Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-12 / 15. szám

Főtiszteletű és méltóságos Egyházkerületi közgyűlés! A mit már Istenhez emelt fohászomban sem hagytam említés nélkül, történelmünk nagy alakjának, Kossuth Lajosnak, (a közgyűlés tagjai felállanak) nem mondom váratlan, de bármi későn jön is, mindig leverő és minden magyar szívéi és a művelt világ összes, tengereninneni és tengerentúli nemzeteinek lelkét mélyen megható, elborító halálának fájdalmas érzése kötelez még egyszer felszólalni. Ügy vagyok meggyőződve, hogy magyar református egyházunk és ebben ez a dunamelléki egyházkerület a nemzettel, a hazával mindig együtt érzett akkor is, mikor az egész nemzet gyászba volt borulva, könyet viselt szemében. Most is gyászol a haza, mély fájdalom vonaglik át lelkén és a nemzet e gyászában nem maradhat néma a dunamelléki ref. egyházkerület sem. Nincsen közöttünk, nincsen e negyedfélszázezer hívőt számláló egyházkerületben egy lélek sem, a ki e gyászban ne osztoznék; azért hiszem, hogy mikor egy igénytelen cipruslombot teszek le nagy halottunknak az édes haza földén domboruló sírjára, fájdalmunk, gyászunk e megnyilatkozásában, kifejezésében senki akadályozni nem akar, sőt azt hiszem, hogy ehhez egyházkerületi közgyűlésünk minden tagja teljes őszinteséggel hozzájárul. Méltóztassanak azért elhatározni a napirend előtt, hogy egyházkerületi közgyűlésünk nagy halottunk Kossuth Lajos felett érzett fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést ad! (Helyeslés). Azt hiszem, határozatképen ki is jelenthetem, hogy jegyzőkönyvünk első pontja leszen a nagy halott feletti megemlékezés! A közgyűlés mély meghatottsággal hallgatta püspök úr meleg szavait s a jegyzőkönyvi részvét kifejezéséhez egyhangúlag hozzájárult. Ezután megtörténtek az igazolások, és a gyűlés határozatképessége megállapíttatott. 1. A napirend első pontjaként a szavazatbontó bizottság jegyzője Kenessey Béla bejelenti, a mult egyházkerületi gyűlés által egy egyházi és egy világi tanácsbirő és egy egyházi s egy világi aljegyzőre elrendelt szavazás eredményét, mely szerint az első szavazásnál egyházkerületi világi tanácsbirővá Ádám András kúriai biró, világi aljegyzővé dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd, egyházi aljegyzővé Kálmán Gyula ságvári ref. lelkész választattak meg. Az egyházi tanácsbirói tisztségre absolut szótöbbséget senki sem nyervén, Tóth János karancsi lelkész és Szőts Farkas theol. professzor között pótszavazás rendeltetett el. E szavazáson Tóth János nyervén szótöbbséget, egyházkerületi egyházi tanácsbirővá választatott. A közgyűlés tudomásul vévén a szavazás eredményét, felhívta a megválasztottakat esküjök letételére. Az esküt a családi körülményei folytán távollevő Kálmán Gyula kivételével a megválasztottak le is tették. Az egyházkerület nevében püspök úr melegen üdvözölte őket, mire Tóth János és dr. Nagy Dezső köszönték meg az egyházkerületnek bennök nyilvánult bizalmát. E jelentés kapcsán püspök úr sajnálattal konstatálta, 1-ször hogy 27—28 egyház épen nem élt szavazási jogával, s teljes közönyt tanúsított a szavazás iránt; 2-szor hogy több szavazatot érvényteleníteni kellett azért, mert vagy szabályellenesen, hiányosan volt kiállítva, vagy pedig nem arra az állásra szólt a szavazat, a mire a választás volt hirdetve. Ennélfogva a gyűlés kénytelen volt jegyzőkönyvileg figyelmeztetni az illető egyházakat, részben szavazási joguk gyakorlatára, részben pedig szavazó lapjaiknak a jövőben pontosabb kitöltésére. 2. Püspök űr beterjesztette a szentesített zsinati törvények egy írott példányát, mely a zsinati főjegyző hitelesítésével van ellátva, s mely az egyházkerület levéltárába tétetvén, hivatalos és hiteles szövegül fog szolgálni. 3. A közgyűlés főtárgya volt a kilences bizottság »Rendszabály-javaslat«-ának tárgyalása. A Rendszabály-javaslat az egyházi törvények azon §-aira nézve szolgál zsinórmértékül, melyeknek részletezésébe a zsinat bele nem bocsátkozhatott, hanem az egyes egyházkerületekre bízta, hogy e §-ok végrehajtási, illetve életbeléptetési módozatait a saját körülményeik szerint rendszabályjokkal állapítsák meg. így készült el a közgyűlés asztalán tárgyalás alatt levő Rendszabály-javaslat. Általánosságban a javaslat elfogadtatott, csupán egyes elvi kérdéseket tartalmazó intézkedése idézett elő nagyobb vitát. Mindjárt az I. részben, mely az Egyházgazdasági gyűlésről szól az egyházi törvények 18. 19. §§-aira vonatkozólag. A 18. §. e) pontja ugyanis azt mondja: *Az egyházközség hatáskörébe tartozik c). A presbyterium által újabb teher kivetése, egyházi fekvőbirtok eladása, vevése, csereszerződés, kölcsön felvétele iránt az egyházközség elé terjesztett javaslat feletti határozás« stb. Úgyde a 19. §. űjjmutatást tartalmaz arra nézve, hogy az egyházkerületi szabályrendelet vegye figyelembe azon körülményt is, hogy a túlnagy számból álló gyűlések következtében az ügyek alapos megvitatása lehetetlenné ne tétessék. Ezen intenciónak megfelelőleg vette fel a »Rendszabály-Javaslat« a 18. §. c) pontra nézve az Egyházgazdasági gyűlést, mely 73"a

d részben a presbyterium összes tagjaiból, *ls

-&d részben pedig a választott egyházgazdasági gyűlési tagokból állana. A Rendszabály-javaslat eme pontját illetőleg volt a legtöbb véleménykülönbség. Voltak, kik a régi gyakorlatot, a korlátlan számú tagokból álló egyházközségi gyűlést óhajtották továbbra is fentartani, majd mások, péld. több egyházmegye, csak a nagyobb népességű egyházakra óhajtanák alkalmazni a Rendszabály-javaslat e rendelkezését. A kilences bizottság javaslatával szemben a közgyűlés Baksav Sándor indítványára azt az elvet fogadta el, hogy egyházgazdasági gyűlés csupán csak a nagyobb — 3000 lélekszámnál több hívőt számláló egyházakban szerveztessék a javaslat által körülirt módon, s a 3000 lélekszámon alól az eddigi uzus, a gyülekezeti tagok korlátlan részvétele, illetve közgyűlése hagyassék meg a 18. §. c) pontjában felsorolt esetekben is. Az I. rész többi rendelkezése, valamint a II. III. és IV. rész is elfogadtatott s a IV. részben hivatolt 27. §. 11. pontja értelmében megállapíttattak a több szavazatot nyert egyházak szavazatmennyiségei, melyről a kimutatást