Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

azt tekintve, ha rendületlenül nem bíznék az isteni gondviselésben : hajlandó volna felkiáltani Claudianussal : >Curant ne Superi terras!« A tridenti zsinaton a magyar püspökök — Draskovics, Siskovics — voltak a legliberálisabbak. ők küzdöttek a legnagyobb lelkesedéssel a visszaélések ellen s argumentumaikra a tridenti atyák rendesen nem tudtak felelni: s mai utódaik nemcsak nem haladnak a liberalizmusban, hanem terjesztik a középkori sötétséget. A nyitrai káptalan követe törvénytelennek tartván a placetumot, eltörlését kivánja; persze azért, hogy a pápa szabadon áraszthassa el bulláival hazánkat Mondaná csak ezt a szónok: a fiskussal gyűlnék meg a baja ily alkotmányellenes kívánságért; hisz a bulláknak szabadjában való küldése annyi volna, mintegy külhatalomnak szabad tért nyitni a beavatkozásra. Mikor a bullák szabadon vándorolták be a világot: mi lett belőle? Egy király arra ébredt fel, hogy nem király s télvíz idején gyalog volt kénytelen utazni a pápához s ajtaja előtt három napig térdelve fáznia! VII. Pius pápa még püspök korában, midőn a franciák elözönlötték Olaszországot, így prédikált: »Atyámfiai! az első keresztyének demokraták voltak; erkölcsi szabadság csak demokraták mellett állhat fen; a régi rómaiakra csak azért terjeszté ki Isten áldását, mert közöttük igaz republikánus szellem uralkodott«. Mi lett volna — kérdi Palóczy — ha Pius mint pápa brevéiben ily elveket küld szerte a világba ? Midőn a bécsi kongresszus az egyesült Belgium és Hollandia élére prot. királyt állított: Broglio genti püspök megtiltá híveinek a hűségesküt és a királyért az imádkozást; mert katholikusnak protestánsért imádkoznia vétek. Ily elvű brevéket már csak a hazafiatlanság fogadhatta el. Azt mondják a papok: Laikusok ne avatkozzanak a dogmákba ; isteni dolgok azok. Jól van, de mi sem ismerjük el törvényhozási jogukat. Az aranybulla 31. cikke eltöröltetett; mutassanak a papok törvényt, a mely nekik a facultas resistendt — meghagyja. Hogy a főrendi tábla nem lát sérelmet az áldás megtagadásában: igaz de hisz ott 24 püspök foglal helyet. Különben a káptalanok csakis birtokjoguknál (1715. LXXIII. t.-c) fogva vannak az országgyűlésen, így inkább a felső táblán volna helvök. De a szónoknak a más vallásához semmi köze, de őt se háborgassa senki az övében, mert a mit kap, övé lesz. A vegyes házasságról irt könyveknek azt a tanulsága, hogy az egész eljárás a hierarchia emelésére szolgál. Az áldást Isten szerezte, midőn Ádámnak és Évának azt mondotta: »Gyarapodjatok és gyümölcsözzetek!® de nem tette hozzá: ha pedig utódaitok 4000 év múlva protestánsokkal vegyes házasságra akarnak lépni, csak úgy áldom meg őket, ha reverzálist adnak stb. Egészen reakciónárius a mosonymegyei Sötér felszólalása június 17-én. Szerinte a pápai brevében s a királyi placetumban sérelem nincs. A vegyes házasságot már Mózes rosszalja, Tertullián nem pártolja. Miután a reverzálisok eltiltattak : az egyháznak saját hatalmi körébe kellett visszavonulnia. Nem helyesli Szalay azon mondását, hogy a nők lelkiismerete vallásosabb, mint a papoké, holott azt Báthory István lengyel király szerint is csak Isten ítélheti meg. Önkényt érthető, hogy a felírást nem helyesli. Klauzál a vita eredményekép csaknem közös véleményül találja, hogy a főpapi körlevelek, a breve és placetum törvénytelenek. Véleményeltérések a sérelmek orvoslása módjánál vannak. Részéről javasolja: Kéressék fel Ő felsége, hogy a kancelláriát a nála heverő pereknek az illető törvényhatóságokhoz