Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Harminchetedik évfolyam. 12-(iik SZáíTl. Hmlapest, 189*. március 22. Szerkesztőség-: IX. hevület, Pipa útra 23. szitut, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : Uortiyátiszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Klftfizetési ára : Félévre: 4 frt !í<) /••»•,• egész évre : 9 frt. Ejjj/es szútn ára ÜO kr. KOSSUTH LAJOS meghalt. Hmitől napok óla rettegett a magyar nemzet: bekövetkezett A jelenkori magyarság legnagyobb embere, az újkori Magyarország egyik megteremtője, önkénytes számkivetésben, Tinin városában, március 20-án nagy lelkét kiadta. Gyászt, öltött Hunnia, Kárpátoktól Adriáig. Könnyek árjába merülnek szemeink. Siratjuk a nemzet atyját, Kossuth apánkat. Ki nemzetét annyira szerette, kit nemzete annyira bálványzot!: ilyen magyart, ilyen fiút keveset szült Hungária. A népek álmait virasztó jóságos Isten végtelen kegyelme adta őt nekünk. Abból az erőforrásból küldte, honnan a nemzetek nagyjai származnak. Felruházta a teremtő lélek, a varázsló sző, a lángra gvujtó toll, s a cselekvő erő csudás hatalmával. Aztán beállította történelmünknek abba a fényes korszakába, mely a megvénhedl mult helyébe nagy szellemek heroikus küzdelmével, Istentől nyert magasztos erőikkel új világot, fényes jövőt volt alkotandó. Az átalakuló Magyarország vezérei között Kossuth a legnagyobb, a legelszántabb, a legtündöklőbb és a legtragikusabb. Az Isten kegyelméből való politikai író és szónok, ki lángszavával éleire ébreszté s merész tettekre gyujtá nemzete szunnyadó erőil. Az Isten, kegyelméből való népvezér, ki a szolgaságban sínylődő jobbágy-népet a szabadság igérelföldére vezette. kr

A Isten kegyelméből való államférfiú, ki nemzete ódon államszerkezetét modern szabadságintézményekkel, kiterjedt politikai jogokkal újjá alkotta. Az Isten kegyelméből való honvédelmező, ki midőn a megtámadott nép- és állam-szabadságot fegyverrel kellett megvédeni, lánglelkével, gyújtó szavával fegyverbe tudta állítani a nemzet fiait, s világbámulta hősiesség, tündöklő önfeláldozás, megdicsőítő martyrium s bukásában is győzelmes szabadságharc szinterévé varázsolta a haza földjét Nemzeti nagyságunk ez isteni tűzpróbája után is, a leigázásban is, a számkivetésben is, a kibékülés után is: Kossuth a régi maradt. Hű követője a nemzeti nagy traditióknak, megszemélyesítője a mult eszményeinek. Távol hazájától, bús számkivetésben, eleinte merész felszabadílási kísérletekkel foglalkozva, aztán teljes lemondásban, élte le élete második felét Csudált, bálványozott alakja nemzetének. Testben hónától távol, de lélekben itt járva, közöttünk élve, elméket izgatva, sziveket vezérelve. Népünk dalába szőtte, legendákkal vette körül, atyjának nevezte el a nagy hontalant. Oraculumként leste szavait, evangélium gyanánt olvasta izeneteit s állandó bucsujárást tartott a turini öreg remetéhez. »Soha ember a nép szivéhez közelebb nem fért, soha ember hívebben szeretve nem volt, soha ember tartósabban magához nem kötötte a rajongó gyermeklelkek tiszta szeretetét, mint Kossuth Lajos.« Sirasd, magyar nép, sirassuk, honfiak, elköltözött nagy fiát hazánknak. Ne szégyeneljiik a bánat könnyeket, melyek érette omlanak. De ne felejtkezzünk el a hála könnyeiről sem, hogy Isten kegyelme őt nekünk adta, örök dicsőségül nemzetünknek, fénylő példájául a hazaszeretetnek!