Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

tisztelet érzésétől, ajkunk annak kifejezésétől zárva nem maradhat. Ezt hozzuk mi most, és ezt adjuk át Nagyméltóságodnak, kérve, hogy fogadja azt tőlünk mint a protestáns és nemzeti tanügy szerény munkásaitól szivesen. De hozunk többet is. Hozunk hálás szivünknek hálaérzetét, forró köszönetét. Nagyméltóságod ugyanis ismerve protestáns egyházunknak régi fájó sebét, a szegénységet, a mely képtelenné teszi arra, hogy iskoláinak a kor szelleme által követelt igényeit kielégíthesse, különösen, hogy tanerőit az idők fokozódó kívánalma szerint a teljesített munka arányához méltóan díjazhassa; ismerve és tudva azt, hogy a felekezeti tanárok ama szegényes mértékű javadalmazásuk mellett, melylyel gyakran a mindennapi megélhetés gondját is alig háríthatják el, a reménytelenség azon lesújtó érzetének is ki vannak téve, hogy mikor már lelki testi erejüket a nevelés szent ügyének oltárán ellobogtatták, az öregség nehéz napjaiban családjukkal együtt az ínség keserű kenyerére jutnak: Nagy méltóságod protestáns tanügyünk e fájó sebét sietett egyhíteni a nem állami tanárok nyugdíjazásáról szóló ama törvényjavaslattal, mely már a törvényhozó gyűlés előtt is van. És a midőn Nagy méltóságod ezen atyai gondoskodása bennünket ügy a magunk küzdelmes helyzete, mint protestáns tanügyünk fellendülése iránt egy jobb jövő édes reményével tölt el. másrészről a legilletékesebb helyről jött kifejezését látjuk benne annak, hogy mi a nemzeti közművelődés szent ügyének az állami tanárokkal teljesen egyenjogú és rangú munkásaiul tekintetünk. Midőn ezekért szívünk őszinte érzéséből fakadó hálánkat, köszönetünket mégegyszer kifejezzük, egyszersmind mély alázattal és bizalommal kérjük: kegyeskedjék érdekeinket továbbra is gyámolítva odahatni, hogy a benyújtott törvényjavaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék. Magunkat és ügyünket továbbra is Nagyméltóságod kegyelmébe ajánlva vagyunk. TÁRCZ A. A vallások osztályozásának kérdése. (Folytatás.) Pfleiderer osztályozásában pogány és monotheisticus vallásokat különböztet meg. Pogány vallások lennének szerinte az u. n. közvetlen természetvallások először, vagy a függés, vagy a szabadság túlnyomó jellegével, mint a sémiták, egyptomiak, ősindusok és germánok vallása. A müveit természeti állapot, vallásai pedig másodszor a szabadság, vagy a függés túlnyomó jellegével a görögöké, rómaiaké és chinaiaké. A természet fölötti vallásai harmadszor a brahmanismus és buddhismus a természeti függés fölé emelkedés önmegtagadó erkölcsi fénye által, azután a Zaratbustráé, mint a mely a természeti szabadság fölé emelkedést tűzte ki az isteni jóra irányzott határozott erkölcsi törekvés által. Monotheisticus vallás három van : Mózes, Mohammed és Jézus vallása. Azt mondja Pfleiderer, hogy a vallás első nyilvánulásában ég és föld főistenek voltak és ezek ébresztették fel az emberben a végetlenség homályos gondolatát. Ég és föld apa és anya, előképei az első emberi szövetségnek; ölelkezésök szent és termékeny. E két főisten megvan bármely nép ősvallásában, de a róluk alkotott vallásos nézet szállhatott fennebb és sülyedhetett alább. Szerintünk a vallás első nyilvánulásánál nem lehettek ég és föld főistenek, mert e kettő megszemélyesítése tapasztalat után csak hosszas szemlélődés eredménye. Az égnél közelebb eső tárgyak vonhatták magukra az ősember figyelmét, de távolabbi, mint a föld, melyet naponként tapodott lábaival. És ha meg is volt e két főisten bármely nép ősvallásában, akkor is csak egy fejlettebb fokozaton és nem mindjárt — mint Pfleiderer állítja — a vallás első nyivánulásában, mely már eo ipso sem fejlettebb, tehát ég és föld istenítéséből indulva ki, katholikus állásponton kívül — mint jeleztük volt — sem emelkedésről, sem sülyedésről beszélni nem lehet. Pfleiderer okoskodása szerint abban az első nyilvánulásban ugy a polytheisticus, mint a monotheisticus fejlődési irányra, jobban mondva menetre, megvolt az eshetőség. Ha polytheisticus irányban történt a menet, akkor vagy szellemi, vagy érzéki-természeti vallás állott elő: első esetben szellemi-erkölcsi tulajdonokkal ruházva fel a természetisteneket, az utóbbi esetben pedig megfosztva minden szellemi tartalomtól. E két irány az ősvallás hanyatlása. Történhetett aztán a fejlődés monotheisticus irányban, mert az ég lehet egy, fel lehet ruházni szellemierkölcsi tartalommal, tehát lehet monotheos. Ez irány az ősvallás előhaladása. Van az Ősvallásban két tényező: egy reális és egy ideális; amaz fogalmilag fel nem fogható, ez igen; amaz a kültermészet befolyása, ez kegyes vallásos tudat, melyben a szabadság és függés két mozzanatával találkozunk. Ha a két mozzanat meghasonlik, fogalmilag meghatározható felosztási alapot nyújtanak, és akármelyik jut túlsúlyra : előállnak a pogány vallások; ha mindkettő érvényre jut: a montheisticus vallások. Utóbbi esetben a két mozzanat korlátolhatja egymást, mint Mózes és Mohammed, vagy összeolvad, mint Jézus vallásában. A pogány vallásoknál nagyon sok eltérést tapasztalhatunk a szerint, a mint a két mozzanat harca a különböző viszonyokhoz mérve szelídül, vagy nagyobb lesz. Pfleiderer tehát osztályozását az ideális tényező két mozzanatára építi és ez okból három vallás kivételével a többit egyszerűen pogánynak mondja, mert itt a két mozzanat harcban van egymással. Természetesen, osztályozásának főhibája az, hogy nagyon széles alapon indul, de még sem azon épül, mert csakis az ideális tényező két mozzanata szerint oszt fogalmilag, tehát Hegellel egyezik meg. csakhogy Hegel a priori alkotja meg fogalmát, míg Pleiderer a posteriori tapasztalatilag jut hozzá. Aztán a reális tényezőt, vagyis a külvilág hatását a kegyes tudatra az eszményiért nem szabad mellőznünk, mert épen a kegyes tudat az, mely minden vallásban hasonló önmagához. A reális tényező olyan, mely a kevésbbé fejlett vallásalakokban nagy befolyást gyakorol a kegyes tudatra és sokféleséget idéz elő. Igaz, »a kegyesség nem tudás«, de alá van vetve a gondolkozásnak, tehát tndás származik, mely a vallás alakulására befolyással van. Igaz, a vallás nem »cselekvés*, de cselekvésbe megy át és a gyakorlatierkölcsi életre hatással van. Nem lehet a kegyesség egyik mozzanatát venni alapul és a másikat kizárni, sem a kegyességgel mindig együtt járó tudást és cselekvést mellőzni. Akkor is téved Pfleiderer, midőn a kegyes tudatban két mozzanatot vesz fel, sőt még ellentétet is; lehet