Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-01 / 9. szám

Ábrahám eljárásásában nyilatkozott, ki kálvinista egyházmegyei gondnok létére nyilvánosan vallott programmjával ellentétben, reverzálist adott a klérusnak s e miatt hagyta ott a szabadelvüség zászlaját. No már az ily eljárás csakugyan nem fér össze egy kálvinista gondnok állásával. A vita főként az Apponyi gróf által támasztott kifogások körül forog. A nemes gróf elfogadja az egységes állami törvényhozást, el az állami biráskodást is, de a házasságkötés polgári formája ellen kemény támadást intéz. Kifogásai ezek: A polgári házasságkötésre nincs a közigazgatásnak alkalmas közege, s pénzügyileg sincs előkészítve a javaslat. Az egységes házasságjoghoz nem szükséges a kötelező polgári megkötés. A kötelező polgári házasság valláserkölcsileg hátrányos általában is, de különösen a protestánsokra nézve. Az 1868. évi törvényért a protestánsoknak nem recompensatio a polgári házasság. Ezt a törvényt csak akkor szabad eltörölni, ha a protestánsok anyagilag megerősíttetnek. Végül a következő határozati javaslatot terjesztette be: »A törvényjavaslat visszautasíttatik az igazságügyi bizottsághoz, hogy annak III. fejezetét a következő alapelvek szerint dolgozza át és egyszersmind a többi fejezeteknek ez által érintett rendelkezéseit azokhoz képest módosítsa. A házasság rendszerint a lelkész előtt kötendő, vegyes házasságok bármely felekezet lelkésze előtt köthetők. Ha a lelkész, vagy — vegyes házasságoknál a lelkészek egyike — olyan egyházi akadály miatt, mely az állam házasság-jogában nem létezik, a házasságkötésnél közre nem működhetik, vagy közremüködősét bármely okból megtagadja, a házasság polgári hatóság előtt köthető. Polgári hatóság előtt kötendők azoknak házasságai is, a kik a bevett felekezetek egyikéhez sem tartoznak, vagy a kik oly hitfelekezetnek tagjai, mely házasságkötési közegekül elismert lelkészekkel nem rendelkezik. A minden honpolgárra nézve érvényes, egységes házassági jognak és állami házassági bíráskodásnak elve érintetlenül marad.« Apponyi aggodalmaira és kifogásaira Hieronymi és Szilágyi miniszterek adták meg az érdemleges választ. Hieronymi K. belügyminiszter kimutatta, hogy a házasságkötésre és az anyakönyvek vezetésére az államnak megvannak s meglesznek az alkalmas közegei. A jegyzői karnak megbizhatlan része nem fog házasságkötő és anyakönyvvezető közegül alkalmaztatni. Állításait statisztikai adatokkal bizonyítja. Pénzügyileg sem lesz oly költséges az új rendszer, mint az ellenzék állítja. Ezt a tételt is számadatokkal bizonyította. Az ellenzék s különösen Apponyi jogi kifogásait és vallási aggodalmait Szilágyi Dezső oszlatta el. Az igazság ügyminiszter meggyőzőleg kimutatta, hogy a házassági jog egységét és a kívánatos nemzeti összeolvasztást s erősítést nem az Apponyi szükségbeli, hanem a javaslat kötelező polgári házassága biztosítja. A vallási nehézségeket magának Apponyinak 1892-iki beszédével oszlatta el, bebizonyítván, hogy a szükségbeli házasság sem a házasságjogi erkölcsi miseriákat, sem a vallás változtatás erkölcstelen kényszerét nem fogja megszüntetni, de a kötelező polgári házasság igen. A >protestáns aggodalmakra* vonatkozolag külföldi statisztikai adatokkal meggyőzőleg kimutatta, hogy a kötelező polgári házasság a protestáns egyházaknak sem árt. A 68-iki törvény megváltoztatására vonatkozólag pedig kijelentette, hogy a protestáns egyházaknak Apponyi által követelt anyagi megerősítése a kormánynak komoly szándéka. (Az erre vonatkozó nyilatkozatok Lapunk mai számának harmadik cikkében vannak összeszedve. Szerb.) A vita többi szónokai egyházi szempontból kevésbbé fontos kérdéseket fejtegettek. Wlassíts Gy. tartalmas szónoklatban azt demonstrálta, hogy a polgári házassság a liberális, de nem a forradalmi szellem szülötte. Polonyi politikai bakugrásai egyházilag épen nem bírnak fontossággal. A Szapáry Gy. leleplezései inkább politikai érdeküek. A legtöbb pártoló szónok, mint Veszter I., Just Gy., Molnár B., Pulszky G., Horváth Gy., stb. a kérdésnek inkább liberális és hazafias oldalát taglalta; az ellenzék pedig vagy párttaktikai okokkal hozakodott elő, mint Bánó József, Szacsvay, vagy merev klerikális szempontokkal argumontáltak, mint pl. Hortoványi s a többi bevallott ultramontánok. A törvényjavaslat első heti tárgyalásának ezek a főbb mozzanatai. Dr. Rusticus. A gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat. (A képviselőház közoktatási bizottságának tárgyalása.) A gyermekek vallásos nevelését szabályozó törvényjavaslatot február 20-án vette tárgyalás alá a képviselőház közoktatási bizottsága. Az önmagában is fontos javaslatnak különös súlyt és érdeket kölcsönöz az a körülmény. hogy a javaslat az 1868. évi Lili. t.-c. erre vonatkozó rendelkezéseit kívánja eltörölni. Tehát egy régebbi s a prot. közfelfogás szerint bölcs törvénynek megváltoztatását célozza. Eddig az volt a törvény, hogy a vegyes vallású szülők gyermekei nemök szerint követik szülőik vallását. Az új javaslatban az az elv jut kifejezésre, hogy a házas felek házasságra-kelésök előtt szabadon megegyezhetnek születendő gyermekeik vallására nézve; de ha megegyezés nem jő létre, akkor a gyermekek mindannyian az apa vallását követik. A közoktatási bizottság Sehwartz Gyula elnöklete alatt és Bessenyei Ferencz előadósága mellett kezdett a tárgyalásba. Az előadó a tervezett törvényrevizió szükségességét a megbomlott vallási béke helyreállításával indokolta. Az általános tárgyalásnak három kiemelkedő mozzanata volt. Papp Géza észrevétele, aki ethikai okoknál fogva kifogásolta azt, hogy a házasulandók előre disponáljanak születendő gyermekeik vallása felől; a megállapodást a házasság megkötése után hat hónapon belőli időre kívánja tétetni. A második a Kiss Albert megjegyzése, mely szerint a gyermekek vallásáról való szülői rendelkezés csak a vegyes házasokra szoríttassék. A harmadik