Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-09 / 6. szám
talatokban gazdag és kipróbált kormányzó, erős kezekkel vezette az egyház hajóját, kivezette sértetlenül kétes helyzetekből s áldozatkészségével fejlesztette annak intézményeit. A kerületi gyámintézet magaslatán, mint az ezer sebből vérző egyháznak hiv és éber őre, nem szűnt meg a híveket buzdítani az egyház sebeinek gyógyítására, a szellemeket gyűjteni az egyházépítés szent munkájához, az erőket egyesíteni a mentés szolgálatában. Sok és különböző és mindig fontosabb állások betöltésére elhívta őt a közbizalom és szeretet. S ha az egykori egyszerű jogászt élete délpontján ott látjuk állani legjobbjaink sorában, vezéreink, kitűnőségeink magas polcán: oda őt nem a születés, nem a nagyok kegye és nem a sors szeszélye emelte, oda emelte őt egy teljes emberéletnek céltudatos, közjóra irányzott változatlan nemes törekvése és a mi jellemének főbb vonását képezte: a ritka kötelességhüség. Rangok, címek, külső kitüntetések nem fűződnek nevéhez; ezeket ő nem kereste, nem akarta; minden polcon, a melyre a közbizalom emelte, megmaradt az egyszerű, puritán gondolkozású és életű, kötelességtudó polgár. S midőn az egyház egyszer negyedszázados önzetlen szolgálatait elismerésben részesítendő, neki, a hála és elismerés érzelmei által indíttatva, ünnepet akart rendezni, ő az ünneplésnek még a gondolatát sem fogadta el; mert, mint mondá, »ez az egyéni hiúságnak hízelgő lehet ugyan, de praktikus eredménye nincs«, a helyett lelkes példával rámutatott, hogy az egyház mimódon szerezhet neki örömöt, örömünnepet, ha t. i. rozzant iskolája helyére aj, a kor igényeinek megfelelő iskolát épít. S az egyház megértette vezérét, nem rendezett ünnepet neki, nem emelt neki szobrot, mely romlandó; hanem emelt iskolát, melyben évenként százan meg százan nyernek oktatást, nevelést, erkölcsi életet; emelt a kicsinyeknek templomot, mely fönségesebb a vesta templománál; mert a mig ebben oly lámpa égett, mely elhamvad, iskolánkban oly lámpa ég, mely nem fog elaludni soha, mely a kicsinyeknek lelkében még századok múlva is éleszteni fogja a hála és kegyelet lángját az iránt, ki nekik e templomot építette. íme, elpihent vezérünk, ki nem kerested a tiszteletet, neved tisztelve és ismerve van ki önzetlenül fáradtál, mi most koporsódra leteszszük elévülhetetlen érdemeidnek hervadatlan koszorúját; ki megtiltottad, hogy ünnepeljünk, mi ünneplés helyett most nevedet kitörülhetlenül bevéssük szivünk és emlékezetünk táblájára. Mi büszkék vagyunk, hogy évtizedeken át bírtunk és önmagunkénak nevezhettünk: mi boldogok vagyunk, hogy nekünk fényes elméddel mint szövétnek világoltál. Fogadd el most, a mit az életben el nem fogadtál, szeretetünk, tiszteletünk és kegyeletünk ez adóját. Itt állunk mindnyájan, kikkel az életben jót tettél; itt áll a mélyen sújtott gyászbaborult család, a hü nő, a szerető gyermekek és unokák ; itt áll a vérség láncaival összefűzött nagy rokonság; itt vannak képviselői amaz intézményeknek, melyeknek szolgáltál; itt áll az egyház, az esperesség, a kerületi gyámintézet képviselete, mindnyájan még egyszer meghajlunk eltávozó nagy lelked előtt, és végbucsuzóul azt rebegjük: ki híven harcoltál, vedd el ott a láthatatlanban, a végtelenben az igaz bírónak kezeiből a hív harcosnak jutalmát, az örök életnek koronáját. Ámen.