Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-21 / 51. szám

Bennünket legközelebbről érdekel Zahn könyvének magyarországi része, mely századunk theol. és egyházi törekvéseit mutatja be rövid jellemzésben a német orthodoxus olvasó közönségnek. A magyar résznek különben élénk és érdekes ismertetése — sajnos — nem felel meg ama várakozásoknak, a melyeket hozzá kötöttünk. Egészben véve lemásolása s ismétlése az a második kiadásban közlötteknek, s csak az ujabbi két zsinat történetével van megtoldva. Különösen hiányos a puszta nevek említéséből álló tudományos munkálkodásnak az ismertetése, s következetesen hallgatással mellőzi a fiatalabb irói generációt. Mitsem akar tudni Kovács A. és Csecsetka egyházjogtanáról. Bartha úttörő statisztikai tanulmányairól, Zsilinszky vallásügyi tárgyalásairól, Zoványi coccejanismusáról, Révész Kálmán. Pajkoss E. és Thury egyháztörténeti munkálkodásáról stb. A Luther-társaság megemlítésénél nem volna szabad hiányoznia Masznyik és Gyúr át z Lutherének, a pozsonyi theol. könyvtár kiadványainak, s az unitárius egyháznál Jakab E. és Kanyaró F. egyháztörténeti munkálkodásának. Kár volt ugy Zahnnak, mint a magyar rész szerzőjének hallgatással mellőznie azt a cikksorozatot, mely a Luthardtféle »Theol. Literaturblatt* hasábjain, »Zur neusten prot. Literatur in Ungarn* cím alatt megjelent, a melynek adataival bőségesen kiegészíthették volna a második kiadás nyilvánvaló hézagait a mi tudományos theol. irodalmunkról. E tekintetben szinte megbocsáthatatlan mulasztást követtek el a mü külföldi olvasóival szemben. »Nagy áldozatkészségünkről* örömmel értesül a műből a külföldi olvasó, de már tudományos irodalmi életünkről igen homályos képet nyer. A második kiadásnak egyik szembeszökő hibája megmaradt a harmadikban is, s ez az, hogy a jezsuiták gyűlölködése okozója a lutheránellenes rákosi törvénynek (Í525), s a 219. 1. szinte bosszantó az a megjegyzés, a melylyel B.dlagit Révész Bálinttal szemben illeti, azt mondván: »An seinen Widerstand glitten die Schmahungen eines Bdlagi ab*. Sajnálom, hogy a különben szépen és melegen megirott ismertetés ilyen szembeszökő hiányokban szenved. Ha a külföldnek referálunk, híven referáljunk, mert azzal igen fontos missziói feladatot is teljesítünk. A mi pedig az egész mü pesszimistikusan sötét theol. álláspontját illeti, mi nem hiszszük, hogy volna theologus Magyarországon, ki szerzőt e téren követné. Még legsikerültebb a »Der Kampf mit Rom* című fejezet, de ebben is az ókatholikusok. s különösen Döllinger jellemzése bosszantóan tendenciosus (92—93. 1.). Igv nem irunk történetet! Az ilyen eljárás rosszabb az ultramontán történetírásnál, mely Rómábd vezet! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. táplálkoznak ; talán innen nálunk is az erőtlenség, a közönyösség, tájékozatlan ingadozás.* Talán csak nem »a német theologia* tanulmányozása szülte nálunk az erőtlenséget, közönyösséget és tájékozatlan ingadozást!?. Más valamiben van annak oka! Unitárellenes érzelmeit ez ismertetésében sem tagadja meg B. F., a midőn fájlalja, hogy az unitáriusok, mint »szakadékok* a prot. felekezetek között tárgyaltatnak. Több igazságot és méltányosságot várunk a történetírótól! Sz. M. BELFÖLD. A kötelező polgári házasság. T örvé nyj avaslat a házassági jogról. A képviselőház 1893. december 2-iki ülésén beterjesztette Szilágyi Dezső igazságügyminiszter. III. FEJEZET.*) A házasságkötés. 32. § A házasságkötéshez a felek szabad beleegyezése szükséges. Kényszer, tévedés és megtévesztés kizárja a szabad beleegyezést. 33. §. A házasságkötést időhöz vagy feltételhez kötni nem lehet. Ilyen kikötés nem létezőnek tekintetik. 34. §. A házasság megkötését kihirdetés előzi meg. A házasság kihirdetését a jegyesek személyesen, törvényes képviselőik vagy általuk e célra külön meghatalmozottak kérhetik. A kihirdetést az anyakönyvvezetők teljesítik. 35. A házasságot abban a községben kell kihirdetni, mely a jegyesek rendes lakhelye. Ha különböző vagy több rendes lakhelyük van, a kihirdetés mindegyik lakhelyen teljesítendő. Ha utolsó rendes lakhelyükön még nem laknak három hónap óta, a házasság közvetlenül megelőző rendes lakhelyükön is kihirdetendő. 36. §. Rendes lakhely hiányában a kihirdetést abban a községben kell teljesíteni, hol a jegyesek tartózkodnak és ha oltani tartózkodásuk óta még három hónap nem telt el, ott is, hol utoljára három hónapon át tartózkodtak. Ha ily tartózkodási hely meg nem állapítható, a házasságot a jegyesek községi illetősége vagy születése helyén is ki kell hirdetni. Ha sem a községi illetőség, sem a születés helye meg nem állapítható, az anyakönyvvezető országos hirdetményt tesz közzé. Ily esetben a házasságot csak a hirdetmény közzétételétől számított három hónap elteltével szabad megkötni. 37. §. A kihirdetést azon anyakönyvvezető rendeli el, ki a házasság megkötésénél közreműködni jogosult. (48. §.) Két ily jogosult közt a jegyesek választhatnak. Ha az anyakönyvvezető a kihirdetést elrendelte, ezt saját kerületében teljesíti, egyszersmind azon anyakönyvvezetőket. kiknek kerületében a házasság még kihirdetendő (35., 36. '§§.), ennek foganatosítása iránt megkeresi. Ez utóbbiak kötelesek a kihirdetést késedelem nélkül foganatosítani és megtörténtéről a megkereső anyakönyvvezetőt a netalán bejelentett akadályok közlése mellett értesíteni. 38. §. A kihirdetés csak akkor rendelhető el, ha a felek az anyakönyvvezető előtt igazolják, hogy a házasságkötésnek törvényszabta kellékei megvannak. A jegyesek tartoznak különösen születési bizonyítványaikat, a törvényes képviselőnek és a szülőnek a házasság megkötéséhez szükséges beleegyezését, illetőleg a gyámhatósági jóváhagyást (10 — 13 §§.,) a korábbi házasság megszűnését, érvénytelenné nyilvánítását vagy a házastárs holttányilvánítását (16., 24. §§.) tanúsító közokiratot, az egyházi felsőbbség engedélyét (28. §.), *) A III. fejezet 34. §. 2. és 3. bekezdése, a 35-44.. 53., 54., 58—60. §. az anyakönyvekről szóló törvényjavaslatba teendők át