Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

időben történt, mikor a keresztyénség már az egész világon el volt terjedve. Nagyon téves tehát a lutheránusok és kálvinistáknak ama állítása, hogy a hitnek egyedüli forrását a biblia képezi«. 15. §. Különféle eretnekek. . . . »Eretnekek alatt tnlajdonképen lázongó és pártütő embereket, rablókat és gyilkosokat kell érteni. b) Miután az egyház szeretetteljes gondoskodása az eretnekek, helyesebben mondva a rablók és gyilkosok megszelidítésében kevésbé bizonyult sikeresnek; az állam elérkezettnek látta az időt, hogy kérlelhetlen szigorral lépjen fel mindazok ellen, kik a társadalmi jólétet és rendet megzavarják. Igy történt, hogy a fejedelmek rendelkezésére a hitnyomozó székek (Inquisitio) állíttattak fel, melyeknek feladata abból állt, hogy az eretnekeket, helyesebben mondva rablókat és gyilkosokat kinyomozzák, minek folytán az az állam a javíthatlan bűnösöket halálra ítélte.* 18. §. X. Leó pápa búcsút hirdet. . . . >A mi a közerkölcsiséget illeti, az egyház a maga részéről annak ápolására minden rendelkezésére álló módot szinte felhasznált . . . Azonban sajnálkozással lehet elmondani, hogy az egyháznak legüdvösebb rendelkezései ellenére, Luther és Kálvin által előidézett hitújítás a közművelődést, a haladást évszázadokkal visszalökte, a közerkölcsiséget pedig újabb sebhelyekkel sújtotta, még inkább megmételyezte.« 19. 20. §. Luther eretneksége. »Luther tévtanításait röviden a következőkbe foglalhatjuk. Az ember egyedül a hit által üdvözül, következőleg a jó cselekedetek az üdvösségre nem szükségesek. Luther szerint az embernek minden jó cselekedete nem egyéb, mint halálos bűn. — Igy tehát, ha az ember imádkozik, böjtöl, alamizsnáikodik, de bármi jót tegyen, még ezek által is halálosan vétkezik . . . Luther továbbá azon rettenetes tételt mondja ki, hogy az ember, a mint csak akar, aggodalom nélkül vétkezhetik, minthogy a vétek az ember üdvösségének legkevesebbet se árt. . . Luther most már egész következetesen azt állította, hogy a bűnnek szerzője nem más, mint maga az Isten . . . Luther szerint minden ember, kivétel nélkül pap. Igy Luther szerint tehát a. lócsiszár, a csirkefogó, hóhér, de minden ember pap . . . Végre pedig, hogy a szentírást saját lelkületével valahogy összhangzásba hozza, azt gyalázatosan meghamisította . .. < 21. §. Luther tanításának következményei. . . . >Luther azt mondta, hogy mindazok, kik a püspökök meggyilkolásában közreműködnek, Istennek kedves gyermekei és igazi keresztyének; a fejedelmek pedig, kik az ő tanítását ellenzik, megérdemlik, hogy királyi székükről letaszíttassanak. Erre rablás, gyilkolás, gyújtogatás állott be . . . Ezen borzasztó jelenetek között Luther Márton megfeleségesedett egy apácával, akit épen nagy-pénteken szöktetett meg a kolostorból.* 22. §. Luther küldetése és halála. . . . »A legborzasztóbb lelki gyötrelmek között 1546. évi febr. 18 án éjfél tájban, miután gazdagon megrakott asztalnál lakmározott, szobájába vonult és itt kezdődött Luthernek haláltusája; lelke csakhamar Isten ítélőszéke elé került, hogy számot adjon az óriási botrányokért, melyeket előidézett, és a nyomorokért, melyeket az emberiségre árasztott. A régi iratok szerint kétségbe esett, mint az áruló Júdás és felakasztotta magát.* 23. §. Kálvin János és tévtana. . . . »Kálvin jellemére konok, kegyetlen és különösen türelmetlen volt. A kik vele nem voltak egy nézeten, azokat kutyáknak, őrülteknek, barmoknak szokta nevezni. Kálvinnak ezen jellemvonását határozottan visszatükrözi az ő hitvallása. Egyebek között azt tanította, hogy Isten némely embereket azért teremtett, hogy azok mennyországba jussanak, másokat pedig azért, hogy azok pokolra vettessenek, már most, akik mennyországra lettek szánva, azok bátran rabolhatnak, gyilkolhatnak, szóval minden gazságot tehetnek, mégis üdvözülnek; a kik pedig a pokol számára lettek teremtve, azok hiába imádkoznak, böjtölnek, hiába bármi tesznek jót, mert mégis csak pokolba jutnak. Kálvin ezen rideg tanításával és szigorú külső fegyelmével a komorság bélyegét sütötte követőinek homlokára, mely kotnorság még ma is egyik ismertető jele ezen vallásfelekezet követőinek.« 24. §. Kálvin küldetése és halála. . . . >Kálvint, ki a katholika egyház ellen oly nagy erővel harcolt, végre szinte utóiérte az isteni büntetés; még életében undok férgek kezdették emészteni, és teste büzhödtsége miatt feléje senki sem közeledhetett. Kálvin kétségbe esve Istent káromolván, az ördögöket segítségül hiván, (1564-ben) iszonyú káromkodás között mult ki a világból.« 26. §. Jézus társaságának alapítása. . . . »A protestánsok (a lutheránusok és kálvinisták egy kalap alá szorítva protestánsoknak neveztetnek) kifogyhatatlanok a legaljasabb rágalmakban, hazugságokban, melyekkel ezen rendet kiirtani szeretnék. Már maga Kálvin János is így buzdítja híveit:« »A jezsuitákat, tanaink legerősebb elleneit, gyilkolás által, vagy a mily módon csak lehet, ki kell e földről irtani s ha ezen kiirtás ki nem vihető, megdöntésök előmozdításául gyalázni és rágalmazni kell őket.« Ezen buzdítást követik is a protestánsok a mai napig; aljas rágalmaikban kifogyhatatlanok és a kik a jezsuitákat nem rágalmazzák, azokat műveletlennek tartják... A jezsuitákat különösen a lutheránusok és kálvinis ták üldözik, gyalázzák; ez pedig rossz lélekre vall, mert ha a jezsuiták csakugyan oly megrovás alá esők volnának, akkor a kath. egyház se tűrné meg Őket kebelében, amint meg nem tűrte Luthert és Kálvint; és a többi eretneket.« 27. §. A protestantizmus Magyarországon. . . . »A lutheránus pásztorok sok ideig úgy öltözködtek, mint a kath. papok, megtartották a kath. istenitisztelet, külső formáit... Szerencsétlen ősapáink el lettek csábítva ; ők szegények jobbára azt hitték, hogy igaz kath. papok vezetése alatt állanak, pedig ragadozó farkasok kezei közé jutottak. b) Alig győzedelmeskedett így szép magyar hazánk újabb veszedelmére a Luther-féle eretnekség, íme néhány év múlva, máris nyomába lépett egy másik csapás, a Kálvinféle eretnekség. A kálvinisták az ő hitöket csupa csalárdságból magyar hitnek nevezték, és különösen a lutheránusok közül igen sokat hódítottak el . . . A protestánsok ama szomorú viszonyok közölt, több mint ötezer templomot foglaltak el az árva, elhagyatott kath. egyháztól . . .