Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig1

: IX. kerület, Pipa-utca tilt. \~<'n>i, hová a kéziratok cfmzendök. Kiadtf-liivntal : Horn yánszky Viktor könyvkeieskeriése (Akadémia bérháza), hová az elofiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Et/yes szám ára 30 kr. A családi élet erkölcsi tisztaságáról. Erről a tárgyról szólott a hercegprímás megnyíló beszéde a Szent István-Társulat ez évi közgyűlésén. Méltó tárgy a magas állású személyhez, a ki által, és a fényes helyhez, a hol elmondatott; e mellett a »fin de siecle« erkölcsi lazulása s a polgári házasság tárgyalása idejében időszerű is. Az időszerű és fontos kérdések elvi magaslaton álló fejtegetéséről a Szent István-Társulat megnyitó beszédei már régebbi idő óta híresek, s a tárgy fontosságát s a kidolgozás külső formáját tekintve, a hercegprímás beszéde méltó társa a nevezetesebb megnyitóknak. ) ' El kell ismerni, hogy a megnyitó a jelen kor erkölcsi állapotáról helyes diagnózist állít fel. Méltán kérdi a hercegprímás: »Avagy elzárkózhatunk-e férfias bevallásától annak, hogy az eszmék világában a legnagyobb habozás s ennek következtében a meggyőződés ingadozása, az akaraterő gyöngesége, az erkölcsi érzék bénulása, az elvek föladása a vallási, erkölcsi és társadalmi élet terén oly aggodalmat keltő jelenségeket, tár elénk, mintha ma is irányul szolgálnának tanai azon bölcsészeknek, kik Pyrrhon szerint a jó és rossz között különbséget nem ismerve, minden erényt és vétket tagadtak, vagy kik Epi'kúrral azt vallották, hogy az ember főtörekvését az élet küzdelmeinek és fáradalmainak kerülésével az élvezetek vadászai a képezi«. Ez a szomorú állapot, az erkölcsiségnek ilt vázolt lazulása kétségtelenül világszerte tapasztalható tény. De ha már bele fogott a megnyitó e szomorú tény ismertetésébe, föl kellett volna említenie azt is, hogy az erkölcsi lazulás világszerte azokon a területeken a legnagyobb, melyek a »római egvház« erkölcsi gyámkodása alatt állanak, vagy a római gyámkodással együtt elvetették Krisztus és az evangélium megnemesítő isteni erőit; el kellett volna mondania, hogy »az erkölcsi érzék bénulása, az elvek föladása, a meggyőződés ingadozása« azokon a vallási zónákon a legnagyobb, melyeken az emberek vallás-erkölcsi élete a lélek és szív élő hite nélkül csak névben és gépies külsőségekben él. Ennek a történelmi és lélektani igazságnak konstatálásával rájött volna a történet-bölcselő prímás arra a másik elemi igazságra is, hogy az erkölcsi züllés mindig ott kezdődik, a hol a hit eleven ereje megszűnik. »IIa a kutató ész fürkészi e szomorú állapot okait — mondja tovább a megnyitó — azt látja, hogy a társadalmi épület alapjában is meg van támadva, s e megtámadott alap: a család; pedig a család az Isten leggyengédebb műve, az emberiség egyik legdrágább kincse, mely eredeténél fogva isteni intézmény s már az első emberpárral létesült a földön«. »E szóban »család« benfoglaltatik mindaz, a mi az embert emberré teszi, a mi bennünk igaz, szép és jó, mindaz, a mi szeretetünkre és kegyeletünkre érdemes«. »Mint az egészséges gyökér a dús lombozatú fát, úgy tartja fenn a jól szervezett család erejében, virágzásában a társadalmat«. íme ily emelkedett szellemben, ily szónoki és költői lendülettel magasztalja a hercegprímás a család szépségét, fenségét, isteni eredetéi, De a mily szép és igaz dolgok ezek önmagukban, éppen oly különösen és természetellenesen hangzanak a római klérus szájából. Ha a család szóban mindaz benfoglaltatik, »a mi az embert emberré teszic, akkor miéit nem siet a klérus az embert emberré tevő ez isteni intézményt magának erkölcsi úton megszerezni a coelibálusnak, ennek a természet- és evangéliumellenes dogmának formaszerű eltörlésével? Ha a családban mindaz benfoglaltatik, a mi »bennünk igaz, szép és jó«, akkor ennek az igaz, szép és jó intézménynek áldásaiból miért zárja ki magát dogma által a római klérus, s miért kárpótolja magát tiltott úton? Vagy nem ismerné a primás a plébániák családi nvílt titkait s azt a statisztikai lényt, hogy a családok erkölcsi tisztasága, mit a születések törvényessége mutat leghívebben, rendszerint a püspöki székhelyeken 33