Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

dén oldalról felfognunk. Nem szabad kicsinyeskednünk, aggódnunk, tétováznunk; hanem csak előre. Nem szabad felednünk a Gamáliel szavait: ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen; ha pedig az Istentől van, a reakció emberei fel nem bonthatják . . . Bizzunk Istenben és a jövőben s hirdessük az evangéliumot: hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben; hirdessük s prédikáljuk a háztetőkről is : mert az Istennek hatalma az ! Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. Neveljünk tisztaságra! Bizonyára nem mondok újat, mikor kivánom, hogy a család és az iskola, a szülők, a nevelők és az oktatók egyaránt kiváló gondot fordítsanak a gyermekek és az ifjúság tisztaságára. De vájjon találkozik-e egy is, aki kétségbe meri vonni, hogy e kérdés fölvetése és tárgyalása még manap is elltél nálunk ? Látogassunk el a városok munkásnépének nyomorult pincelakásaiba, nézzünk be a falusi földmives nép házikóiba, a rozzant viskókba, keressük fel az iskolákat, a műhelyeket, sőt némely irodahelyiségeket se kerüljünk ki: vájjon mindenütt kifogástalan tisztasággal fogunk-e találkozni ? De nem külső, hanem belső, nemcsak testi, sőt még inkább lelki tisztaságra neveljünk ! És ez az utóbbi talán valami nagyon erős lábon áll a mai társadalomban, a midőn a sikkasztások, a szószegések, a pajtáskodások. a klikk-rendszerek stb. uralkodnak ? Bizony nem lesz fölösleges, a szülőket és a nevelőket arra figyelmeztetnünk, hogy fordítsanak több gondot a tisztaságra. Egy szellemes író az elfogyasztott szappan mennyiségéről következtetett az egyes népek míveltségére. Evvel mintegy utalni akart arra a benső összefüggésre, mely a külső és belső tisztaság között van. Tény, hogy a míveletlen ember nem sokat ad a tisztaságra. De viszont tény, hogy a tisztalelkű ember külső megjelenésében is visszatükröződik a lélek nemessége és jósága. A gyermeket nagyon korán kell szoktatnunk a tisztasághoz és mindvégig következetesen kell gyakoroltatnunk vele ezt az erényt, hogy a tisztaság érzet vérévé és húsává váljék. A család kezdje el ezt a munkát, hogy az iskola folytathassa. A család és az iskola közös, egymást támogató munkája azután meghozza majd a várt eredményt. Különösen nagy felelősség terheli e tekintetben az iskolát. A tanítónak ugyanis nem szabad elcsüggednie, még ha magára marad is a tisztaságra való nevelés feladatában. Ahol a szülői gondatlanság, tudatlanság vagy nyomor vét a gyermeknek tintán tartása ellen, ott a tanítónak meleg szíve dobbanjon meg a szegény, elhagyatott árva gyermeki lélek iránt. Mosdassa, fésültesse és öltöztesse fel a porban fetrengő, éhező nyomorultakat. Jószívű embereket mindenütt találunk. A jobbmődű szülők szívesen elküldik gyermekeik elviselt ruháit az iskola szegényei részére. Foltozó is csak akad, aki egy-két öltéssel használhatóvá teszi a régi ruhadarabokat Víz lesz bizonyára az iskola udvarán. Ha a gyermek otthon nem mosakodhatik, adjunk neki erre módot az iskolában. Németországban már fürdőket helyeznek el az iskolaépületekben. Hol állunk még mi ? Nemcsak az elemi iskolai tanító, de még a középiskolai tanár is — legalább az alsóbb osztályokban — soha se fogjon elébb a tanításhoz, míg végig nem járta osztályát a végből, hogy meggyőződjék a tanulók