Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

irányadónak kell lenni a szolgálati idő tartamának, s így megállapítandó a fokozatos emelkedés mértéke és kulcsa. Második faktor, melynek hozzájárulása föltétlenül igénybe veendő: az egyes egyházközségei:, melyeknek javára szentelik fel Istentől nyert talentumaikat és egész életüket az Úr szolgái. Illő, hogy segítsenek azok is letörülni a hátramaradó özvegyek és gyámoltalan árvák szemeiről egy pár keserű könyet, sőt eltekintve a hála és kegyelet e nemes kötelességétől, az egyházközségeknek áll első sorban kiváló érdekében közreműködni egy egyetemes jellegű papi nyugdíjintézet megalapításán, mert számtalan esetben azok sínylik leginkábbb annak hiányát. Csak az Isten a megmondhatója, hogy feles számú egyházközségünkben mennyi baj, mennyi romlás következett be e miatt; nem egyszer, egy egész új nemzedék által alig helyrehozható. Az egyházközségek részéről is a hozzájárulás legigazságosabb kulcsa lehet a papi javadalom összege, s tekintettel egyházközségeink nagyobb részének, szegénységére, ezt csak l%-ba

n

vélem megállapítandónak * A harmadik faktor: az egyetemes egyház, illetőleg annak közalapja, melynek egyháztörvényeink 209. cikkelyének e) alpontja értelmében egyik főfeladata: egy országos gyámintézet megalkotásának állandó segély által való előmozdítása. Konventünk e célra eddig is a lehetőség korlátai között rendelt el tőkésítéseket, de az intézet létrejöttétől kezdve a hozzájárulás határozott összegben lesz megállapítandó, s véleményem szerint ennek kulcsául is a papi javadalmak szolgálhatnak, s meghatározandó, hogy a hozzájárulást összege az összes papi javadalmak ll

