Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-02 / 5. szám

* Belmisszió a sajtó utján. Amit mi elmélet emberei régóta hirdetünk, Istennek hála, kezd meggyőződéssé válni a gyakorlat embereinél is. A sajtó egyik legsikeresebb eszköze a belmissziói, az evangelizáló tevékenységnek. Bizonyítékul ide irjuk Biharmegye egyik kiváló lelkészének Lapunk szerkesztőjéhez intézett levelét. A levélíró nevét elhallgatjuk, nem akarván a publieatióval tisztelt barátunk szerénységét bántani; de a levelet egész terjedelmében ide iktatjuk, bizonyságául annak, hogy kedvezőtlen anyagi viszonyok között is mit tehet a lelkipásztori buzgóság. Az érdekes levél szószerint igy hangzik : »Tisztelt Barátom! Tudomásodra kívánom juttatni, hogy e sorokkal egyidejűleg egyik lapod, a »Kis Tiikör« kiadójának 20 példány előfizetési díját küldöttem be. Ám világért sem kérkedés célzatával közlöm ezt veled. Egyszerűen jelezni akartam azt, mint a belmissziói tevékenység egyik oly tanújelét, mely példa gyanánt szolgálhat mások előtt is. Barátom! Egy 1300 lelket számláló egyház papja vagyok, melynek tagjai nagyobb részben földhöz ragadt szegény napszámosok. A legvagyonosabb egyháztag sem bír többel 15 hold földnél! És mégis e nép, dacára a ránehezülő nagy állami, községi és egyházi adónak, melyek közül csak az utóbbi felezi évente a 700 forintot; eltekintve a napi és nagyobb lapokat járató három tagból álló, értelmiségtől: járatja a »Téli Újság«-ot 71, a »Képes Néplap «-ot 30, és ime a »Kis Tükör »-t 20 példányban. Kérdeni lehet: hogy volt ez elérhető ? Hát ugy, hogy ismerve népünk azon tulajdonságát, miszerint, az utánjárástól ment, szemmel látott és tapasztalhatott kész dolgot szivesebben veszi, mintha a bizonytalanra kell előlegeznie pénzét s bizodalmát; én a saját felelősségemre, a hiveim által pártoltatni óhajtott mindegyik lapból előre meg szoktam rendelni 20 —50 példányt s azokat házról házra járva, vagy vitetve kiosztom köztök, minek eredménye az említett sikerben nyilvánul. Igaz, hogy mindez fáradsággal jár. A címemre küldött lappéldányokat — mindegyiket az illető nevével ellátva — kézhez juttatni: sok időt igényel! De megjutalmaz a felemelő tudat, hogy jót tettem velők s eszközlője valék lelki és szívbeli tökélyesbülésüknek, Jól esik veled közleni, hogy közelebbről is minő magasztos lelkiöröm jutott osztályrészemül ez irányú eljárásom folytán. A >Téli Újság« egy példányának elfogadasára sikerült rábirni egy erkölcsileg csaknem végképen elzüllött, vályogvetésből élő, csekély keresményét is mindig korcsmába hordott templomkerülő egyént. S ime, ez az ember azóta felhagyott a korcsmázással, szorgalmas látogatója lőn az Ur házának, s aki ritkán tud két forintot birtokában: a napokban azon kéréssel lepett meg, hogy írjam fel őt is a »Kis Tükör« járatói közé. Hidd el édes barátom, hogy az e ténye által előidézett öröm többet ért nekem egy lutrinyerésnél. Barátom! Én ugy vagyok meggyőződve, hogy hasonló eljárással igen szép eredményt lehetne elérni jóravaló kálvinista népünknél, melynek hitbeli erősítésére — szemben a várható nehéz időkkel — felette nagy szükségünk vagyon! Adja Isten, hogy lelkésztársaimmal, kik jórészükben az enyémnél