Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-09 / 6. szám

Sággal Francziaország köztársasági államformája mellett foglal állást, ami kevésbé inyére lehet a feudális nemességgel kacérkodó jezsuitáknak vagy Európa katholikus és akatholikus dinasztiáinak. A francia szocialistáknak csak a veres republika kell az ő pártszinezetök szerint, ép azért a mai francia uralomban csakis »bourgeoisrepublikát* lát, A francia antiszocialisták közül igen kevés befolyásos hive van ma meggyőződésből a köztársaság eszméjének. A legtöbb »kékvérü« republikánus u. n. >észrepublikánus* Thiero receptje szerint, a kiről méltán mondották, hogy alig van az uj honnak egy-egy államférfi a s irója, kit elvtagadásáért méltóbban lehetne vádolni, s ki 1871.-ben azt a kijelentést tette, hogy Francziaországnak csak egy trónja és három trónkövetelője van, ép azért republikánus. Az európai Oroszországban, Finnország kivételével, Juraschek szerint ezer lakosból 3'65 a protestáns. Az u. n. stundisták nincsenek ide számítva, a kiknek száma milliókra teendő. E német protestáns kolonisták által alapított érdekes mozgalmat bővebben világítja meg »Die russischen Sectirer mit besonderer Berücksichtigung der evang. Strömungen in der orthodoxen Kirche«, 1890. cimü mü s a londoni »Contemporarv Review« 1892. januári füzete. Oroszországban a nagvobbmérvü üldözések dacára a protestantizmus helyzete kedvezőnek mondható. Az alkotmányos államformára s a vallásszabadságra való átmenet csak idő kérdése, s akkor a művelteknek s a parasztoknak tömegesebb áttérése a protestantizmusra, valamint az állami egyháznak közeledése a protestántizmushoz várható. Évtizedek óta van egy prot. érzületű reformpárt az állami egyházban a nős világi papság körében is. Olaszországban Juraschek szerint ezer lakosra 995 katholikus, 2 protestáns, 1-5 protestáns szektás 1*5 izraelita lélek esik. Az ókatholikusok száma 1889-ben 5000 lélekből állott. Rómának, az örök városnak ma 12 protestáns temploma van. Németalföldön a római katholikusok száma ezerenként 1869—1879—1889-ig 366-ról 358 és 356-ra apadt le. Az ókatholikusok l879/b9-ben 15-ről 1'7-re emelkedtek, ezerenként. Luxemburgban a protestánsok 1885/90-ben 5'3-ról 5'l-re apadtak ezerenként. Belgiumban a protestánsok számát 15 ezerre teszik. Svájczban a katholikusok 1870.. 1880. és 1888-ban 406, 408 s 405-öt mutattak ezerenként. A »keresztyén* vagy »ókatholikusok« száma Brachelli szerint 77.380. Spanyolországban Keltie szerint már 1876-ban 8 ezer protestáns lakott. Itt tudvalevőleg Fliedner madridi lelkész missziója áldásosán működik. E tekintetben a »Fliegende Blátter aus Spanien* igen tanulságosak. Az ókatholikusoknak 1889-ben 10 önálló gyülekezetük volt. Portugáliában hat ókatholikus gyülekezet és körülbelől 500 prot. található. A balkánfélsziget államaiban csak néhány ezerre tehető a protestánsok száma. Önálló gyülekezetük van a bevándorlott német protestánsoknak Szófiában, Belgrádban és Konstantinápolyban. A nagyobbára görögökből és mohamedánokból álló Kisázsiában sok az örmény protestánsok száma, p. o. Szmidtben, de azért serényen működik a római propaganda is. főleg a fiilipopolisz konstantinápolyi szakállos jezsuiták osztrák-francia missziója. Törökország különben felekezeti tekintetben is a statisztikára nézve megközelíthetlen. Sok még az anglikán és német protestáns Syriában, Beyruthban, és Palástinában: Bethlehem, Nazareth és Jeruzsálemben. Statisztikai adatokat a protestáns és katholikus pogánymisszió ügyéről közöl Grundemann: »Die Entwickelung der ev. Mission* 1890. cimü művében és a »lVIission« cimü cikk a Meyer-féle Conversationslexikon 4. kiadásának 19-ik kötetében. Keletindia, China és Japánban több a katholikus, mint a prot. lakos, a mi a római pogánymisszió nagyobb felületességében találja magyarázati alapját, s abban, hogy a kultura kedvezőbb a protestántizmusra, mint a katholieizmusra nézve. Afrikában kevésbé terjednek a franciák, mint a családos németek és angolok. Az egyesült államokban nincs hivatalos felekezeti statisztika, pedig ez az a tükör, a melyben az egyes egyházfelekezetek önmagukra ismerhetnek. A katholikusok száma 7 millióra tehető, mig az összes lakosság 63 milliót tesz. Braun számításai szerint a »Catholic World« hasábjain (1892) a katholikus egyház 1,700.000 lelket vesztett a protestántizmus javára. Canadában ezer lakosra 414 katholikus esik, mig Braziliában Juraschek szerint 27.766 akatholikus lakik, a kik közé természetesen a protestánsok is számítandók. Az ausztráliai gyarmatokban Juraschek szerint 254, Ujseeíandban 140 katholikus esik ezer lakosra. A két nagyobb felekezet birtok- és műveltségi viszonyait véve alapul, még inkább kitűnnék a protestántizmus fölénye s állandóbb és reálisabb hatalma a katholicizmus fölött. Tekintélyes irók foglalkoztak a felekezetek e belső kulturális kérdésével, igy: Say, Macaulay, Cobden, MM és Lavcleye, ki aztán a protestántizmusra tért át. Érdekesen világítja meg e kérdést Hoehstetter lelkész is »Der Einfluss des Protestantismus und Katholicismus auf Staaten und Völker* cimü legközelebb megjelent művében (Gütersloh, 1892). Még egyet. A protestantizmusnak fokozott erőmegfeszítésre van szüksége a vatikáni zsinaton fölszerelt római propagandával szemben. Erre utal »a romanizmusnak félelmetes megerősödése Dániában, Norvégiában és Poroszországban*, a hol a római propaganda mozgolódásai a Canossába induló egyházpolitikára vezethetők vissza. S nem kisért-e nálunk is naponként az államveszélyes ultramontánizmus ? Azért videant consules! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) 111. 160-4—1607. I. Rudolf Király jellemzése. A protestánsok üldöztetése. A kassai Erzsébet templom elvétele 1604. január 6-án. Azt a szerencsétlenséget, melyet a jézsuiták e neveltjök, Báthory Zsigmond fejedelem által Erdélyre zúdítottak, reázudították Magyarországra is. Miksa királynak a protestántizmushoz való vonzódása miatt még nem boldogultak s a mint 1561-ben Oláh Miklós primás megtelepítette őket, csakhamar ki kellett költözniök Magyarországból; de midőn a spanyol udvarban általuk nevelt Rudolf lépett a magyar trónra: legott elkezdődtek Magyarország s ebben a protestántizmus siralmas napjai. Rudolf magyar király (mint II., e néven római német császár), babonás, vakbuzgó, e mellett félénk, gyáva, sötét kedélyű, a ki utoljára testvéreitől is elzárkózott és alig érintkezett valakivel prágai várpalotájában, meghitt szol-