Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

hatásköréről s eljárásáról a folyó évi őszi rendes közgyűlés szabályrendeletet alkot. A 491. §-t illetőleg, a tanárválasztás módozatát és részleteit a f. évi őszi rendes közgyűlés szabályrendelettel állapítja meg. A 495. §. szerint, a főiskolák tanítási rendjét, rendtartását, a tanulók feletti fegyelmi eljárást és vagyonkezelést illető szabályrendeletet az egyházkerület a folyó évi őszi rendes közgyűlésén alkotja meg. Mindezen rendszabály-tervezetnek az őszi rendes ülésre való elkészítésével az egyházkerületi tanügyi bizottság illető szakosztályai ezennel megbízatnak. KÜLFÖLD. Dánia egyházi állapotáról. A »Reformirte Kirchenzeitung«-ból veszszük át a dániai egyház állapotára vonatkozó alábbi érdekes adatokat. Érdekeseknek mondhatjuk, mert a dán egyházról úgy tankönyveinkben, mint folyóiratainkban csak elvétve találunk valamit. Dániában a lutheri egyház a nemzeti egyház, s mint ilyen az állam pártfogásában részesül. A királynak is a nemzeti egyház hívének kell lennie. Az 1890-iki népszámlálás alkalmával 2.138,529 lélek tartozott a lutheri egyházba, míg a más felekezetiek száma csak 33.83l-re rúgott. A papok jó része nem hódol már a szigorú lutheri confessionalismusnak. Sőt a külföldiek és más felekezetüektől való tanulástól sem idegenkednek a dániai keresztyének. Hagenbachnak és Goethének lefordított munkáit szorgalmasan tanulmányozzák. Természetesen akadnak azért theologusok és laikusok egyaránt, kik csak a lutheri egyházat tekintik »igaz vallásinak. A beáramló általános evangéliumi nézlet ellen bizonyos reakció támadt és a békítési kísérletek még ez ideig eredménytelenek maradtak. Az ország hét püspökségre van felosztva. A reformáció idejében a püspököket ugyan superintendensek váltották fel, de a lágy dán nyelv sehogy sem tudott megbirkózni a pattogó superintendens névvel s így a »püspöke cím maradt győzedelmes. Ilyenféle conservativismusból a prédikátorokat manapság is plébánosnak nevezi a nép. A püspöki rendszer minden jó tulajdonságát elismerve is meg kell jegyeznünk, hogy nagy baj lenne a világiaknak az egyház kormányzatból való kizárása. Még a régebben gyakorolt papválasztási jogtól is elestek a gyülekezetek, s csak újabban kezdik visszakövetelni azt. Nyilvánul ugyan a zsinat-presbyteri rendszer óhaja is itt-ott, de az intéző körök rnegelégesznek azzal, hogy mint ördögöt festik falra ezt a kormányformát, a radikalismus és sociáldemokrácia által saturált népnél. Agendájuk is ugyanaz, a mely 200 évvel ezelőtt volt. El is ismerik, hogy úgy ezt. mint bibliájukat meg kellene tisztítani a fordítás alkalmával becsúszott germanizmusoktól, de a sok komoly és igazán értékes előmunkálatok még eddig nem termettek kellő gyümölcsöt. Énekes könyvüket folyton toldozzák-foldozzák, s nagyon sok függelék van hozzá, melyek a pártok és vidékek szerint különbözők. S könnyű is lenne a gazdag ének-irodalomból egy mindeneknek megfelelő énekes könyvet összeállítani, ha a különböző egyházi árnyalatok megegyezésre tudnának jutni, Hogy a püspökök az említett reformtörekvéseket valami nagyon támogatnák, nem igen lehet állítani: az azonban bizonyos, hogy a felburjánzó új rationalismus ellen annál szigorúbban lépnek fel, úgy hogy azokat, kikre nézve a rendi fogadalmak elviselhetetlen igát képeznek — s ezt nyilvánítják is — egyházi állásra nem alkalmazzák. A túlzó orthodox párt hívei fogyó félben vannak. A balpárt, mely a politikában radikális, egyházi tekintetben liberális, a mult nyáron összegyűlt, hogy hadi szemlét tartson sorai fölött. De kevesen vettek részt a gyülekezésben, a tartott beszédek bosszankodást keltők. Gyűlésükön kimondták, hogy a lutheri egyház nem vesztene semmit, ha az ó-testamentomot a predikálásból és a gyermekoktatásból kihagyná. Az ó-testamentom elleni ellenszenv, melylyel antinomistikus gondolatok függenek össze, egy kuriozus kérelemnek lett oka, melyben körülbelül 40 lelkész kéri, hogy a héber nyelv tanítását az egyetemen szüntessék meg, hiszen elég az ó-testamentomot anyanyelven olvasni. Gyakran próbálgatják az isteni tiszteletet is reformálni, olyan formán, hogy a liturgiái elemek kiszélesítessenek. A gyülekezetek nem igen vágyódnak utána, hiszen a mostani is hosszú nekik, csak jobb prédikációt, óhajtanának. Vannak még vidékek, hol az egyházi és krisztusi élet örvendetesen virágzik, de a legtöbb helyen, városokban és falvakban, nagyon gyéren látogatják a templomot. Sajnos, hogy a nagy városokban levő kevés templom elég a szükségletekre. Vallásos közönyösség, babona, hitetlenség, sociáldemokrácia nagy tömegeken uralkodik, s az eddig titokban rejtve ápolt spiritizmus ujabban nagy agitációval lép fel. Két irányban igyekeznek a lesülvedt egyházi életet újra felemelni. Míg az úgynevezett grandbrigianiztnus a magasab népiskolákban az ifjakra és leányokra igyekszik hatni, addig a belmisszió (vezetője Beck W. lelkész) laikus prédikátorok által a nép felébresztésére és a gyülekezetlek elevenítésére törekszik. Ez a belmisszió egy sereg misszionáriussal, nagy csapat munkással, és erélyes, lelkes munkájával, hatalmas tényezővé nőtte ki magát kevés évtized alatt. A magas egyházi részről ezt a törekvést rossz szemmel nézik, mert attól félnek, hogy egykor a szabad egyház megalakítására vezet. A nem-lutheránusok száma volt 1890-ben: Reformátusok 1252, három gyülekezetben; angol püspöki egyház tagjai 137-en; methodisták 2301-en: baptisták 4556-an; irvingionusok 2600-an: római katholikusok 3647-en; görög katholikusok 38. Egyébb keresztyén szekták hívei 1106-an; zsidók 4070-en; mormonok 941-en ; positiv vallás nélkül voltak 2148-an. A református, methodista, római kath. és zsidó egyegy házak >elismert vallási közösségek« azaz, az állam felhatalmazza papjaikat, hogy egyházi cselekvényeket polgári érvényességgel gyakorolhassanak. Lehet saját temetőjük a felekezeteknek, vagy pedig kell hogy a lutheri egyház a saját temetőjében adjon nekik helyet. A református gyülekezetek, sajnos, fogynak. A fredericiai különösen kivándorlás következtében. A francia és német reformált gyülekezetek Koppenhágában egyesülésre igyekeznek, olyanformán, hogy németül és franciául tudó papot választanak, ki a közös templomban mindkét nemzet nyelvén hirdethesse az igét. Gergely Antal.