Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-01 / 9. szám

az 1868: LIII. t.-cikknek meg volt ugyan az a súlya, hogy a felekezetek egyenjogúságának pregnáns kifejezést adott, de gyakorlati viszonyok illuzóriussá tették ezt igen számos esetben s épen annak ad kifejezést az indokolás is. Okoliesányi célszerűségi szempontból ellenzi az 1868. LIII. t.-c. módosítását. Szóló kimutatja, hogy épen célszerűségi szempontok tették kivánatossá az 1868: LIII. t.-cikkből származott súrlódások megszüntetését, ha a többi egyházpolitikai reformok mellett a felekezetek egyenjogúsága más formában sokkal pregnánsabban biztosítható. Már tegnap kifejté szóló, mit tart az 1868: LIII. t.-cikkben rejlő biztosítékról Ha képzelhető volna, minden körülmények közt az 1868-iki törvény végrehajtásának biztosítása, elismerné, hogy biztosítékot nyújt ez a törvény. de az érdemleges végrehajtást, semmi modalitás mellett sem lehet minden körülmények közt biztosítani, mert a szülőket büntetésekkel sem lehet arra kényszeríteni, hogy a gyermekeket igazán abban a vallásban neveljék, melyet a törvény kiván; nem is lehet tehát ennélfogva a szóban forgó törvényt teljes súlyú biztosítéknak állítani. Kéri ezek után a javaslatnak általánosságban való elfogadását. A bizottság ezek után Bánó és Okoliesányi kivételével általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Dr. Sincerus avatott tolla Lapunk egyik vezércikkében igen helyesen utalt arra. hogy az ú. n. kath autonomia Magyarországon nem jelent egyebet, mint a tömérdek főpapi javaknak az állami felügyelet alól való kivételét, s hogy az autonómia kérdéséhen a katholikusoknak a protestánsokkal való egyenlőségéről az állam jól felfogott érdekében szó sem lehet. íme Németországban is a centrumpárt és annak sajtója minduntalan hangsúlyozza és klerikális szellemben értelmezi az ú. n. paritás elvét. Ott is — elég jezsuita furfanggal — csak annyit kérnek, a mennyivel a protestántizmus tényleg már bír, s e tekintetben igen érdekes adalék Kopp boroszlói hercegprímásnak legközelebb megjelent püspöki körlevele, a melyre alkalmilag még visszatérünk. Egy német ultramontán pártlap legközelebb így érvelt: »Mi katholikusok nem vagyunk másodrangú poroszok; mint egyenjogú állampolgárokat ne mellőzzenek minket az állami hivatalok betöltésénél«. A felekezetek egyenjogúsága az állami hivatalok betöltésénél képezi jelenleg a »Germania« s más centrumpárti lapoknak hazug themáját, mi mellett a lélekszám aránya s az adófizetés adatainak felhasználásával még a statisztikára is hivatkoznak. A kath. hivatalnokok kisebb számaránya a protestánsokkal szemben kétségtelen, a mit azonban nem financiális, hanem művelődési észokokkal lehet és kell bebizonyítani és kellőleg megindokolni. A kath. népesség ugyanis, mely kevésbbé veszi igénybe a magasabb iskoláztatást, nem szolgáltat az államnak annyi képesített hivatalnokot, mint a protestáns, a melynek magasabb értelmi műveltsége Németországban is kétségtelen. E téren tehát a paritás elvének hangsúlyozása legalább is a német államhivatali viszonyok félreismerésén alapuló ultramontán pártmanőver, mely hazug illiberális jelszavaival a lakosság megtévesztését célozza. De még egy más körülmény is jön itt tekintetbe. Az állam a hivatalnoki állásra való képesség megítélésénél nemcsak a szakképzettséget, hanem a megfelelő hazafias állami érzületet is veszi figyelembe. S itt az állam sajátszerű helyzetben