Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

A tanszermúzeumnak újjászervezése,, a tanácsnak a tanszerek megvizsgálására vonatkozó működése nagyon érzett hiányt pótol. Jótékonyhatású, a maga kamatait bőven meghozó intézkedés az is, hogy a megyei általános tanítói gyűlé­seken résztvevő képezdei tanárok napidíjai visszaállíttattak. De miért csak a képezdei tanárokéi? Hiszen az ilyen gyűléseken legnagyobb számmal az elemi, majd a polgár­iskolai tanítók vesznek részt! Vissza kell állítani az ösz­szes népoktatási alkalmazottak napidíjait és úti átalányait. Egyes községek, felekezetek, társulatok megadják e díja­kat, pedig az államnak kellene jó példával elől járnia. Az a tanító, ki a legtöbb esetben rozoga szekéren, több órai testet -lelket gyötrő útat tesz meg. hogy a nevelés­ügyet szolgálja, erősen rászolgál arra a kis napidíjra. A tanácsnál tárgyalás alatt van számos ügy . . . legfontosabb az osztatlan népiskola készülőben levő tan­tervé. Várva-várjuk, sok üdvöset remélünk tőle. Örömmel értesülünk a tanács azon munkájáról is. hogy államiság szempontjából a nemzetiségi iskolák tan­könyveit átvizsgálta. Bizony-bizony sokszor rászolgálnak ezek nemcsak a szigorú ellenőrzésre, de a büntetésre is! »Mindezeken kívül sokra ment a rendszeres tan­könyvbirálatok száma. Ugyanis volt összesen 180 ilyen tankönyvbirálat, melyek a következőleg oszlanak meg: középiskolai új mű volt 25, újkiadásu mű volt 39. Ezek közül engedélyeztetett • 55 (vagyis K5'9%), nem engedé­lyeztetett 9 (14'l°/o)- Népoktatási új mű volt 26, újkiadásu volt 63, engedélyeztetett 71 (79 7%), nem engedélyeztetett 18 (20, 3%)- A megbírált összes könyveknek csak körül­belül 7a"a volt olyan, mely először került a tanács bírá­lata alá*. A forgalomban levő tankönyvekkel szemben azt az általános óhajt, fejezem ki. hogy a tankönyvek csakis a tantervhez tartozó tananyagot öleljék fel. A legtöbb szerző, saját tudománya kirakatának tekinti a könyvet. Van oly könyvünk is, mely háromféle iskolának is szól, p. o. felső nép. polgári iskolának, ezen felül tanítóképző-intézetnek. Hogyan igazodjék el ezen a tanár? Hol mit és mennyit tanítson? Tankönyvek dolgában a tanítóképző-intézeti tanárok helyzete a legnehezebb. Alig van egynémely tárgyra könyvünk. A képző-intézeti növendékeknek heti 30—36 órányi elfoglaltságuk van. Ilyen elfoglaltság mellett még jegyzeteket is írni, vagy legjobb esetben — többnyire hibásan — másolni, testet-lelket egyaránt gyötrő munka. Pályázatokat kellene kiírni képző-intézeti tankönyvekre, ily úton talán segíteni lehetne e nagyon érzett hiányon. Vajha megszívlelésre találna e méltányos óhaj. vajha mihamarabb megszűnnék e baj! A királyi magas kegy, a közoktatási tanács elnöki székére Fehér Ipolv pannonhalmi főapátot emelte. Áldás kisérje az új elnök működését. II. A legutóbbi miniszteri intézkedések. A második szakasz bevezető részében összevonva azon fontosabb intézkedések és rendeletek foglaltatnak, melyekkel a miniszter az 1892/93-ik év folyamán ipar­kodott a népoktatást előbbrevinni, javítani. »Paedagogiai szempontból legfontosabb a községi és állami kisdedóvó intézetek és menedékházak felügyelő­' bizottságai számára kiadott utasítás, a mennyiben a kis­dedóvás szolgálatában álló intézetek belső életével foglal­kozik és tájékozást nyújt arra nézve, mily módon telje­sítsék feladatukat a gyermekek nevelésében és ápolásában « Az utasítások közül kiemelendő az is, mely az állandó és nyári gyermek-menedékházak vezető dajkák képesítésé­ről