Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

e) Sürgős esetekben felír, vagy folyamodik az evang. reform, tanítóság nevében és képviseletében az illetékes hatóságokhoz; halaszthatatlan ügyekben a közgyűléshez való utólagos bejelentés és felelősség mellett, az egyesület nevében intézkedik, f) Működéséről a közgyűlésnek beszámol, időközileg hozott határozatait és intézkedéseit megfelelő módon köztudomásra hozza. g) Az egyésület hivatalos közlönyét megválasztja s ilyenül a közgyűlésnek elfogadására ajánlja, azt erkölcsi támogatásban részesíti; esetleg gondoskodik hivatalos közlöny alapítása és fentartásáról, a közgyűlés által megjelölt módozatok szerint. h) Az egyesület tiszviselői vagy a választmányi tagok sorában előfordulható, időközileg megüresedett helyeket, a legközelebbi közgyűlés idejéig tartó időre, választás útján betölti, illetőleg a választmányt a rendes számra kiegészíti. 5. Jegyzőkönyveit, az elnök és jegyzők közbejöttével, az ülés által kijelölt két jelenlevő tag hitelesít, és pedig vagy a gyűlés napján, vagy legkésőbb az azt követő napon. 6. §. Az egyesület tisztviselője. 1. Az elnökök: az egyesület hatóságok és harmadik személyek irányában. képviselik; — az egyesületi közgyűléseket és választmányi üléseket jó idejében összehívják, azokon elnökölnek, a tanácskozást vezetik, felügyelnek a rendre és tárgyalás komolyságára, — elrendelik a szavazást ; és kimondják a határozatokat. Egyenlő szavazatok esetében (a választások kivételével) az ő szavok dönt. 2. Az alelnökök : elnököt akadályoztatása esetében helyettesítik elnöki felhivás vagy választmányi megbízásból. 3. A titkár: teendője a gyűlések tárgyait előkészíteni, a jelentéseket, felterjesztéseket, meghívásokat stb. szerkeszteni, az előadókkal érintkezni, azoknak esetleg útbaigazításokat adni, a tagok nyilvántartási jegyzékét vezetni, a levéltárt kezelni, az ev. reform, tanítóságot közelebbről érdeklő intézkedések és események, továbbá a választmány és egyesület működéséről évenkint kimerítő jelentést tenni; a hivatalos közlemény nyilvánossá tételéről gondoskodni. 4. A jegyzők: felváltva vezetik a közgyűlések jegyzőkönyveit, kiadják ezekből a kivonatokat; segédkeznek a titkárnak a hivatalos iratok szerkesztésében, szükség esetén a titkárt helyettesítik. 5. A pénztáros: teljes felelőssége terhe alatt kezeli az egyesület vagyonát, arról rendes számadást vezet beszedi a tagdíjakat, illetékeket és egyéb jövedelmeket, elnöki utalványra teljesíti a kiadásokat. Számadásait évenkint a választmányi gyűlés elé terjeszti; az egyesület pénzeit a választmány által meghatározott módon gyümölcsözteti és kezeli. • 6. Az egyesület tisztviselői közül csak a titkár és pénztáros részesülhetnek tiszteletdíjban, melynek összegét, az egyesület anyagi körülményei figyelembe vételével, a közgyűlés állapítja meg három évenkint. 7. §. Az egyesület vagyonát és jövedelmét képezik: a) a rendes tagok évi díjai; b) az alapító tagok tőkebefizetései; c) a pártoló tagok évi illetményei; d) az ev. reform, tanítótestületek megajánlott évi járulékai; e) önkéntes adományok. Az alapítványi összegek és e célra adományozott pénzek képezik az egyesület alapvagyonát, melynek csak kamatai használhatók fel a kiadások fedezésére. 8. §. Az alapszabályok megváltoztatását vagy az egyesület feloszlását és ezen esetben vagyonának hova fordítását célozó határozatok foganatosítás előtt az ev. ref. egyházi Konventhez és ennek útján a m. kir. államkormányhoz, jóváhagyás végett felterjesztendők, s csak a megnyert jóváhagyás után hajthatók végre. 9. §. Ha az egyesület az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartaná, a mennyiben további működésének folytatása által az államnak általános vagy a tagoknak vagyoni érdeke veszélyeztetnék, a m. kir. kormány által haladéktalanul felfüggeszthető s a felfüggesztést követő szabályszerű vizsgálat eredményéhez képest, vagy az alapszabályok legpontosabb megtartására, különbeni feloszlatás terhe alatt kötelezhető, vagy végleg is feloszlatható. 10. §. Ezen alapszabályok megerősítés végett a méltóságos ev. reform, egyházi Konventhez és ennek útján a nagymélt. m. kir. államkormányhoz felterjesztendők. Kelt a magyar ev. reform, tanítók országos bizottsága küldötteinek 1893. december hó 29-én Kisújszálláson tartott üléséből. Sólyom Antal, Vargha István, Józsa Pál, felkért jegyző. biz. tag. elnök. TÁRCZ A. Az evangélium és a barátság. (Vége.) Ha a lelkeknek az a rokonszenve, mely a szíveket a. barátság melegével egybeforrasztja, az első és legkiválóbb ismerve a barátságnak, úgy a szeretet a második helyet foglalja el abban. A barátság több, mint egyszerű ismeretség olyanok között, kik egy községben születtek vagy együtt jártak iskolába; több, mint a szomszédok közötti jó egyetértés, kik a naponkénti érintkezés folytán egymást megszokták, s talán jól is érzik egymás közt magukat, de ha elválnak, az összekötő kapocs megszakad közöttük, s néhány hét vagy év múlva elfelejtik egymást. Az igaz barátságban a lelkek összefornak, a szivek folytonos érintkezésben állanak egymással, s az érzelmeknek és gondolatoknak az a folytonos kicserélődése létesül, melyet a Sámuel könyve, Jonathán és Dávid barátságáról szólva, így fejez ki: »és a Jonathán lelke egybekapcsoltatik a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette öt, mint a maga lelkét.« A barátságban a szeretet hozza létre a lelkeknek azt a szövetségét, mely felbonthatatlan, vagy felbontása csak a legnagyobb lelki és testi fájdalmak mellett történhetik meg. Bár mily benső legyen is azon szeretetteljes viszony, mely a barátságban létrejön, mindazáltal nem osztom azoknak nézetét, kik azt állítják, hogy ily viszony, épen úgy, mint a házasságban, csak két rokon lélek között fejlődhetik ki. A kik ezt állítják, azok félreismerik a barátság lényegét s összezavarják a házassággal, melyben már nem pusztán psychologiai, hanem fiziologiai motívumok is közreműködnek. És a Krisztus példája a mi felfogásunk mellett szól, s azt bizonyítja,