Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

* Református nőegyesület H.-M.-Vásárhelyt. Ismét örvendetes dolgot írhatunk magyar Alföldünk e derék egyházáról. Nem rég a vallásos összejövetelekről emlékeztünk meg, melyek itt rendszeresen tartatnak. Most egy más szép munkáját emeljük ki. Szeremlei Sámuel és a többi lelkészek kezdeményezésére jótékony nőegyesület alakult, mely a városi árva és szegény gyermekek valláserkölcsi gondozását, anyagi segítését és iskoláztatását tűzte ki célul. A nőegyesület egyelőre mint a > Jótét-egyesület« fiókja, ennek alapszabályaira támaszkodva, február 25-én szervezkedett. Elnöke Kovács Ferenczné úrnő, az egyházi buzgóságáról és áldozatkészségéről ismert Kovács F. széplelkü neje; társelnöke Pap Imre lelkész. A város viszonyaihoz alkalmazkodva, az egyesület öt alosztályt szervezett külön elnökökkel és a szükséges tisztviselőkkel. — Isten áldását kívánjuk a nemes célú egyesület munkájára! Vajha minden nagyvárosi gyülekezetben megindítanák gyülekezeteink elöljárói a szegény- és árvaügy felkarolását. Akkor nem kellene azt a szomorú és szégyenletes tapasztalatot tennünk, amit dr. Vargha Gyula legutóbbi felolvasása is konstatált, hogy hazánkban az öszszes felekezetek között a reformátusok között a legnagyobb a gyermek-halandóság s hogy ennek s néhány más körülménynek következtében a reformátusok, tehát a legtisztább magyar faj száma évről-évre rendszeresen, helyenként épen megdöbbentőleg fogy. Nem tudjuk eléggé ajánlani a védekezés erélyes és gyors megkezdését különösen alföldi nagy városainkban, hol a fogyás-pusztulás még csak a kezdet kezdetén van. * Protestáns árvaházunk a kiállításon. Az ezredéves kiállítás népoktatásügyi alcsoportjának véglegesen megállapították a programmját. A népoktatási intézeteknek oly nagy a száma, hogy legnagyobb részét az egyenkénti kiállításból ki kell zárni, s ez csupán a kisebb számú, magasabb fokozatú népoktatási intézetekre, engethetó meg átalánosságban. Ezek pedig: az elemi iskolai tanító- és tanítónőképző intézetek, a polgári iskolai tanító- és tanítónőképző intézetek, a kisdedóvónőképző intézetek, kisdedóvási, nép- és polgári iskolák felsőbb leányiskolák, emberbaráti tan- és nevelő intézetek. Ez utóbbiak közül különösen öt intézetnek részletes bemutatása óhajtandó, és pedig a zólyom-lipcsei Gizella-árvaház hatalmas, várszerű épületével, az alapítványi intézetek közül a nagyszebeni Teréz-árvaház, mint legnagyobb ilynemű intézet, a budapesti izr. nőegylet árvaháza, mint a mely legtevékenyebb. az árvák nemek szerint elkülönítetten nevelésének példájaként a budapesti országos prot. árvaház, s az árvák ipari és kereseti foglalkozásnak feltüntetésére a gyermekmenhely istvántelki intézete. Az árvaházaktól és szeretetházaktól függetlenül kell bemutatni a siketnémák és hülyék intézeteit s az összes intézetek kötelesek lesznek épületeik fényképeit beküldeni, az árvaházak ezenkívül kötésék lesznek egy-egy bábot bemutatni az intézeti ruházattal. * Vallásos estélyek Vácz Hartyánban, Az ország több részében dicséretes buzgalommal megkezdett és látható áldással járó belmissziói tevékenység módjára és hatására világot vet az alábbi levél: Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! November 1-je óta Vácz-Hartyánban is tartunk esteli vallásos összejöveteleket., és pedig hetenként kétszer, kedden a gyülekezetnek ifjabb — nőtlen és nős — tagjai jönnek össze az iskola helyiségében, a mikor