valószínűleg kedvezőbb helyzetben és viszonyok közt hordják a Krisztus igáját, az adott mód felhasználásával minél sikeresebben építhessük Isten országát, s benne és általa drága hazánk boldogságát is! Fogadd szives üdvözletét stb. * A nagykanizsai missziói egyházban az utóbbi időben, mint Lapunknak írják, örvendetes lendületet vett az egyházi élet. Nemcsak az 1892-ik évre előirányítőtt egyházi adó, 300 forint, folyt be, hanem a már elveszettnek hitt 60 forint hátralékból is önkéntesen befizettek 45 forintot. (Ez is szép, de hát a vallás-erkölcsi élet hogy virágzik ? Mert ez a fő. Szerk.). Más hitfelekezetbez tartozók is a legnagyobb jóindulattal vannak e missziói egyház iránt, mit eléggé tanúsít az a körülmény is, hogy Cziegler Győző ágostai evangélikus vallású csáktornyai közjegyző Seregély Dezső missziói lelkész útiköltségeinek fedezésére 5 forintot, Oroszváry Gyula római katholikus vallású nagykanizsai ügyvéd pedig az egyház kiadási céljaira 20 forintot adományozott. Az egyháztagok száma az egész missziói körben 300—400, kik legnagyobbrészt az intelligens elemek közé tartoznak. Az istenitiszteleteken is nagy számmal jelennek meg s igy tapintatos, ügyes vezetés mellett, e missziói egyház szép jövőnek néz elé. w Értesítés. A budapesti ref. theol. akadémián a f. év őszén tartandó 2-ik lelkészképesítő vizsgára egyházi beszéd alapigéjéül a következő textusok füzetnek ki: Mark 10, 13—16! Csel. 19, 23—29. IVédik. 3, 16 —17, Petri Elek, igazgató. HIVATALOS KÖZLEMÉNY. 167/93. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur folyó évi január hó 12-ikéről 49.363 sz. a. kelt intézvényében a következőket írja: >A belügyminiszter ur mult évi október hó 22-én 75.226. sz. a. kelt átirata szerint a cs, és kir. negyedik hadtest-parancsnokság megkeresése következtében felhívta az összes törvényhatóságokat, hogy az 1876. évi január hó 17-én 62.960. sz. a. kibocsátott rendeletét közegeik emlékében újítsák fél, s gondjuk legyen arra, hogy az ellátási illetményekben részesülő katonai özvegyek és árvák elhalálozása az illető katonai nyilvántartási hatóságoknak, nevezetesen a hadkiegészítő kerületi és a térparancsnokságoknak minden egyes esetben késedelem nélkül tudomására hozassék. Hogy azonban a közigazgatási hatóságok e részbeni kötelezettségüknek biztosabban megfelelhessenek, van szerencsém a főtiszteletii főhatóságot tisztelettel felkérni, méltóztassék a lelkészeket az 1876. évi január hó 14-én ll-2

. sz. a. kelt itteni körintézvény értelmében utasítani, hogy a fentemlített halálozási eseteket az illető közigazgatási hatóságoknak haladék nélkül tudomására hozzák!« Felkérem tisztelt lelkésztársaimat, hogy ez intézményt tudomásul venni s magokat ahhoz szabni , szíveskedjenek. Budapest, 1893. január hó 30-ikán. Szász Károly, dunámelléki ref. püspök. ADAKOZAS. Az országos prot. árvaház karácsonyfa ünnepére 1892-ben összesen 1693 frt 46 kr. pénz és mintegy félennvi értékű természetbeli adomány (élelmiszerek, ruhanemüek, fűszerek, konyhaedények, könyvek stb.) gyűlt be. A pénzadományokból gyűjtöttek: gróf Teleki Sándorné 90 frt, Dániel Ernőné 240 frt, Domanovszki Endréné 25 frt, Gregersen Guilbrandné 50 frt, Guóth Sándorné 24 frt,