Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-28 / 52. szám
Kifejezésre juttatja továbá a vallásfelekezetből való kilépés szabadságát; azonban csak az érvényben lévő törvényeknek megállapított feltétel alatt. Végül az országban törvényesen bevett egyházakra és híveikre, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlan fentartását kimondja ; mi annyival inkább indokolt, mivel az eddig törvényesen bevett vallásfelekezetekkel szemben a jelen törvényjavaslat közvetlen céljainak biztosításán túlmenő minden további intézkedés számos egyéb kérdéseknek előzetes törvényes megoldását tenné elkerülhetetlenül szükségessé. A fentebbi alapelvek alapján először is lényegesen módosította a 7. §-t., mely az elismert felekezetté alakulás feltételeit szabályozza. E szerint: Azon állampolgárok, kik törvényesen elismert vallásfelekezetté kívánnak alakulni, tartoznak: 1. A hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzatot készíteni, melyben a hitelvi vagy erkölcsi tanokra, az istentiszteletekre, valamint a tisztviselők és más alkalmazottak felett gyakorlandó fegyelmi szabályokra vonatkozó rendelkezéseknek is benn kell foglaltatniok. 2. Tartoznak legalább egy egyházközség felállítását és fentartását, továbbá a felekezetükhöz tartozó gyermekeiknek iskolai hitoktatását biztosítani. (A második pont alatti intézkedéshez felveendőnek találta a bizottság a gyermekek iskolai hitoktatásának feltételét és kötelezettségét, szükségesnek látván, hogy a gyermekek iskolai és erkölcsi hitoktatásban részesülve, a vallás hitelveit megismerjék). 3. Tartoznak az 1. pontban említett szervezeti szabályzatot a kormánynak jóváhagyás végett bemutatni. A jóváhagyás megtagadandó, ha a kifejtett hitelvek vagy tanok, istentiszteletek vagy a tervezett szervezet: a) a fennálló törvényekkel vagy a közerkölcsiséggel ellentétben állanak; b) ha haza- és nemzetellenes iránynyal keletkeznének.. (A b) pont alatti intézkedés szükségességét indokolják a hazánkban meg-megnyilatkozó s nem ritkán a felekezetiség örve alatt ápolt államellenes üzelmek, melyeknek csirájukban lehető elfojtását a hazafiúi kötelesség s az államhoz való ragaszkodás érzete parancsolja). e) Ha a már létező és törvényesen bevett, vagy elismert vallásfelekezetek valamelyikével azonosak, vagy attól csupán az istentisztelet és az egyházi kormányzat nyelvét illetőleg különböznek. (E pont felvétele mulhatlanul szükségesnek találtatott azért is, nehogy felekezetek által különben is széttagolt hazánkban még a törvényesen bevett, vagy elismert vallásfelekezetek is széttagoltassanak; továbbá nehogy nyelvi, avagy nemzetiségi érdek ápolására szolgálhasson az illető felekezetnek vallási érdeke). Megtagadandó végre a jóváhagyás, ha a törvényesen elismert gyanánt megalakulni kívánó vallásfelekezet elnevezése : a) faji vagy nemzetiségi jelleggel birna. (E pont felvétele annál indokoltabb, mivel a lelkiismeret szabadsága — faji vagy nemzetiségi jelleghez nem köthető; s mivel a felekezet a vallás erejéből s hívei áldozatkészségéből és nem faji, avagy nemzetiségi összetartozandóságából van hivatva biztosítani fennállását). b) Ha az már korábban törvényesen bevett, vagy elismert vallásfelekezetet sért. A másik lényeges módosítást a felekezetnélküliségre vonatkozó 22. és 23-ik § ainál tette a bizottság. A módosított szöveg következőleg hangzik: 23. A ki valamely bevett vallásfelekezetből kilép a nélkül, hogy más felekezethez csatlakoznék, köteles a kilépés idejéig esedékessé vált egyházi tartozását azon egyháznak, melyből kilépett megfizetni. A kilépett, mig valamely bevett, vagy a jelen törvény alapján elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik", köteles : a) a mennyiben az 1868 : XXXVIII. törvénycikk 35. §-ában megszabott 5 százalékig terjedhető és az 1891: XV. törvénycikk 18. §-ában megjelölt három százalékig terjedhető iskolai és óvodai pótadóval a község részéről községi iskola, illetőleg óvoda hiányában, vagy mert ily pótadó a községben nincs kivetve, megróható nem volna, az általa elhagyott felekezet részéről fentartott iskola vagy óvoda céljaira fizetett rendes évi hozzájárulási összeget a községi pénztárhoz évenkint befizetni, mely összeget a község első sorban az általa fentartott vagy segélyezett, másodsorban egyéb a községben levő népiskola vagy óvoda (menedékház) céljaira fordítani: b) köteles a kilépett az általa elhagyott felekezet iskolai vagy egyházi céljaira fizetett, illetőleg elvállalt rendkívüli, egyszersmindenkorra, vagy időre szóló járulékokat azon idő tartamára, vagy azon összeg erejéig, a meddig azokat elvállalta, szintén a község pénztárába befizetni, ezen összegeket a község az illető által elhagyott vallásfelekezet arra illetékes közegének szolgáltatja ki; az ily járulékok alól azonban az érdekelt hitfelekezettel való jogérvényes megegyezés utján megváltásnak lehet helye. Az e §-ban megjelölt összes járulékok vagy azok értékének megállapítása a községi képviselőtestület, törvényhatósági joggal biró városokban a városi tanács feladata. A megállapítással meg nem elégedő fél a közigazgatási bíróság elé viheti ügyét. A módosítás indokait következőleg fejti ki a jelentés: A bizottság nem zárkózhatott el azon aggályok méltatása elől sem, hogy a felekezetenkívüliség esetleg oly hasznossági tekintetekben is nyilatkozhatik meg, melyek mellett a lelkiismereti szabadság és meggyőződés csak másodrendű kérdéssé sülyed; vagyis hogy lesznek, vagy lehetnek olyanok, kik a vallásfelekezeti kötelékből tisztán csak azért lépnek ki, hogy a felekezeti terhek megfizetésének kötelezettsége alól megszabaduljanak. Az államnak a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság behozatalával célja csakis az lehetvén, hogy engedtessék a jog mindenkinek benső hitét szabadon gyakorolhatni s azt az ország törvényeinek sérelme nélkül külső cselekményekben is kifejezhetni, továbbá, hogy senki se kényszeríttessék lelkiismerete és meggyőződése ellenére oly hitfélekezethez tartozni, melyhez meggyőződésszerűleg tartozni nem akar; célja nem lehet egy oly elemet teremteni, mely csakis anyagi előnyök kedveért lép ki egy felekezetből s nem lép be más felekezetbe, de a melynek kulturális és egyéb szükségeiről való gondoskodás az államnak, illetve községnek terhére esnék. De nem lehet feladata az államnak az sem, hogy a törvényesen bevett, vagy a jelen törvény alapján ezentúl törvényesen elismertnek nyilvánítandó vallásfelekezetek fenállását gyengíteni segítse az által, hogy a vallásfelekezeteken kívüliség lehetőségét megkönnyítse, mivel kétségtelen. hogy a polgároknak a vallásfelekezetek által táplált erkölcsisége egyik nagy és üdvös tényezője mind a társadalmi rendnek, mind magának az állami életnek és