Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

adminisztráció, tanfelügyelet és tanítóképzés költségei nincsenek bele számítva. (Érdekes tudni, hogy Németországban 120.032 néptanító és 7.925,688 népiskolai növendék van, a népiskola összes költségei 242 millió márkára mennek.) A francia népoktatás szellemével azonban magok a franciák sem igen vannak megelégedve. Különösen zúgolódnak a miatt, hogy a népiskolában a vallástanítás el van tiltva, s csak az úgynevezett független morált tanítják, a mi a nép elvallástalanodására vezet. A francia senatusnak abban az ülésében, melyben az anarchista merényletről volt szó, Jules Simon világosan kimondta, hogy Franciaország óriási erkölcsi sülyedésének oka a vallástalan népoktatás. Az Isten és a jövő élet hite nélkül nevekedett nép szükségkép a nihilizmus és anarchismus örvényébe sülyed. Németország és az angol bibliatársaság. Németország egyházi köreiben azt az eszmét pengetik, hogy miután a saját bibliatársaságaik immár annyira erősödtek, hogy híveiket magok is elláthatják bibliával, az angol bibliatársaság bibliaterjesztését némileg korlátozni lehetne. Németországon ugyanis az angol bibliatársaság elad évenként 237,300 bibliát, a német társaságok pedig 326,700 példányt hoznak forgalomba, de ennek kétszeresét is előállíthatnák. Németország római kath. területein azonban a hazai bibliatársaságok még nem bírják meg a drága kolportázs költségeit. Azt óhajtanák tehát a német protestánsok, hogy az angol bibliatársaság főként ezekre a területekre koncentrálja erejét. A német társaságok bibliái épen oly olcsók és csinos kiállításúak, mint a brit és külföldi társaság bibliái. A prot. országoknak az önállóságra törekvése a bibliaterjesztés terén egészen természetes és jogosult. Tolstoi gróf a vallásról és erkölcsiségről. A világhírű orosz író egy angol folyóirat (The Gontemporary«) márciusi füzetében érdekes cikket irt a vallásról és erkölcsiségről. Tolstoi cikke válasz a németországi »Ethikai Társulat« által feltett eme két kérdésre: 1. Mit ért a vallás alatt? és 2. Vájjon független e az erkölcsiség a vallástól? Tolstoi szerint a vallás a mindenséghez és ennek okfejéhez való életviszony. Az embernek, ha az állati állapoton felül akar emelkedni, ezzel a viszonynyal számot kell vetnie, s a számvetés eredménye a vallás, melylvel okvetlenül kell bírnia minden embernek. A vallásokat három csoportba osztja. 1. Melyekben ezt az életviszonyt úgy fogják fel, hogy az embernek az egyéni boldogság a legfőbb java és végcélja. 2. Melyben az egyéni boldogság a közjónak van alárendelve. 3. Melyben az egyéni boldogság és a közjó az absolut akaratnak, az Istenségnek van alárendelve. Ezt a magaslatot a világ vallásai között csupán csak a keresztyénség éri el. Az igaz vallás csak revelacióból, azaz a világokfo ön-kinyilatkoztatásából származhat. A vallás a végetlen Lélek megnyilatkozása a véges lélek előtt, A végetlen Lélek azon lelkekben manifestálódik, a kik megvetik a világ hiábavalóságait, a végetlen Lélekre bizzák magokat, s a tökéletességből táplálkozva igazak és tiszták lesznek. — Az erkölcsiségnek a valláshoz való viszonyáról azt mondja Tolstoi, hogy a morál nem független a vallástól, minthogy cselekvéseink attól az életviszonytól függenek, a milyent a mindenségről s ennek okfejéről alkotunk. Itt aztán Tolstoi erős támadást intéz Huxley tanárnak »Ethika és evolutio« cimű Oxfordban tartott felolvasása ellen, melyben a világhírű professzor az ethikát a természetes fejlődés elvére alapítá s a vallástól függetlennek nyilvánította. Tolstoi szemére veti Huxleynek, hogy elfelejti kimutatni azt az erőforrást, melyből az emberiség erkölcsisége kifejlik. Kultura és társadalmi haladás csak akkor emelik az erkölcsiséget, ha a vallás revalatorius ereje megszenteli, megnemesíti az emberi erőket. A vallásnélküli erkölcsiség olyan, mint az a karnagy, ki zenekart akar vezetni zeneismeret nélkül, pusztán csak a karok mozgatása által, ilyen disharmoniára vezet a modern sociologusoknak az a kísérlete, mely erkölcsiséget és erkölcsi társadalmat akar a vallástól független alapon. Ausztrália egyházi statisztikájából. Ausztrália népessége az 1891-iki népszámláláskor Tasmánia és Üjzeelanddal együtt 3.801,050 lélek volt, kik között a benszülötlek száma mintegy 70—80,000. A »legújabb világ« lakossága nagy részben keresztyén vallású, még pedig az evangéliumi prot. keresztyénség híve. A lakosság a keresztyén vallásfelekezetek között következőleg oszlik meg: anglikánikus 1.485,066, római katholikus 801,1 18, presbyterianus 493.319, methodista 434,355, kongregácionálista 79.423. baptista 87.176, lutheránus 76,439, üdvhadseregbeli 42,811 ; tehát a 800 ezer római keresztyénnel 2 millió 698 ezer evangéliumi keresztyén áll szemben. A lakosság többi része zsidó (15,268) budhista, mohamedán (46,166) és más vallások között oszlik meg. E szerint Ausztrália ép úgy protestáns földrésznek nevezhető, mint Észak-Amerika. Ez a kis statisztika egyszersmind azt is mutatja, hogy a protestantizmusnak legsikeresebb terjesztője az angol faj, és pedig nem faji sajátságánál vagy véralkatánál fogva, hanem az által a véghetetlen erő által, melyet neki az Isten igéjében való hit ad, s mely a maga bibliájából és evangéliumából folyó valláserkölcsi intézményeit mindenüvé át tudja plántálni, a hol csak megvetheti a lábát ez a bibliás faj. Hej ha mi is így tudnók szeretni és érvényesíteni Istennek az evangéliumban megnyilatkozott életadó erőit! De ennek is eljöhet még az ideje, mihelyt olyan bibliás nép leszünk, mint a minők az angolok vagy a minők voltak a mi 16 — 17-ik századbeli őseink. V F. Németországi egyházi szemle. Mult szemlénk érintette, hogy az agenda revíziójának kérdése még mindig élénken foglalkozlafja a német protestáns egyházi köröket. A bürokratiailag biztosított összpontosítás utáni törekvés vezeti a porosz orthodoxia ágendabizottságát, s nem más az, mint az egész egyházi organismus törvényes egyenruhásítása Meg akarják mutatni Rómának, hogy a protestáns egyház nem egy, több