leendő visszaküldésére utasítsa; azon egyházi személyeket, a kik a vegyes házasságokat akármi módon gátolták, ha hivatásukat lelkiismeretükkel egyezőnek nem tartják, utasítsa, hogy hivatalaikról mielőbb mondjanak le. Kéressék fel Ő felsége, hogy az ország nagy örömére fölvett jelszava: a recta tueri alapján, a Gombos-féle példa szellemében, azon papokat, a kiknek gyöngéd lelkiismerete az ország törvényei megtartását nem engedi meg, hivatalaiktól és jövedelmeiktől mozdítsa el. Hiszi, hogy ezekre a hivatalvesztés elég büntetés lesz; nem kell a régi törvények szigorával martyrokat teremtenünk. A placetumra nézve nézete ez: Kéressék fel ő felsége, hogy placetumot csak azon brevékre adjon, melyek hazánk törvényeivel világos összhangban vannak; ellenkezőleg tagadja meg. A placetum adhatásának joga az alkotmányos legfelsőbb őrködési jogon alapulván, az csak a végrehajtó hatalomtól származhatik. Az országgyűlés a placetum-adás jogát, habár kívánatos volna, a csak minden harmadik évben megújuló országgyűlés mellett practice nem gyakorolhatja. Ha pedig nem állana tisztában a fejedelem előtt, vájjon a pápai breve megegyezik-e törvényeinkkel ? Sőt ha az legkevésbbé is kétséges, mivel a törvények magyarázata a király és az országgyűlés közös joga, a placetum a legközelebbi országgyűlésig felfüggesztendő s mindig ez elé terjesztendő. Különben minden bulla és breve, még ha időközben placetumot nyert is, országgyűlésről-országgyűlésre birálat végett a törvényhozás elé terjesztessék. Mert a törvényt végrehajtó hatalom e részben is sokszor túlmegy a korláton. Hiszi, hogy az ajánlotta módozat ki is vihető, alkotmányos is. A 3-ik véleményeltérés a törvényes sactio, vagyis a büntetés módozata körül forog. Sokan a vallásbeli kihágásokra, tehát az áldás megtagadására is, rögtöni büntetést kívánnak s a megállapítandó sanctiót már a jelenlegi felírásban szorgalmazzák. Klauzál úgy vélekedik, hogy az egyházi törvénytelenségek ügyében oly repressiv törvények hozandók, melyek a kihágásokat vagy pénzzel, vagy hivatalvesztéssel sújtsák, de ez majd a büntető törvényben lesz megállapítandó. A büntetésekre nézve tehát jövőre incomplexu oly törvényt kíván hozatni, amely a bűntényeket teljesen kizárná. Mert a hol a klérus rést talál: okot vesz a törvénysértésre, s ha ez tovább is így megy: a vegyes házasságban élt embereket még el sem temetik. Tehát a büntető törvénykönyvben, külön cikkben, oly méltányos büntetést kell szabni, hogy az igazságos büntetésről maga a vétkes is meggyőződjék. Végre Zólyommegye azon eljárására nézve, hogy az áldás megtagadása esetében prot. lelkész is összeeskethesse a vegyes párt, megjegyzi, hogy ez az 1790/1. XXVI. t.-cikket egyenesen sérti; mert ez nyíltan parancsolja, hogy a vegyes házasságok kath. lelkészek előtt köttessenek. Zólyom ily eljárásra nem volt felhatalmazva. De mert intézkedésének az összekelt felek nem okai, hogy az így származott gyermekekre rossz következmények ne háramoljanak; indítványozza, hogy a Rendek külön szakaszban intézkedjenek, hogy az ily házasságok szülöttei törvényeseknek mondassanak ki. Végre, midőn Klauzál, indítványait tömören összegezte: a javaslat sorsát a kerületi ülésben eldöntötte. Az elnök a következőkben mondá ki a többség megállapodását: 1-ször: hogy a breve, pásztori levelelc s a placetum kiadása sérelem; 2-szor: hogy 0 felsége a tetszvény visszavonására kéressék meg; 3-szor hogy a protestáns lelkész által összekötött házasságok s az ezekből született s születendő gyermekek törvényesíttessenek. (Folyt, köv.) Futó Mihály.