/2

%~a

le

gYe

n

Ha e három faktor ereje egyesíttetik, mindaddig, a míg az állandó alapok létrejötte a további hozzájárulást részben vagy egészben fölöslegessé teszi, a mint ez az alábbiakból ki fog tűnni, a gyámintézet már első évétől kezdve tekintélyes erővél foglalja el helyét többi áldásos intézményeink során. 3-szor: A most létező egyházmegyei gyámintézetek alapvagyonát az országos gyámintézet megalapítása mellett érintetlenül és számításon kívül hagyandónak tartom. Egyik indoka ennek az, hogy azok: az egyes egyházmegyékben szolgált és szolgáló lelkipásztorok özvegyei és árváinak segélyezésre lettek idők folytán egybegyűjtve, s így az egyes egyházmegyék magánjogi jelleggel bíró tulajdonát képezik. Már csak azért sem vonható be a megalapítandó országos gyámintézet pénztárába, mert — a mint fennebb jelzém — egymástól eltérő s a minimálistól jelentékeny összegig emelkedő értéket képviselnek, s azokból a részesedés arányának igazságos megállapítása a lehetetlenségek sorába tartozik. Különben is magánjogi szempontból képtelenség volna az, hogy p. o. a békésbánáti egyházmegye gyámintézetének jövedelme, melynek célja azon egyházmegyébe tartozó papi családok segélyezése, a gyámintézettei nem is bíró nagyszebeni egyházmegye papi családainak gyámolítására fordíttassék. Másik indoka e vezérelvnek az, hogy az egyházmegyei gyámintézeti alapokkal szemben a most élő özvegyeknek és kiskorú árváknak az elhalt férj, illetőleg atya hozzájárulása címén már megszerzett jogaik vannak. Sőt nemcsak az özvegyeknek és árváknak, hanem az egyes egyházmegyék kötelékébe tartozó és még élő lelkipásztoroknak is, kik rövidebb vagy hosszabb idők óta hozzájárultak az alapok gyarapításához,' abban a bizonyos tudatban, hogy leendő özvegyeik, árváik azoknak gyümölcseiben részesülni fognak, s azokon kívül senki más. Nézetem szerint azonban az * Ezen hozzájárulási arány alapján összeállítottam a részletes és rovatos kimutatását annak, hogy összes lelkipásztoraink és egyházközségeink, külön-külön egyenként évenkint mekkora összegíí járulékok fizetésére lesznek kötelezendők. országos gyámintézet szabályzatának keretébe bele kell foglalni most már két dispositiót ezen alapok jövendőjére nézve is. Egyike az, hogy a most szolgáló lelkipásztoroknak, kik az egyházmegyei gyámintézetekkel szemben eddigi befizetéseik címén szerzett jogokkal bírnak, szabad tetszésére bizatik, hogy az országos gyámintézet létrejöttétől kezdve — melynek kötelezett tagjai lesznek — tagjai akarnak-e továbbra is maradni az egyházmegyei gyámintézetnek vagy nem ? Lehetnek ugyanis közöttük feles számmal olyanok, kikre néze a kétféle tagsági díj fizetése igen terhelő. A másik dispositió volna az, hogy az országos ^yámintézet létrejötte után szolgálatba lépendő fiatal lelkipásztorokra nézve kimondassék, hogy azok nem léphetnek be az egyházmegyei gyámintézetek kötelékébe, s csupán az országosnak lesznek kötelezett tagjai. Ezen dispositiónak kettős irányban lenne üdvös eredménye. Egyfelől a most élő özvegyek és árvákra nézve, kik az országos gyámintézet megalapítása után is csupán az egyházmegyei gyámintézetek által való segélyezésre lesznek utalva, s ha azokkal szemben a már szerzetteken kívül új jogok nem lesznek szerezhetők, a most élő özvegyek és árvák száma nem fog szaporodni, sőt évről-évre csökkenni, s az osztalékok folyton emelkedni fognak. A másik üdvös eredménye e dispositiónak az lesz, hogy a most élő özvegyek és a kiskorú árvák nagykorúvá létele után ezek az alapok terheiktől felszabadulnak s azután egészben, sőt a segélyezendő özvegyek és árvák számának bekövetkező nagyobb mérvű csökkenése folytán részben még korábban is felhasználhatók lesznek arra, hogy az egyházmegye kötelékébe tartozó lelkipásztorok központi járulékait részben vagy egészben fedezzék. 4-szer : Megállapítandónak tartom, hogy ez intézmény keletkezésének első 10 évében a leendő özvegyek részére életfogytiglan tartó évjáradékok nem folyósíttatnak, hanem csupán elhalt férjeik szolgálati idejének megfelelő s a papi javadalom arányához mért végkielégítési összegben és temetkezési segélyben részesülnek. Kimondandó továbbá az is, hogy leendő árvák az anyjuk részére jutandó végkielégítési összegen kívül az intézet létrejöttének első évétől kezdve már évről-évre megállapítandó nevelési segélyt kapnak, de az állandó járadékok, fokozatosan emelkedő arányokban, részökre is csupán az intézet fennállásának 11-ik évétől kezdve folyósíttatnak. E dispositiókat az intézet állandó fentartásának biztosítása érdekében múlhatatlanul szükségeseknek tartom, mert az intézet első éveit — midőn aránylag még kevesebb lesz a segélyre jogosult — föl kell használni nagyobb mérvű alaptőke gyűjtésére, tekintettel azon későbbi időkre, midőn a halandóság törvényének kérlelhetetlen érvényesülése folytán, az özvegyek és árvák száma a gyámintézet tagjai létszámának arányához képest és annak határáig folyton növekedni fog. Egyfelől e tétel kellő megvilágítása és igazolása végett s másfelől, hogy a t. bizottság előtt feltüntetve legyen a gyámintézet jövendőjének képe pénzügyi szempontból, szükségesnek tartottam részletekbe menő pontos kiszámításokat készíteni, melyek a gyámintézet bevételeinek és kiadásainak képét évről-évre, és pedig 20 évre kiterjedőleg világítják meg. A kidolgozott táblázatokat j. és •//. alatt melléklem, s azoknak tartalmát főbb tételeiben összefoglalva, következőkben legyen szabad már most bemutatnom a megalkotandó gyámintézet pénzügyi képét és pedig a csatolt két táblázatban kimutatott 10—10 évről különkülön. Szász Domokos.