a fő tárgy az énekes könyvünkben lévő zsoltárok és dicséretek dallamainak hangjegy szerinti és szabályos begyakorlása s mellékesen rövid magyar-történelmi darabok vagy természettani értekezések felolvasása a tanító által. E napon az összejövetel főtárgyává az énektanulást kellett tennem azért, mivel gyülekezetem az eddig minduntalan változott fiatal tanítók s az általuk imigy-amúgy kezelt orgona mellett majdnem teljesen elfelejtett énekelni. Két-három éneken élősködött folyvást, s éneklésében minden volt, csak buzgóság és szépség nem. Pénteken a gyülekezet férfi és nő tagjai vegyesen jelennek meg; eljönnek az öregek is, sőt számosan a más felekezetek tagjai közül is. Ekkor magam tartok előadást, rajzolgatva egyházam és vidékének szomorúan érdekes múltját, s közben magyarázgatva a napi érdekű kérdéseket. Vallásos összejöveteleinknek üdvös eredményeként jelezhetem, hogy mai napság nemcsak a vasárnapi, hanem a hétköznapi istentisztelet is sokkal látogatottabb, és az előbb ímmel-ámmal ment éneklésbe a szabályszerűség mellett buzgóság is vegyül. Hangjegy tudományról szó sincs, de az eddig sűrűn előfordult elcsavargatásokat kezdik elhagyogatni a hangjegyek állásának szemmel tartásával. Nagy baj s nem egyszer zavart okoz, hogy énekes könyvünk kiadói — az egyházkerületek és nyomdászok — egyátalában semmi figyelmet nem fordítanak az egyes dallamok hangjegyeinek helyes fölrakására. Kivált ujabb kiadású zsoltáros könyvünkben alig van hibátlan hangjegyzés, s ez az egyik dolog, a mire bátor vagyok az illetők figyelmét fölhívni. Azonban nem csupán magára a gyülekezetre, hanem a rajta kívül állókra is kiterjed vallásos összejöveteleinknek jó hatása. Nálunk a nazarénismus, bár a tótfalui, szadai és kis-szent-miklósi törekvők erős és sűrű berohanásokat tettek, nem igen tudott hódítani. Akadt azonban még is három család, mely elbódult. Most ez is visszatérőben van, s megkezdte a visszatérést éppen az, mely először vált ki közülünk; a mire annyival nagyobb súlyt fektetek, mert ez épített — miután újra keresztelkedett — saját telkén ima-termet a nálunk összecsődülő nazarénusok számára, — ez csalogatta falunkba és tartotta házánál a futkározó prófétákat, s maga is próféta fiakat nevelt, kik közül egyik már esperes és a hívőknek orgonistája volt. És itt ismét egy figyelemre méltó dolgot kell fölemlítenem. Ez a fiatal nazarénus, atyafi alig egy évvel ezelőtt mintegy 3—4 hetet tölthetett Pesten az orgonálási képesség elsajátítása végett, és aztán saját pénzén harmoniumot szerezvén, maga gyakorolgatta magát. Mióta visszatért hozzánk, többször halottam őt orgonázni s a mellett énekelni, és mondhatom, hogy egészen meglepett; annyival inkább, mert 13 év alatt preparándiánknak több növendéke volt mellettem, ki négy éven át szakszerűen volt oktatva és gyakorolva az orgonálásban, s egyet kivéve (a ki azonban nem a praeparandiának tulajdonítá orgonálási ügyességét,) egyik sem tett túl azon az egy hónapig tanított paraszt fiún, de volt olyan is, ki alább állott nálánál. Miként lehetséges ez ? nem kérdezem, s annyival kevésbbé feszegetem, de ajánlom az illetők becses figyelmébe. S ezzel vagyok Vácz-Harfyánon 1894 febr. 22. Nagy tiszteletű Úrnak kész szolgája Földváry László. * Nazarénusok a hadseregben. Egy katonai díszkivonulás alkalmával, mint az »Evang. Glocken< írja Pozsonyban, Csatlós János, kalocsai illetőségű közlegény, a »tüzet* vezényszóra, nem sütötte el fegyverét. Midőn