Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

.jelentés esetén az 1876. évi XXVIII. törv.-cikk 6. §-ának 2. pontja, illetőleg az 1876. évi VI. törv.-cikk 30. és 32. §-ai alapján a törvényhatósági közigazgatási bizottság gondoskodik arról, hogy a tanítók fizetése az említett módon kiszolgáltattassék. Ha a termény minősége ellen van panasz, a közigazgatási bizottság a járási főszolgabíró útján megállapíttatja, hogy a terménybeli fizetés megfelel-e a termés átlagos minőségének és ha az annak meg nem felelne, akkor intézkedik, hogy a temény helyett annak értéke készpénzben fizettessék ki. Az iskolafentartó tartozik a közigazgatási bizottság határozatának vételétől számított egy hónap alatt a terménybeli fizetésnek esedékessé vált, de megfelelő módon ki nem szolgáltatott részletét készpénzben kiadni. Azon esetre, ha az iskolafentartónak a terménybeli járandóság kiszolgáltatásánál tanúsított törvényellenes eljárása miatt a közigazgatási bizottság közvetlenül egymásután három ízben kénytelen intézkedni, a harmadízben tett intézkedés alkalmával a közigazgatási bizottság az iskolafentartót kötelezi arra, hogy azontúl a terménybeli fizetés helyett állandóan annak készpénzértékét szolgáltassa ki és pedig az 1893. évi XXVI. t.-c. 4, §-ában a készpénzfizetés kiszolgáltatására megállapított módozat szerint. A közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó határozata ellen az iskolafentartó 15 nap alatt felebbezhet a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. (Folyt, köv.) TÁRCZ A. Az 1843/44-ik évi vallásügyi tárgyalások. ) (Folytatás.) A további vita a törvénysértők büntetése és a körül forgott, vájjon a placetum kiadhatási joga Ö felsége mellett átruháztassék-e az országgyűlésre is? Beöthy szerint a törvénysértő egyháziakra van törvény, de végrehajtását a hatalom gátolja. Ezt azonban nem úgy kell orvosolni, hogy a placetum jogát — a mely kizáróan a királyé — az országgyűlésre ruházzuk, hanem kéressék fel Ő felsége, hogy a sérelmes tetszvényt vonja vissza, a papságot a törvény megtartására szorítsa; a gyöngéd lelkiismeretű pap számára van elég zárda s kolostor, a hol lelkiismeretét megnyugtathatja. Kéressék fel Ő felsége, hogy dicsőült atyja nyomdokait és saját jelszavát kövesse. Jövőre a büntető törvény szabja meg a büntetést; de az ne legyen felette szigorú, mert minél erősebb a sancito, annál kevésbbé gyakorlati a sújtó része. Nem ellenezné a szigort sem, ha általa a papságot sáncaiból kizavarhatná; de ez ellen egyedüli eszköz a felvilágosodás és ész\ ezek ellen nincs fegyver. Nem így Palóc zy. A placetumra nézve, ha magára marad sem ért egyet Klauzállal. Ha bulla jön: megkérdik a prímást, a püspököket, talán a consilumot s a kancelláriát, de nem a három millió protestánst. A placetum jogát ám gyakorolja a kormány, de törvénybe ne iktassuk. A clausulában nincs biztosíték. Ezek után még Beöthy egyebek közt azt mond ja: Nem törvényről, felírásról van szó. Nem tudja: lesz-e ennek eredménye? de van morális erő kezeinkben; éljünk vele. Midőn 1833-ban a vegyes házasságok ügye megbukott: kijelentette a tábla, hogy semmit, ami az 1790/ 1-iki törvénybe ütközik, érvényesnek el nem ismer. Ha a kormány a klérus törvénytelen tetteit törvényesíti: határozzuk el, hogy mindazon vegyes házasságok, melyeket prot. pap kötött, érvényesek. Erre az elnök kimondá: A múltra nézve az 1647. XIV. t.