szól. A nagy halálozási szám égetően sürgette és sürgeti e menedékházak mentől nagyobb számban való felállítását. A kisdedóvónőképző intézeteknek tankönyvekkel való ellátása égetően szükséges. A népiskolákra vonatkozólag kiemeli a miniszter, hogy a hitfelekezeti tanítók és tanítónők fizetésének rende­zéséről szóló javaslat törvényerőre emelkedett, s hogy áldásaiban sok felekezeti tanító részesül, a mennyiben a 300 frt minimum részökre biztosítva van. Tagadhatatlan, hogy ez is haladás; de tagadhatatlan másrészt az is, hogy 300 frt, nagyon vékony honorálás egy tanító számára, »kinek működése nyomában áldás terem*. E kevés fizetés fő oka annak, hogy a szegény nemzet napszámosai tekin­télyén és önérzetén akkora csorbák esnek, mint a minővel a jó pozsonyiak kedveskedtek; vágóhídra küldvén taní­tóikat, hogy így kereshessenek egy-két frt mellékjöve­delmet. Marhaölés és gyermeknevelés! . . . mennyire ösz­szeillő fogalmak ! »Végül kifejezést nyert egy nagy elv, a hitfelekezeti iskolák állami segélyezése.« Égető szükség is volt reá! Csak az a baj, hogy a felekezeti elfogultság miatt itt-ott inkább megelégszik az egyház a saját amilyen-olvan iskolá­jával, mintsem az állami segélyt igénybe vegye, félvén az állami beavatkozástól. Sőt arra is van eset, hogy a tanító tényleg 155—200—250 forintnyi javadalommal bír csak, a bevallási ívre, a felsőbb hatóság nyomása folytán mégis 300 frtot ír! Ha a szegény tanító elég bátor kimondani az igazat, akkor kész a »jaj«! Elismerés illeti a 33.225/891. szám alatt kelt intézke­dést, mely szerint a tanítók ezentúl, próbaév nélkül vég­legesen választatnak A miniszter gondot fordít továbbá a többek között, tanszermúzeumoknak a vidékeken való felállítására, a földmívelés és gazdaságra vonatkozó ismereteknek nép­iskolák utján való terjesztésére, az iskoláskorból kinőtt ifjak nevelésére ifjúsági egyesületek alakítása által. Fontos intézkedése a miniszternek az, hogy a tanítóképző intézetek tantervét revízió alá vétette, kilátásba helyezi azt, hogy a tanítóképző intézeteknél tapasztalható tankönyvhiányon a jövőben segíteni fog. E pontra vonat­kozólag már fönnebb mondtam el ez általános óhajt. E bevezető részben jelenti a miniszter, hogy: »A felekezeti tanító- és tanítónőképző-intézetekhez kiküldött biztosaim jelentései alapján a fentartó hatóságokat a tapasztalt fogyatkozásokra és hiányokra figyelmeztettem s ezeknek orvoslását sürgettem. Sajnosan tapasztalom, hogy ezen felhívásaimnak eddigelé még nincs sok ered­ménye,-pedig a felekezeti tanító- és tanítónőképzők nagy részénél a gyökeres javítás a tanítóság színvonalának emelése érdekében elodázhatatlanná vált*. Ez idézetben teljes igazsága van a miniszter úrnak, segíteni kell a bajon. Kezében van letéve főfelügyelet, a jótékony hatalom. Az az egy bizonyos, hogy a felekezetekre évről-évre meg­újuló panasz, édes-keveset lendít a tanítóképzés ügyén. A jelentés következő része az 189l/92-ik tanév folyamán népnevelési célokra szánt adományokat sorolja fel. Ezután: »Szabályzat az állami elemi iskolai tanító, és tanítónőképző intézetekben tartandó elemi népiskolai tanító és tanítónői képesítő vizsgálatokról* című tételt találjuk. E rendelet a tanítói műveltség színvonalát emelni van hivatva. Szigorítja a vizsgálatokat, különösen a magán­tanulókkal szemben. Az intézkedés helyes, csak azt az egyet bátorkodom megjegyezni, hogy a műveltségi szín­vonal emelését kövesse az anyagi jólét színvonalának emelése is. Simkő Endre.

Next

/
Thumbnails
Contents