Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-09 / 6. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület. Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hortiyámsxlctf Viktor könyvknreskedéso (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 Jer. A polgári anyakönyvekről. A római klérus makacs ellenszegülése elkerülhetlenné teszi a polgári anyakönyvek behozatalát. Az 1868-iki törvény rendelkezését nem lehet másként végrehajtani. Az 1890. évi februári rendelet hajótörést szenvedett a római papság ellenállásán s bukással fenyegeti magát a 1868-iki vallásügyi törvényt is. Megmentésére csak egy mód van: törvény által érvényt szerezni ama megingatott törvénynek. Kivenni az anyakönyvet azok kezéből, kik azt nem akarják az állam törvényei szerint vezetni. Kétségkivül ez a polgári anyakönyvek behozatalának valódi indoka. Mutatja a kérdés genezise is; hisz' köztudomásu dolog, hogy a kormány először csak oly helyeken és oly egyházban akart polgári anyakönyvvezetést szervezni, a hol az anyakönyvvezető lelkészek a törvényes bejegyzést vagy kivonat-áttételt megtagadják. De csakhamar belátta, hogy ezzel az úgynevezett partialis állami anyakönyvvel nem lehet boldogulni; mert a kettős anyakönyvi rendszer mellett tömérdek zavarok és rendetlenségek keletkezhetnek, melyeknek csak az állampolgárok vallják kárát. A partialis anyakönyvi rendszer nemcsak azért helytelen, mert félrendszabály, hanem azért is, mert kivihetetlen. Rátért tehát a kormány a kötelező polgári anyakönyvek egyedül következetes elvére, kijelentvén, hogy az anyakönyvek vezetését államilag kinevezett s az államnak felelős közegekre bizza. Milyen módozatok szerint, minő orgánumok fogják vezetni a polgári anyakönyveket, arra vonatkozólag még nem tett nyilatkozatot a kormány. E tekintetben csak találgatások és magánhirek járják ez ideig. Mondják, hogy a közigazgatás magasabb tisztviselői, például a szolgabirák lesznek az anyakönyvvezetők; nem tartanok helyesnek, mert szolgabiró csak a járási székhelyen van, anyakönyvet pedig minden községben, legalább is minden nagyközségben kell vezetni. Mondják, hogy a községi és körorvosok bizatnak meg az anyakönyvek vezetésével; ez sem volna kivihető, mert nagyon sok község van orvos nélkül s az orvos foglalkozásával és kvalifikációjával nem is nagyon vág össze a matrikula-vezetés. Most legújabban az a hir járja, hogy a polgári anyakönyvezéssel első sorban az arra alkalmas közigazgatási közegeket fogják megbizni; a hol pedig ilyenek nincsenek, ott oly embereket nevez ki a kormány, kik erre kellő erkölcsi és értelmi kvalifikációval birnak, például papokat, birtokosokat stb. Mi azt tartjuk, hogy a mai közigazgatási organizmus, kivált a községi, csak egyes kiváló egyéneiben tudna megfelelni a helyes anyakönyvvezetés követelményeinek. Csak ha majd életbe lép az állami közigazgatás, s meglesznek a kellő értelmi és erkölcsi kvalifikációval biró orgánumok, akkor lehet arra gondolni, hogy általában a közigazgatási tisztviselőkre bizassék az anyakönyvek vezetése. Akkor is — mint Szász Károly püspök helyesen mondá — hosszú idő fog eltelni, mig az állami anyakönyvvezetés oly megbizható lesz, mint most az egyházi. Közel négy évtizedes papi és minisztériumi osztályvezetői működése alatt Szász Károly mindössze két olyan esetről tud, hogy ev. ref. lelkész a vezetésére bizott anyakönyvbe tudatosan valótlan adatot jegyzett be. Még a kisebb rendetlenségek is ritkák, a mit az magyaráz meg, hogy az egyházi hagyomány az anyakönyveket különös tisztelettel veszi körül. Annyi bizonyos, hogy az anyakönyv a papságnál jó kezekben van, s nagy kérdés, hogy azok a modern állami közegek lesznek-e oly hivek, oly tiszták, oly megközelíthetlenek?! Az is bizonyos másfelől, hogy a polgári anyakönyvek behozatala két oldalról is érzékenyen érinti a lelkészi kart. Anyagi jövedelme és erkölcsi tekintélye szempontjából. Az anyakönyvi kivonatok kiállításáért fizetett díjak elvesztéseért, a mi kivált nagy gyülekezetekben nagy jövedelem-csökkenést