-c. értelmében perbe fogott egyháziakra nézve, a perek bekérése határostatili el. A jövendőre szabandó büntetést illetőleg Csongrád indítványát fogadja cl a többség szavazás nélkül. Ezután még a placetum kérdése ad nagy vitára okot. Mivel némelyek a Klauzál és Beöthy indítványai között különbséget láttak: a kettőt összeolvasztják és Pestmegye ellenére nagy többséggel kimondják: Ö felsége ezentúl csak a tisztán törvényes bullákra adhat placetumot ; de minden így jóváhagyott bulla is a legközelebbi ország gy ü léssel közöltessék. A három napi vita végeredménye ez : Tétessék felirás; terjesztessék elő a körlevelekből, brevéböl és placetumból keletkezett sérelem; sürgettessék ezeknek visszavonatása és megszüntetése; úgy a fölkért pöröknek leküldése, hogy a törvény és igazság annak rendje szerint kiszólgáltathassék ; említtessék meg továbbá a rendeknek azon kívánsága, hogy ezentúl országgyűlésről országgyűlésre mindazon brevék, melyek időközben placetummal elláttattak, eléjök terjesztessenek, hogy az illető intézkedésekről pontos tudomásuk lehessen. A június 27-iki kerületi ülésen Szentkirályi jegyző felolvassa a vegyes házasságok iránti felírást és izenetet. Ezeket a Rendek élénk helyeslés mellett azon hozzáadással fogadják el, hogy az evang. lelkészek által összeadott házasságok iránt külön törvényjavaslat készíttessék. A július 6-iki országos ülésben a főrendek küldöttsége a vallás ügyében július 5-én kelt királyi leiratot bemutatván, ez előbb a vegyes, majd újólag a Rendek házában kihirdettetett. Némán hallgatták meg; Palóczy csak azt kérte az elnöktől, hogy a leiratot nyomassa ki, a mit az meg is igért. Mindjárt a júliusi országgyűlésben Beöthy azzal az indítványnyal lép elő, hogy mivel a július 5-iki kir. leirat mind tartalmára, mind lényegére nézve oly természetű, hogy a Rendeknek az ez ügyben a Főrendekhez már áttett üzenetében lényeges változást kell tenniük: kéri az elnököt, nevezzen ki küldöttséget, a mely a Rendek átiratát a Főrendektől visszakérje. Kubinyi a kir. leirat keltette általános fájdalmat kifejezve, Beöthyhez csatlakozik. A küldöttséget az elnök azonnal ki is nevezte. A küldöttségre a főrendiek viszont küldöttséggel feleltek és akaratukat üzenet alakjában tolmácsolták. Ez üzenet felolvasása, a Rendekben rossz vért szült, kérték az elnököt, hogy azt a kerületi ülés tárgyalása alá bocsássa. Nem is késnek a Rendek; az országgyűlést kerületivé alakítván, a leiratot azonnal tárgyalás alá veszik. Meg kell itt említenünk, hogy e leirat még az előző országgyűlésnek 1840. május 7-én tett fölterjesztésére és törvényjavaslatára adott válasz. E leirat kimondja: Van a vegyes házasságokról s az azokból születendő gyermekek vallásáról való gondoskodásnak ; továbbá a lelkiismereti szabadság mentésének, a vegyes házasságra lépni kívánóktól minden erkölcsi kényszerítés eltávoztatásának más, nem kevésbbé biztos és üdvös módja is, mint a melyet a KK. és RR. törvényjavaslatuknak 1., 4., 5. szakaszaiban előadnak. Ő felsége nem idegen ugyan attól, hogy a vegyes házasságból született gyermekek atyjok vallását kövessék, de mert az ily általánosságban hozandó törvényt a lelkiismereti szabadság elvével csak úgy lehetne összeegyeztetni, ha a különböző vallású jegyeseknek joguk van szabadon, kölcsönös egyetértéssel megegyezni, hogy gyermekeiket melyik vallásban neveljék: azért Ő felsége azt kívánja, hogy az ily jegyeseknek adassék meg a jog. hogy házasságra léptükkor szabad szerződést köthessenek arra, hogy gyermekeiket,