Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

hogy végrevalahára belássák a vezér államférfiak, hogy a magyarországi egyházak között fennálló óriási erő-aránytalanságokat ideje már egyszer megszüntetni. Mert a helyzet Magyarországon, mint Eötvös K. mondá. úgy áll, hogy a római katholikusok rengeteg egyházi vagyonáról nem is szólva, a görög-katholikusok, kik idegen ajkúak és sok közűlök magyar állam- és magyar nemzetellenes, mint az oláhok és szerbek, mégis valamennyien óriási vagyont élveznek a magyar állam vagyonából; míg a magyarságot tisztán őrző s a nemzeti kultúráért a roskadásig áldozó protestáns egyházak az államtól csak kegyelem morzsát kapnak, s azt is csak néhány év óta. Az erőviszonyok, az erőarányok kiegyenlítése tehát okvetlenül. és minél előbb szükséges. Az erőviszonyok kiegyenlítése önmagában, a polgári házasság s a 68-iki törvény revíziója nélkül is szükséges. Mert az már valóságos nemzetpusztítás, a mit az állam a maga prot. fiaival szemben véghez vinni enged, midőn vannak e hazában olyan prot. gyülekezetek, melyekben az egyháztagok az állami adónak 200—300%-át fizetik egyházi adóba, hogy az eklézsiát fentarthassák. De még szükségesebbé lesz a legmagyarabb vallás állami dotatiój a az 1868. évi jogvédelem megszüntetése s a teljes vallásszabadság behozatala után, amikor az anyagilag erősebb egyházak részéről teljes erővel megindítandó Iélekhajhászat s a nemzetiségi egyházak nemzetiségi zelusa kivált a beékelt helyeken vallásilag és nemzetileg az eddiginél jóval hevesebb akciót kezd. Ennek az áldatlan felekezeti és nemzetiségi küzdelemnek a protestantismust tervszerűleg kitenni s az ellenállásra meg nem erősíteni: végzetes politikai és társadalmi bűn volna a magyar állam részéről. A mutatkozó előjelek után mi bízunk a magyar állam vezéreinek politikai bölcsességében, s jó reménynyel vagyunk az iránt, hogy a szemmel láthatólag szükséges és tényleg meg is igérí állami javadalmazás kérdése nem sokáig fog »függő kérdés« maradni. De hogy a sürgős feladat megoldása minél előbb megtörténhessék, nekünk protestánsoknak is hallatnunk kell szavunkat. Fel kell tárni minden hímezés-hámozás nélkül szükségeinket. Meg kell vizsgálnunk sürgősen és lelkiismeretesen, hogy mit bírunk önerőnkből és hova s mennyi szükséges az állami erősítésből. Múlhatatlanul rendeznünk kell az egyházi adózást, hogy azok a helyenként meglevő óriási adóterhek könnyíttessenek. Haladéktalanul rendeznünk kell a mai kor igé nyeinek megfelelőleg a lelkészi kongruát, és pedig nem 600 frtos minimummal, hanem legalább is 800 frtossal. Szerveznünk kell országszerte a belmissziót s a ínég lelkigondozás nélküli szórványokba körleikészeket és misszionáriusokat állítani. Meg kell alapítanunk a lehető leggyorsabban az országos lelkészi gyám- és nyugdíjintézetet, mert ezek nélkül a lelkészek anyagi helyzetén csak félig-meddig segítettünk. Egy szóval tervszerűleg hozzá kell fognunk a magyar protestantismus anyagi megszervezéséhez. Akkor aztán az a lelki emelkedés és hitbeli megújulás munkája is, melyet a mi magyar evangélistáink annyi igazsággal és nemes hévvel sürgetnek, mindjárt jobban és könnyebben fog menni. Az éhező és nyomorgó pásztoroktól lelkes és kitartó munkát, a demoralizált katonaságtól győzelmet várni nemcsak bajos, de nem is igen lehet. Fel a munkára fent és alant, a közegyház vezetőinél és a gyülekezetek elöljáróságainál egyaránt! Sz. F. Az anarchismus igazi ellenszere. A mindönkit érdeklő egyházpolitikai ügyeken kívül sokat hallunk és olvasunk mostanában bombamerényletekről s anarchistákról. Az anarchista garázdálkodások színtere oly országok, hol az egyházpolitikai ügy már rég rendezve van. Tehát nem külső reformoktól függ egy nemzet jóléte, békessége és boldogsága, hanem az emberek lelkének reformációjától, a mi azt jelenti, hogy a nemzetnek evangéliumi keresztyén szellemtől kell álhatva lennie. Arra a kérdésre, hogy honnan vette magát az anarchismus, mi sodorta az emberiség egy részét a féktelenség s korlátlanság örvényébe, csak egy felelet van, s ez : a jelen társadalmi viszonyok. Mai napság szellemesnek tartják a vallástalanságot, önálló gondolkodónak, nagy szellemnek mondják azt, ki megtagadja az élő isten lételét, ki elvet mindent tekintélyt, még Jézusét is és csak a saját eszét tartja az igazság egyedüli kútíbrrásának. Nagy kiterjedésű körökben jogosultnak, kulturális előhaladásnak látják az erkölcsi féltelenséget s azt tanítják, hogy nem létezik oly isteni parancsolat, mit az embernek teljesíteni kellene, hanem tegyen mindenki úgy, a mint jónak tartja, mert nem Mózes, nem a próféták, nem Krisztus, nem az apostolok, nem az egyház, hanem az »én« parancsoljon, az »én« legyen minden mindenekben. Ehhez hozzájárul még az a sokféle gazdasági baj, mely a létért való kíméletlen küzdelemnek, úgy az alsóbbrendűek, szegényebbek végleges tönkrejutásában, mint másoknak mértéket s határt nem ismerő vagyonszerzési törekvéséhen nyilatkozik. De nem hagyhatom említés nélkül a politikai fektelenséget sem, mely minden fensőbb hatalmat aláás, rágalom, gyakori szidalmazás és gyanúsítás által. Az ilyen módon elhintc.Lt mag, meg is termi azután a maga gyümölcsét Hiába csodálkozunk és szörnyűködünk el, ha a vallásilag és erkölcsileg romlott emberek, a törvényeket semmibe sem