tisztaságáról. Nézze meg mindegyiknek a kezét, fülét, nyakát, arcát és haját. Tiszta-e ruhájuk és fényes-e a cipőjük ? Hadd tanulják meg a gyermekek, hogy a tisztaság a legelső kelléke az emberi méltóságnak. Tanulják meg, hogy a foltozott ruha nem szégyen, de a rongy és piszok nem emberhez illő. Bármily szegényesen is járjon az ember, de a tisztaság ellen nem kell vétenie. A legegyszerűbb és legszegényebb ruha is többet ér, ha tisztán tartjuk, mint a drága szövetekből készült, de bemocskolt és keféletlen ruha. Ügyeljen a tanító, hogy az iskolaszoba mindig tiszta legyen. Naponként söpörtesse és szellőztesse alaposan. Ne engedje meg, hogy a gyermekek papirt. ételmaradékot vagy bármiféle tárgyat elhányjanak a padlón. Az iskolaszoba egyik sarkán álljon a papirláda, hogy az esetleges hulladékokat oda vessék a gyermekek. Szigorúan kell arra ügyelnünk, hogy a gyermekek a padot, a falakat be ne piszkítsák vagy be ne firkálják. Nincs utálatosabb szokás, mint az ajtókat, falakat, árnyékszékeket bepiszkítani és befirkantani. Pedig minderről le lehet szoktatni az ifjúságot. Követeljük csak vaskövezetességel a legnagyobb tisztaságot, de ne szóval, hanem tettekben! Az semmit sem ér, ha a tanulónak a tisztaság fontosságáról prédikálunk, a tételes paedagogia jó nekünk paedagogusoknak, de a gyermekek azt meg nem értik s legalább is unalmasnak tartják. Többet ér azonban az. ha az iskola és egész környezete a tisztaságot folytonosan szemlélteti, s azt mintegy ráleheli a tanítványokra. Ha papirt találunk a földön, szedessük föl az utunkba eső legelső tanítványunkkal: ha a falat bepiszkították vagy befirkantották, úgy tisztítassuk azt le horzsakővel magukkal a tanítványokkal. A tanulók lassanként úgy meg fogják szeretni a tisztaságot, hogy ha egyikük-másikuk el is feledkezik magáról, társai rögtön elfogják tüntetni a rendellenességet, mert a szokás második természetükké válik. Ez így van. A tanító és tanár tartson néha-néha szemlét a tanulók könyvei és egyéb tanszerei fölött is, hogy vájjon azokat is tisztán és rendben tartják-e ? Az írásokat, rajzokat a legnagyobb gonddal kell figyelemmel kisérnünk, hogy tanítványaink azokat a legnagyobb tisztaságban tartsák. A mocskos, gondatlan, hanyag írású tanítványunk rendesen más tárgyakban is gyönge és külső megjelenése is elárul bizonyos fokú hanyagságot. Azért — különösen az elemi iskolában — ne tűrjük a hadaró vonásokat, az irkafirkákat, a tintafoltokat. Mert ha az elemi iskolai tanuló hozzászokott a gondatlansághoz, a középiskolákban már nagyon bajosan lehet őt leszoktatnunk erről. Könynyebb a tisztasághoz szokni a kisebb korban, mint azután. És könnyebb a tisztaságot megszokni, mint a tisztátalanságról és rendetlenségről leszokni. A lelki tisztaság a testi tisztaság édes testvére. Ha a tanulók külsőleg tiszták: úgy nagyon könnyű a belső tisztaságot is ápolnunk és megerősítenünk. A szülő és nevelő ne ejtsen ki soha trágár vagy kétértelmű szókat a gyermekek előtt. Erkölcsi magaviselete is legyen mindig példás. Ha a tanulók mindig csak is fölemelő példákat látnak, ha a tiszta erkölcs megelevenedik előttük: akkor ne féltsük őket. Szükséges a vallás-erkölcs szóban is, de a hittanítótól megköveteljük, hogy lelke tiszta legyen, mint az arany, mert csak tisztalelkű ember nevelhet tisztalelkü embereket.