy a bizottság javaslatát fogadja el
