Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

Az a képzelet, mely vallás nélkül is tud vallásosságot, vallásos érzést előállítani: mindenesetre fából csinálja a vaskarikát. Ám tegye .... csakhogy aztán sikerrel használhassa is! Hogy mennyire természetellenes, sőt lehetetlen a vallás- és hitfelekezetnélküliség vallásos érzülete, vallásossága, legjobban a gyermekek vallásáról alkotott törvényjavaslat bizonyítja. Íme ez a törvényjavaslat még azon házasfeleknek sem engedi meg, hogy gyermekeiket valláson, hitfelekezeten kívül neveljék, tehát vallásos nevelés nélkül hagyják, a kik magok a bevett vagy törvényesen elismert vallások, hitfelekezetek egyikéhez sem tartoznak. Az ilyen szülék joga még arra sem terjed ki, hogy gyermekeiket be nem vett, vagy törvényesen el nem ismert vallásban neveltethessék. A törvényjavaslat ilyen szigora egyenesen elvi oldalról támadja meg azon szabadságot, a mely a szüléket gyermekeikkel szemben már csak mint puszta természeti jog is megilleti minden bizonynyal. Elvi oldalról, igenis! Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy : quid juris ? hanem sokkal inkább ez: quid consilii ? Ennek kell lenni a kérdésnek akkor is, mikor arról hozatik törvény, hogy vájjon valláson, hitfelekezeten kívül élhet-e bárki is Magyarországon? Úgy van! . . . Nem tanácsos az, hogy a gyermeknevelési elveknek, igazságoknak más fundamentomot vessen bárki is azonkívül, mely egyszer vettetett. Ez a fundamentom pedig: a vallás. »Már a szüléknek is úgy kell intézniök gyermekeik nevelését, hogy annak kiindulási pontja a vallás legyen, hogy a fejlő ész első kilobbanása, a szív legelső megnyílása a vallás csillagával találkozzék.* »Hiszen az ész hideg önmagában, a szív rajongás önemésztő tüzévé válik, ha érzéseit az okosság nem mérsékeli. Olyan tudomány pedig, mely tudománya legyen az észnek is, a szívnek is, csak egy van t. i. a vallás*. »Az ész könnyen elsötétül, ha borúját a vallás fénysugara nem szakasztja meg, testiség mérges vízforrása a szív, ha benne nem fakad fel a vallás éltető vize, melyben érzései megtisztulhatnak!* Vájjon lehetséges-e az, hogy olyan szülék, a kik a bevett vagy törvényesen elismert vallások, hitfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, sőt a kik egyáltalán nem tartoznak semmiféle valláshoz, semmiféle hitfelekezethez sem, lehetséges-e, mondom, hogy ilyenek olyan vallásos nevelést adjanak gyermekeiknek, a milyet bármelyik bevett vagy elismert vallás és hitfelekezet s egyáltalán bármiféle vallás és hitfelekezet is ad azoknak? Ez lehetetlenség! És ha ez így van: mí haszon lesz abból, ha a gyermekek más vallásos és erkölcsi eszméket, más elveket, igazságokat tanulnak a szülei háznál, mint a melyiket egyik vagy másik bevett vagy elismert vallás, hitfelekezet, sőt egyáltalán bármiféle vallás és hitfelekezet tanintézetei adnak annak? Avagy miért akarunk olyan törvényt, a mely lehetővé teszi, hogy a gyermek ellensége legyen az ő szüleinek ? Már pedig az lesz minden bizonynyal, ha a szülék élhetnek a bevett vagy elismert vallásokon, hitfelekezeteken, sőt egyáltalán bármiféle valláson és hitfelekezeten kívül is, a gyermekek pedig okvetlen csakis valamelyik hevett vagy elismert vallásban, ilyen hitfelekezet tanai szerint nevelendők. Mi következik ebből ? Az, hogy ha a gyermekeket nem szabád valláson, hit felekezeten kívül nevelni: ne legyen szabad ilyen állapotban élni a szüléknek sem! Ha pedig nem ez következik, ha ez a következtetés ellenkezik az igazi liberalizmussal, hát akkor fordítsuk meg a tételt, vagyis mondja ki a törvényhozás, hogy nemcsak a szülék élhetnek valláson, hitfelekezeten kívüli állapotban, hanem joguk van gyermekeiket is úgy nevelni, hogy azok se tartozzanak semmiféle hitfelekezethez sem! Legyen igazság, vagy veszszen a világ! Ágya, 1894. március 2. Nagy Sándor. ISKOLAÜGY. Hitébresztés vallástanítás útján. II. A másik mulasztás részünkről az volt, hogy állást nem foglaltunk a haladó tudományok irányában. Mi bár hangoztatjuk a szabad vizsgálódást, mégis, úgy látszik nekem, bizonyos félénkséggel közeledünk a felszínre hozott eredményekhez. Látszólag igazunk is van, mert hát ki ne félne a mai psvchológiától, midőn az lelép a régi alapról és kezdi elfogadni, sőt hirdetni, hogy minden lelki tünemény agyvelőnknek állapotváltozásával van egybekötve. Ki ne tartózkodnék az élettantól, a mely meg tényekkel mutatja ki, hogy az embernek minden élettüneménye, vagy helyesebben mondva mindenféle működése vegvülési. erőműtani és physikai erők segélyével megy végbe. Valóban ha csak ennyit tudunk ezen dolgokról, félelmesnek tűnnek ezek föl, mert hát ha az agyvelő változásával jár minden psychologiai tünemény, az agy változását meg egyszerűen vegvülési folyamatnak kell tekintenünk: akkor az első eredmény is már az. hogy nincs lélek, mint a régiek hitték. Ha lélek nincs, akkor mi támad fel, hova lesz a jutalmazás és büntetés váradalma stb. Látni való csak ebből az egy körülményből is, hogy mily számtalan támadó jelenség kandikál elő. Nem is említem az erkölcstant, mely napjainkban oly erősen ragaszkodik a determinismushoz, hogy minket kálvinistákat is arra a kérdésre fakaszt, hogy hát ha az ember akarata a szervezettől függő charakter által van megkötve pontról-pontra — lehet-e megjavulásról szó. Ha megemlíteném, látnám, hogy itt meg szinte közönséges erkölcsi felfogásunk van felforgatva. Hát pedig higyje el a tisztelt olvasó, hogy a mai lélektan, élettan, morál és még sok más tudomány, a melyek egyenként bennünket támadni látszanak, épen nekünk szolgálnak. Az bizonyos, hogy azok az eredmények, miket napjainkban felmutattak, igazabbak és a valóságot jobban megközelítik, mint a régi fölvételek, ha pedig ez így van. akkor a mi hitünknek birodalmát sem forgathatják ezek föl, mert a természetből Isten működésének kell megtetszeni. És meg is látszik az ezen eredményekben szembetűnőbben, mint minden eddigiekben, ha azokhoz olyan elhatározással közeledünk, hogy ki fogjuk azokból keresni a mi igazságunkat ép úgy, mint a bányász kiolvasztja a felhozott kőből az aranyat. Az angolok már régen megérezték ezt a hiányt, náluk már tanszékről hirdetik ezeket a napfényre hozott és tűzben megpróbált igazságokat, mi azonban, valljuk meg őszintén, nem csak eredeti gondolatot nem hoztunk