Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. hevület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok eitnzendök. liiatfó-Iiivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt !íO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes ifxám ára tiO kr. Máreziusi napok. Forr a világ! Legalább is ez a mi kis világunk, a három bérc és négy folyó hazája! Csodálatosak ezek a márciusi napok! A közeledő tavasz első fuvalma, mely jégbilincseitől oldja a vizeket, mintha csak a lelkekből is leszedné a békókat. A nap első hév sugara, mely megpezsdíti a pihenő természet életereit s azokat lüktetésbe hozza, mintha csak beragyogna a szellemekbe is és ébresztené azokat a »százszor szent égi szabadság« igazi életet adó érzésére és kikövetelésére. Most negyvenhat éve is e márciusi napok alatt kezdődött egy új élet lüktetése a nemzetben, mely gondolat- és sajtószabadságot követelt s a kiváltságok helyett jogokat sürgetett. Tvrtaeus lanttal a kezében buzdította a csatát, s ezrek mondták utána a szent esküt, hogy »rabok tovább nem leszünk!« A rendi kiváltságok megszűntek, hogy soha többé fel ne támadjanak. A népképviseleten nyugvó alkotmány, a gondolat- és a sajtószabadság megszületett, de ez csak azért, hogy aztán vérbe temetkezzék, s másfél évtized üljön sírkő gyanánt erőszakkal megdermesztett s elégetett hamvai fölé. A nemzet prófétáinak kellett a szétszórt csontok felett prófétálniok, hogy a tetemekbe új élet térjen és a négy szelek felől meginduló lélek beléjük szellemet leheljen. Feloldódtak a megkövült tagok, hogy követ kőre rakva megépítsék a nemzet épületét. Huszonhét év fáradhatatlan munkájának az eredménye előttünk van. A szabadság szent birodalmából jó részt elfoglaltunk. Állami háztartásunk consolidálva van. Ezzel tekintélyünk is nőtt még a külföld szemében is, s ez úgy néz reánk, mint a kiken a súly van az osztrák-magyar monarchiában. A consolidált háztartás mellett most még szükséges belkörűleg a nemzeti állam supremaciójának az attribútumait is egyenként megszerezni. Ezek az attribútumok azonban soha sem szerezhetők meg egységes jogrend nélkül. Az egységes jogrend pedig nem állhat elő jogegyenlőség nélkül; a jogegyenlőséghez meg feltétlenül szükséges, hogy minden néven nevezhető kiváltság megszüntettessék. A kormány merész és nagy concepcióval megtette az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal az első lépést az egységes jogrend és a jogegyenlőség felé. A márciusi napok, melyeket most élünk, épen e javaslatok folytán váltak mozgalmasakká. Megmozdult a nemzet. Ezrek és ezrek gyűltek fel az ország szivébe, a fővárosba, hogy felemeljék szavukat a reakciónárizmusnak és az ultramontánizmusnak kiváltságokat követelő, a garantirozott jogokhoz ragaszkodó és így az egységes jogrendet és jogegyenlőséget megakadályozó retográd törekvései ellen. A nemzet szabadelvű közvéleményének megnyilatkozásában rendkívül nagy erő van. Kicsinyes párttusák helyett elvek harca proklamáltatott általa és nyilvánvalóvá lett, hogy Magyarországon a politika súlypontja még mindig hol fekszik? Jó és hasznos tanulságul szolgálhat majd ez annak idején azoknak, a kik a közigazgatás államosítására nézve egy újabb törvényjavaslatot lesznek benyújtandók. Nekik majd nem lesz szabad szem elől téveszteniök, hogy a politikai súlypont ma is még a megyékben és a városok intelligens középosztályában van. De ez már világi politika. Ezt hagyjuk. Ez nem a mi terünk. Hanem úgy tetszik nekünk, hogy ezekben a márciusi napokban mintha erősebben fújna az a szél, a melyet a protestantismus indított meg s a mely elé századokon át hiába épített gátul szolgáló kőfalakat Róma és annak minden infernális hatalmassága. Az elméket áthatották azok az eszmék, melyeket a protestantismus hangoztatott negyedfélszáz év óta. A külső kötelékek ugyan még jóval több embert fűznek a rom. katholicismushoz; de a közgondolkozás az intelligenciában egészen protestáns, már t. i. annyiban, a mennyiben a szabad egyén jogait