« Zelenka püspök ur, ki a temetésen személyesen résztvenni akadályozva volt, a gyászoló család iránti részvétét, a megboldogult fiához, dr. Brósz László ügyvéd úrhoz intézett következő emelkedett szellemű és meleg hangú levélben tolmácsolta: >Tekintetes Tudor ur, tisztelt Barátom! Az a nagy csapás, melyet a család régi jó barátjával, velem is közlött, mélyen megrendített. Hisz' ha valaki, én tudtam felfogni a dicsőült fényes múltja után éves állapotát, ki jó nőm nyolc éves szenvedésében immár istenbizalommal és megedzett hittel részt veszek. Hisz' ha valaki, én tudom a boldogult értékét azon külvilágban, melynek szintén nagy tényezője volt tiszta lelke mellett meleg szivével, és ismerem egyenként azon alkotásokat, melyek nemcsak nevéhez, hanem érdemeihez is kötvék az indító és befejező főtényezőre mutatnak szent emlék ragyogásában reá. Igen, ő teljesen a miénk volt szive feleivel együtt, egyházunk vezérkarában leghívebb áldozár. Ép azért békülök ki olyan nehezen azon sötét gondolattal, hogy már nem a mienk. Siratom balsorsomat, hogy jó nőm állapotának aggasztó jelenségei miatt vissza kell vén a szándékolt útról maradnom, a legnehezebb uton nem lehettem az elárvult családnak kísérője s az ő legkönnyebb utján nem lehettem az eltevés pillanatáig kíséretében, nem tehettem tehát nyilván tanúságot azon hálás elismerésről, melylyel adózom nyilván férfias nagy múltjának és megszentelt emlékének. Teszem azt most és ily módon, mikor testvéries bizalommal kérem, tolmácsolja a mama ő nagysága és jó testvérei előtt legmelegebb részvétemet, azon felindulást, mely csak testvérek szivében tud különben viharról beszélni jó testvérek elköltözése felett. Vegye át a szent örökséget, lépjen dicsőült atyjának egyházi útjára, vigye magával az ő érdemei és sikerei lánc-sorozatát s aztán, legyen olyan mint ő volt, szellemképének e tekintetben is fénykép-lenyomatává, nem azoké az igaz élet, a kik élnek, hanem azoké, a kik éltetnek. Vezérelje, áldja az ur mind annyinkat! Testvéries melegséggel üdvözli Miskolczon, 1893. január 3-án. Résztvevő barátja: Zelenka s. k. Közli: Csiskő János. IRODALOM. ** Kalászok az életnek kenyeréhez. Különféle alkalmi beszédek gyűjteménye, szerkesztik K. Tóth Kálmán és Papp Károly. II. füzet, 141 — 278 + 25—48 lap. Tartalma: I. Téli prédikációk és pedig: A hó és az ember K. Tóth Kálmántól, Téli prédikáció dr. Kecskeméthv Istvántól, A tél tulajdonságai Molnár Sámueltől. II. Farsangi prédikációk és pedig: A házasságról Zábrák Dénestől, A házas élet Lévay Lajostól, Farsangi 1892. Szász Károlytól, Az ur ítéli a népeket Szász Károlytól, A beszédben meg nem esés szabályai Fábián Mihálytól, Jób felesége K. Tóth Kálmántól. III. Böjti prédikációk: Az igaz böjt I. II. Szász Károlytól, Böjtben Papp Károlytól, Légy hű Svlveszter Domokostól. IV. Tavaszi egyházi beszéd: A magvetők és az aratók K. Tóth Kálmántól. V. Különfélék : Püspökavatási ima és beszéd Papp Károlytól, Püspöki beszéd és ima Szász Károlytól. VI. Imádságok, adventiek, karácsonyiak, esztendő utolsó vasárnapjára valók K. Tóth Kálmántól. — A gyűjteményben sok szép beszéd van, de kerül itt-ott selejtes is. A »Kalászok« cimü prédikáció-gyűjtemény 10 ives füzetekben évenként négyszer, u. m. január, április, julius és október 20-án jelenik meg, előfizetési ára egész évre 4 frt; az előfizetési pénzek Hornyánszky Viktorhoz (Budapest, Akadémia bérháza) intézendők.