Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-09 / 6. szám

szóra is csak .Jeremiás próféta azon szavait lehet rá olvasni: »Gyógyítják vala az én népem sebét hazugsággal, ezt mondván: békeség, békeség és nem vala békeség!* (Jerém. VIII. v. 11.) Teljesen ugy látszik, hogy a római katholikus papok hangzatos jelszavaira is mindinkább Aesopus amaz ismeretes mondását alkalmazhatjuk, hogy: »Ignotos fallit. notis est derisui!« Azok a kétes értékű üres szólamok legfölebb arra valók, hogy irántunk való engesztelhetetlen gyűlöletüket elleplezzék. S különös dolognak tartom azt, hogy hazánkban -— Róma szolgái kivételével — a többi felekezetek lelkészei egymással tűrhető jó egyetértésben élnek. Nem rég olvastam az »Evang. egyház és iskolában«, hogy a Bácskában gör. kath. lelkészek a legszivesebb készséggel engedték át templomaikat evang. lelkészeknek istenitisztelet tartására. Kedvesen lepett meg a testvérszeretet eme nem remélt szép nyilvánulása. Bezzeg, Róma szolgái egészen másként szoktak velünk szemben eljárni! Midőn két évvel ezelőtt egy kath. hivatalnokot volt szerencsém egy tisztán kath. faluban esketni, az illető vőlegény arra kért, hogy mivel ő templomban szeretne esküdni, kikéri a plébánus engedélyét s akkor megesketem-e a kath. templomban? Én szivesen megígértem beleegyezésemet. De pár nappal az esküvő előtt egészen megbotránkozva jelenté a vőlegény, hogy a templomi esketésből nem lesz semmi, azt a plébánus semmi szin alatt nem engedte meg; sőt azt mondá, hogy »ha a lelkész ur betalálna lépni templomunkba, az annyira meg lenne szentségtelenítve, hogy újra kellene azt fölszentelni!* Csakis a régi török világban esett az meg, hogy Budán az ev. és kath. hivek, a plébánus és az evang. pap meg Kecskeméten a kath. és ref. hívek közösen használtak egy templomot. (Lásd: Merje d'Aubigné »Geschichte« 112. 1.) Ma pedig már hiába, akárhogy simítjuk, csűrjük és csavarjuk a dolgot, ki kell mondanunk azt, hogy a római pápa szolgálatában álló római kath. klérus nagy része mintegy ellenséges tábor áll velünk protestánsokkal szemben. S híveiket is az ellenünk való engesztelhetetlen gyűlöletre fanatizálják ők ugy a szószéken, mint a sajtóban is; édes keveset törődve azzal, hogy ezáltal szeretett hazánk ügye is szenved. S napilapjaink egy része, mintha csak fizetést húzna a földi javakban dúskáló klérustól, olyan émelygős hízelkedéssel tolja folytonosan az ultramontánizmus szekerét. Midőn legutóbb is a pápa lapja, a muszkabarát »Moniteur de Rome« megfenyegette hazánkat, azt irván többek között, hogy »vigyázzunk magunkra mi magyarok, mert a nemzetiségeket elnyomó magyarizmusnak nemsokára vége lesz!« — lapjaink elfelejtettek erről vezércikkezni; még a bölcs »Bolond Istók* sem tett rá megjegyzést, melynek szerkesztője pedig az elkeresztelési vita alkalmával ugyancsak erősen tömjénszagú verset irt lapjában »A protestánsokhoz* cimen ellenünk — protestánsok ellen. Általában a pápista ügyekkel szemben lapjaink mindig olyan szőrmentében, olyan simán szoktak elbánni, mintha csak félnének tőle. A pápai széknek hazánk belügyeibe való tolakodásaira nézve alig van erősebb szavok. Pedig tudniok kellene azt, amit Goethe mond »Torquato Tasso* jában: »Wer seines Herren Vortheil rein bedenkt, Der hat in Rom gar einen schweren Stand: Denn Rom tv ül Alles nehmen, geben Nichts! Nekünk pedig az a legnagyobb hibánk ma is, amit Fáy András említ »Óramutató«-jában, (44. lap), hogy »inkább kívánunk helvécziai vagy ágostai felekezetűek lenni, mint protestánsok!* De ideje immár az álomból valahára nekünk is fölserkennünk, mert »nem vagyunk mi sem az éjszakának, sem a sötétségnek fiai. Azért ne aludjunk mint egyebek, hanem vigyázzunk és józanok legyünk*. (I. ThessV. v. 5—6.). Ha valaha szükségünk volt, most van arra szükségünk, hogy egymással kezet fogjunk, egymással véd- és dacszövetséget kössünk. És ezzel sietnünk kell, mert amint a költő mondja: »Rossz időket élünk Rossz csillagok járnak; Óvja Isten a csapástól Mi magyar hazánkat!* Czékus László. KÜLFÖLD. A nemzetközi egyházi statisztika köréből. Három nagy nemzetközi statisztikai évkönyvet ismerünk, mely koronként felekezeti statisztikai adatokat is közöl, s igy a felekezeti statisztika elhanyagolt ágának újból való felkarolására volna hivatva. Ez évkönyvek egyike a Hübner-Juraschek-fé\e * Geographisch-statistische Tabellen aller Lánder der Erde« cim alatt Bécsben, a másik a »Gothaische Hofkalender«, s a harmadik a londoni földrajzi társaság titkára, Keltie Scott által kiadott »The Statesman Jearbook*, mely az előzőkkel szemben csupán abszolút számokat közöl. Meglehetős kritikával gyűjtött adataikat Beyschlag tanár legujabbi füzetének feldolgozásai nyomán az 1890. eszközölt népszámlálás eredményeként im a következőkben közöljük: A német birodalomban a statisztikai hivatal szerint következő kategóriák vannak: I. Keresztyének. 1. Evangélikusok (lutheránusok, reformátusok, uniáltak) 31,026.810. 2. Katholikusok. a) Római kath. 17,671.9*9. b) Görög (keleti) katholikusok 2992, összesen katholikusok: 17,674.921. 3. Egyéb keresztyének, a) testvérgyülekezetek (herrnhuterek, cseh és morva testvérek) 6716, b) memoniták 22.365, c) baptisták 29.074, d) angol és skót magas egyház (episkopalisták) 5249, e) methodisták és quákerek 10.144, f) irvingiánusok 21.751, g) német katholikusok 5714, h) szabad vallásúak 14.317, i) dissidensek 23.698, k) egyebek 6482, más keresztvének összesen: 145.540. II. Izraeliták 567.884. III. Más' hitvallásuak 562. IV. A