Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-10 / 19. szám
kimondhatja az ily iskolák megszüntetését s arról a felekezeti főhatóságot, községi iskolákra nézve pedig a közigazgatási bizottságot értesíti, megállapítván egyúttal a határidőt, a mely alatt az iskolák működésüket végleg megszüntetni tartoznak. A közigazgatási bizottság a járási főszolgabirák és városi polgármesterek útján ügyeltet arra, hogy a kitűzött határidőre az iskolák bezárattassanak s ha ez meg nem történnék, szükség esetén karhatalom alkalmazása mellett hatóságilag bezáratja az iskolákat. A miniszter azon esetre, ha a községben már fennáll az állami iskola s e részben a törvény célzatának az állam eleget tett, csak arról gondoskodik, hogy a megszüntetett iskolák tanulóit az állami iskola befogadhassa, ha pedig ott még nem működnék állami iskola, elrendeli annak felállítását. (Folyt, köv.) A népiskolai tanítók magyarsága. A néptanítók kezébe van letéve a fiatal nemzedék szivének, lelkének képzése s első sorban tőlük függ, hogy azok hazafias érzelmet szívnak-e magukba, vagy pedig veszélyes nemzetiségi álmok mételyezik meg a minden benyomásra fogékony ifjú kedélyeket. Hogy e tekintetben nem állunk valami jól, azt már a közoktatásügyi miniszter úr évi jelentéseiből is tudtuk, a melyből láttuk, hogy még ma is, másfél évtizeddel a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvény meghozatala után, mily tekintélyes ama néptanítók száma, kik magyarul még csak nem is beszélnek. Még részletesebb adatokat közöl néptanítóink magyarságáról Jekelfalussy József statisztikus, ki minap az akadémiában tartott felolvasásában elszomorító adatokat tár fel erre vonatkozólag. Adataink szerint 20.533 néptanító közül kerekszám 1200, vagyis közel (5 százaléka nem beszélte nyelvünket, pedig e föltűnő nagy szám inkább alatta marad a valóságnak, semmint azt meghaladná ; mert valószínűleg nem egy tanító — tudván azokat a kellemetlen következményeket, melyek a magyar nyelv nem tudásából reá hárulhatnak — a magyar nyelv ismeretét még akkor is bevallotta, ha csak egy pár szót tudott is magyarul. Ha nem a nyelvismeretet, hanem az anyanyelvet tekintjük, a magyarok után mindj árt az oláhajakuak következnek 14"30 százalékkal, holott az írni-olvasni tudó népességben, a mint ismételve kiemeltük, csak 8'6 százalékot foglalnak el. Az összes néptanítók közt a német anyanyelvűek 12'14 százalékkal, a tótok 7"81, a rutének 211. a szerbek 2-08 százalékkal szerepelnek. Igen nagy azonban a különbség, ha az egyes hitfelekezeteken belül vizsgáljuk a néptanítók nemzetiségi viszonyait. Az unitárius vallású néptanítók, az utolsó emberig, magyar anyanyelvűek s a reformátusok között is egy félszázad százalékra sem rúg az idegen ajkú néptanítók száma. Erős többséget képeznek a magyarajknak a római katholikus néptanítók közt is 72.9 7 0 /0 -al, valamint a zsidóknál is, 68.U 2 0 /o"r a rúgnak. Jellemző azonban, hogy míg az általános népességben a zsidó hitfelekezetben több mint 60%-kal magasabb a magyarság arányszáma, mint a katolikus egyház hívei közt, addig a néptanítók közt 4°/0 -kal gyengébb, a mi arra mutat, hogy a zsidó népoktatás ügye nem nyugszik eléggé nemzeti alapon. Még roszabbul áll a magyarság a többi nem említett egyházak néptanítói közt. Az ágostai hitű néptanítók közül csak 41.,J 3 °/o vallotta magát magyarnak, 38.0 3 °/0 ellenben németnek, 20.1 6 % pedig tótnak; a görög katolikusok közül 20.1( ) °/0 magyarnak, 55.7 T % oláhnak, 19M 4 % ruthénnek; végre a görög keletiek közül magyarnak csupán csak 0.4 3 % oláhnak ellenben 80.0 3 °/o) szerbnek 194 2 °/o-Nagyon érdekesek a két görög egyház adatai. A 2107 keleti hitű tanító között számszerint mindössze csak 9 akadt, a ki magyarnak vallotta magát, oly kis szám ez, hogy még a csekélyszámu óhitű magyarság szükségletét sem képes kielégíteni, a miből természetesen az következik, hogy görög keleti hitű véreink jórészét is oláh tanítók tanítják. Sokkal erősebben áll a görög katholikus egyház tanítóinak magyarsága, itt a tanítók közt közel kétszer oly erős a magyar anyanyelvűek részesülése, mint az áltálános népesség közt; ezt azonban csakis a ruthén-tót elem hazafias érzületének s könnyen asszimilálódó hajlamának köszönhetjük, a mi kitűnik onnan, hogy míg a görög katholikus népességből átalában 29 százaléka esik a tót-ruthén elemre, addig a görög katholikus néptanítók között csak 22 százalék, míg ellenben az oláh ajkúak itt és ott csaknem teljesen azonos arányszámokkal szerepelnek. A mi a tanítók magyar nyelvismeretét illeti — ott noha lényeges módosulással — ugyanazt az irányt látjuk, mint az anyanyelvnél. A református és unitárius vallású néptanítók közül nincs egyetlen egy sem, a ki magyarul ne beszélne, a római katholikus tanítóknak is csak 2-i9°/o"a n em beszél magyarul, az ágostai hitűeknek azonban már 7.4 3 , a zsidóknak 9.G 9 , a görög-katholikusoknak 10.4 0 , a görög-keletieknek pedig 2L3 ü 0 /0 -a. E percentszámok kiszámításánál az összes néptanítókat, tehát a magyar és idegen anyanyeivűeket együttesen vettük. Ha ellenben azt nézzük, hogy az idegen ajkú tanítók közül hány százalék nem bírja a magyar nyelvet, természetesen még rosszabb eredményre jutunk. Ekkor azt látjuk, hogy legrosszabb az arány a németajkú zsidó tanítóknál, kiknek 30,j 2 százaléka, vagyis közel egyharmada nem beszéli nyelvünket. Azután következnek a görög keleti oláh és görög keleti szerb tanítók, az előbbieknek 21.9 5 , az utóbbiaknak 19.32 százaléka nem érti nyelvünket. A görög katholikus oláhok közt kedvezőbb a magyar nyelv tudása, azoknak csak 14.1 G százaléka nem tud magyarul, de itt is élesen kidomborodik a ruthének előnye, mert azoknak csak 8.9 4 százaléka nem beszél magyarul, dacára, hogy a mint említettük, tekintélyes részük teljesen asszimilálódik a magyarsággal s a magyar anyanyelvűek között fordul elő. A 63 vármegye között — területükön fekvő törvényhatósági! városokat is oda foglalva — 27-et találunk, hol a magyar ajkúak felét sem teszik a néptanítóknak. Különösen kedvezőtlenek az állapotok a Maros-Tisza szögé
