Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

De azt már csakugyan szégyennek tartanám, hogy protestáns szív és protestáns elme bele tévedjen az üdvösség hajójára kényszerítés máglyafüstszagú felfogásába. Péter kiveté a hálót ós nem fogott halat. Jézus mondá: vesd ki még egyszer és hálóját alig birta kivonni a sok hal súlya miatt. Hadd dobja ki a positivizmus, a »szellemvallás«, a szabadkőmíves szabadság, a »sans Dieu et sans maitre« ós más jelszavak alatt ismert bármely világnézet a maga hálóját: üresen marad, ha mi a Jézustól várjuk a biztató szót ós csak az ő nevében, a benne vetett igaz hittel dobjuk ki a hálót. Mi tehát a protestáns ember kötelessége? Mint egyház a politikai harcban pártot nem alkothat, de minden egyes protestáns, mint a hit embere csalatkozzék a szabadelvűség zászlójához, de az ó-tömlőt valódi evangéliumi hitélet alapján erősítse meg vagy szőjje át új tömlővé, hogy megbírja az új eszmék borát. Legyünk meggyőződve, hogy az új eszmék feltartóztathatlanúl kivívják a végleges diadalt, mert a magyar nemzeti állam fölépítése ezt megkívánja. Mi útba nem állunk; bennünk az állam mindig szövetségest talál: de a hitélet terén az új eszme csak akkor bír jogosultsággal, ha általa annál erősebbé válik a valódi protestáns öntudat, mely a maga autonom szabadságával e haza szabadságához van kötve, kifelé nem nehézkedik ós a valódi magyar nemzeti összeolvadást szeretettel, türelemmel, az evangéliumi hit bensőségével, a szívekben és lelkekben létrehozni elősegíti, mert ebben találja mint magyar a maga legszentebb honfiúi kötelmét. És ha e Lapot nem egy külön tábor zászlójául nézik, mert nem nézhetik, ha a protestáns egyház mint ilyen csatasorba nem áll, hanem nézik a szabad szó, őszinte meggyőződés egyik közegének: akkor a valódi katholikus férfiakhoz fordulok esdő szóval. Magam, a történelmi hagyományok nagy tisztelője, »valódi katholikus(( jelzővel illetek oly gondolkodást, oly felfogást, mely az apostoli hagyomány szakadatlan birtokosául tekinti a maga klérusát és mint ilyentől várja, kéri az áldást mindabban, mire nézve a protestáns a »hit« feltételét tűzi ki. De olvassák el az apostolok életét: az üldözötteket láthatták bennük, de az üldözőket soha sem, ós azt a szeretetet, mely mint a lehunyt nap után még visszamaradt alkonypír lángja, a szívekben csak a szeretet melegét sugározta. Hiszen Jánosról fenmaradt az egész kor lelkét, szellemét kifejező búcsú szó: »Gyermekeim, csak szeressétek egymást.« És ha végig tekintünk a középkor történetén: e zord korszakban a r. katholieizmus a sziveknek enyhe fészket, a didergő emberiségnek meleg tűzhelyet teremtett. Megszakíták e hagyományt a felvilágosodás elleni harc, kivált a jezsuiták politikai célzattal fölvett ós folytatott tusái. Maga a pápaság érezte ezt, midőn végre e rendet eltörölte. Hogy újabb időben minden téren megint bámulatos hatalomra vergődött: az a mai kor egyik nagy csapása ós a hitélet fájó sebe. Csak felekezet szerint ne válaszszatok politikát, katholikus testvérek. Adassék meg az államnak a mi az államé, mert az mindnyájunké, a mi egy külön felekezeté, kivíva a felekezeti harc tusáiban, az mind megannyi válaszfal a szívek közt és a nemzeti egység elleni vétek. A szent könyvben a »szentlélek« elleni vétek a legsúlyosabb. Óh, mi hasonló vetek a nemzeti egység elleni vétek! A protestáns ne keressen védelmet törvénycikkben, a katholikus ne keressen fegyvert a törvény ellen. 1791 szelleme, melyet az agg prímás fölidézett, éljen közöttünk ós hassa át a szíveket. Spectator. Melyik az igazi? . . . Az 1881/82. évi zsinat alkotása »Egyházi Törvények* cím alatt jelent meg nyomtatásban. Az ezen törvényeket megerősítő királyi leiratban »egyházi törvény* kifejezés jön elő. Az 1891/98 évi zsinat alkotása »ev. ref. egyház törvényei* címet viselnek. Az ezen törvényeket megerősítő királyi leiratban >egyházi törvény «-ről van szó. A királyi felség előtt folyó évi január hó 25-ikén megjelent díszküldöttség szónoka »egyházi és iskolai törvényeket* kifejezést használt. Az adott királyi válaszban »törvényerejű szabályok«. »ezen szabályok« és »új szabályok* kifejezések jönnek elő.* A vallás és közoktatási miniszternél a küldöttség szónoka »zsinati törvények* kifejezéssel élt. Gr. Csáky adott válaszában »az országos zsinati törvények« meghatározást használta. Tehát hét ízben »törvények«, egy ízben »törvényerejű szabályok« s két ízben »szabályok* lett használva ugyanazon egy tárgynak a megnevezésére! . . . . . . Melyik az igazi ? . . . * * * Az, hogy egyházi törvényeink a királyi válaszban >törvényerejű szabályokénak vagy egyszerűen csak »szabályok«~nak neveztetnek, sokaknak méltán feltűnt. Egyházjogilag kétségtelenül incorrect kifejezés, a mit nem szabad szó nélkül hagynunk. Az egyház jelzőire s a » vallásfelekezet* és »hitfelekezet* kifejezésekre vonatkozó észrevételek azonban kevésbbé lényegesek. Szerk. 13*