van, a mennyiben a vatikáni zsinat után csak olyan kath. egyéneket alkalmazhat, a kik nem állanak a teljes engedelmesség viszonyában saját egyházukkal. Nem prot. író, hanem a bécsi bíboros érsek: Bauscher volt az, a ki a vatikáni zsinaton kijelentette, hogy az új dogma az igaz hitű kath. embert az állam született ellenségévé teszi. Mert a ki az államot souverainnek nem tartja, hanem elismer a földön oly törvényhozó hatalmat, a melynek törvényei az állami törvények felett állanak, a ki a pápának oly hatalmat tulajdonít, a melynél fogva az állami törvényeket semmiseknek deklarálhatja, s a ki megtagadja az államtól az iskolák feletti hatalmat, sőt a Syllabussal a lelkiismereti szabadságot, mint az állampolgári szabadság és egyenlőség szükségképi feltételét esztelenségnek mondja, annak legalább őszintén be kellene vallania, hogy állami szolgálatra képtelen. Ha tehát a római kath. államhivatalnokok száma Németországban nem szaporodik, úgy annak oka nem a kormány, hanem saját egyházuk hierarchiai kormányzata, s az általuk hangsúlyozott imparitás statisztikája mindaddig értéktelen, a míg a kormányt a 'vatikánizmustól ment, igaz. hazafias érzületük felől nem biztosítják, illetve kellő garanciát nem nyújtanak. Hogy nemcsak a budapesti zárdákban, hanem a prot, német birodalomban is akadunk érzékies jellegű jezsuita imakönyvekre, bizonyítja Srassburg, a hol legközelebb »püspöki approbációval< következő c. imakönyv napvilágot látott: Andaet zum heiligen Schweisstuche mit dem Antlitz unseres Herrn J. Christi. Litanei, Gebete, und Anmerkungen Oratórium des heiligen Antlitzes*. Lelki manna e mű »az istentagadás e,llen«, a melynek épületes hangon írt mutatványairól méltán mondja Beyschlag, hogy azokban minden komolyabb erkölcsi tartalmat nélkülöző érzéki exaltációval van dolgunk, a mely legfeljebb az anyagi érdekeket szolgálja. Istennek lélekben és igazságban való imádásától oly messze áll e Veronica-féle kendő ábrázatának az imádása, mint az ég a földtől. De hát Bóma az érzékiség vallása, következőleg érzékies jellegű askétikus irodalma is. De van e csudálatos imakönyvnek politikai oldala is, a midőn a 14. 1. »Anmuthungen* cím alatt így imádkozik: »Mennyei atyánk, szerető fiad imádásra méltó ábrázatát áldozzuk föl neked a Te szent neved dicsőségére és Francziaország üdvére«. A német prot. birodalomban tehát a strassburgi püspök approbációjával Jézus szent ábrázata nevében Francziaország üdvéért imádkoznak! Fényes illusztrálása e példa a »hazafias klérusnak!* Mennyivel fölötte áll vallásos érzék és tudományosság tekintetében a kis Görögország keleti orthodox egyháza! A Webskv-féle berlini »Prot. Kirchenzeitung« egyik athenei tudósításából arról értesülünk, hogy Kephalas, Pentapolis püspöke kiadta Bamba Neophitus, egyik régebbi tudós görög theológusnak »rationalis theológia és ker. ethika« című művét. Bamba az athenei egyetemen a filozófia tanára volt s egy filoz. rendszert is írt. Továbbá Anthimus püspök homiliákat adott ki János evangéliumáról a tradicionális orthodox exegesis álláspontján. Ezenfelül Athenében »A ker. szeretet* és »PhiIantrópia« c. alatt két vallásos néplap jelenik meg. Mystakides Konstantinápolyban, egy német egyetemi műveltségű theológus megírta és kiadta »A görög klérus a XVI-ik században c. egyháztörténeti monográfiáját, Zolotas pedig az athenei egyetem theol. fakultásán az új-szövetségi írásmagyarázat tanárává neveztetett ki.